Képviselőházi napló, 1927. II. kötet • 1927. március 16. - 1927. április 06.

Ülésnapok - 1927-27

84 Az országgyűlés képviselőházának 27. ülése 1927 március 22-én, kedden. ban ilyesmi nem volt. A régi világban megkötöttük kereskedelmi szerződéseinket, tudom azonban, hogy ez most nem egyedül tőlünk függ. En semmiképen sem tudok annak örülni, hogy a vámtétel ilyen nagy és hogy az a legutóbbi költségvetésben ismételten 30 millióval emelkedett. (Strausz István: Harmincöttel!) Ebből feltétlenül azt kell következtetnem, hogy ez rendkivül bénitóiag hat a magyar gazdasági életre. (Ugy van! balfelől.) Nekünk feltétlenül azon kellene lennünk, hogy a szomszédos államokkal kiépitsük kereskedelmi szerződéseinket. Nem értem, hogy különösen Németországgal miért nincs jelenleg kereskedelmi szerződésünk! Nagynehezen megy a kereskedelmi szerződések megkötése azokkal az államokkal, amelyekkel elsőrangú viszonylatban vagyunk, Ausztriával, de különösen Cseh-Szlovákiával, Romániával és Szerbiával. Ausztriával valahogy nagynehezen sikerült ez, Cseh-Szlovákiával azonban, amelylyel a mi relációnk a lehető legnagyobb, a mai napig sincs végleges kereskedelmi szerződésünk. Feltétlenül rá kell mutatnom arra, t. Képviselőház, hogy a vámbevételek és a vámjövedelmek sok tekintetben okvetlenül egészségtelen helyzetet teremtenek. Amikor azt méltóztatnak mondani, hogy óriási nagy a forgalmiadó stb., én ezt elismerem, de ezzel szemben azt mondom, hogy a vámjövedelem és a vámbevétel még nagyobb s ezt mégsem emlegeti senki sem, holott egészen világos, hogy ez is nagy mértékben befolyásolja viszonyainkat itt bent az országban és a külfölddel szemben is. (Gaal Gaston: Ez a legnagyobb bűn az ország ellen, amelyet elkövethettek!) Egyet rendkivül szeretnék és ezt állandóan hangoztatom, főképen azért is, mert én a demokratikus haladás hive vagyok, az egészséges demokratikus haladásé, amely a nemzetet mindig képesiti arra, hogy önmagának ura legyen és egészségesen és igazságosan rendezze a maga ügyét. Én ebből a szempontból is rendkivül helytelenítem és félek annak következményeitől, hogy az állam kezét tulaj donképen mindenben benne látom. Az állam mindent iniciál, mindent keresztülvisz, mindent protezsál. Az állam csinál mindent. Nagyon világos, hogy ennek az iránynak nem lehetek a hive és ezért azt kell mondanom, hogy a gazdaság és a társadalom járjon a maga lábán, és csak abban az esetben nyúljon közbe az állam, ha valamennyien megegyeztünk ebben; ott járjon közben, de egyébként az állam ne avatkozzék minden dolgokba. (Ugy van! balfelől. — R

assay Károly: Faksz., Faluszövetség, Kogsz. stb. — Gaal Gaston: Épen az ellenkezője van ennek! — Rothenstein Mór: Tehát az állam csinálja a panamákat!) Elnök: Csendet kérek! Ernszt Sándor: T. Képviselőház! Ami a belpolitikát illeti, szükségesnek tartom, hogy a törvényhatósági választások minél előbb ejtessenek meg. (Helyeslés.) A belügyminister ur a legutóbbi napokban tett itt ünnepélyes ígéretet erre vonatkozólag, én azonban ugy emlékszem, ugy zsong a fülemben, mintha már több ministerialis Ígéretnek lettem volna tanuja, (Ugy van! balfelől.) de vagy az emberek feledékenyek vagy a körülmények másként hozták magukkal, az Ígéretet azonban nem teljesítették. Én ezt minél előbb elvégzendőnek tartom, mert teljes lehetetlenség, — és ezt pártom nevében is mondom, amelyhez tartozni szerencsém van — hogy azok a törvényhatósági állapotok, amelyek jelenleg vannak, tovább is maradjanak a mostani állapotban. Egy másik belső ügy, amelyre rá szeretném terelni a figyelmet, a nyugdíjasok ügye. 94 millió koronát áldozunk erre a' célra, ami a költségvetésnek óriási nagy tétele. Én azonban végignéztem Európa összes költségvetéseit és azt találtam, hogy a jelenlegi körülmények között ezek a tételek bizony minden államiban aránylag nagyobbak. Mindenféléről van szó, ezernyi szükségesség mutatkozik itt, amelyeik az államtól kielégítésüket várják, mindegyik a; priuszát bizonyítja. Ami azonban ezt a sorrendet illeti, méltóztassanak megengedni, hogy kifejezzem meggyőződésemet: akkor, amikor a nyugdíjasok igen waigy rétege rendkivül nyomorult viszonyok között van, ilyen körülmények között az állam elsősorban saját nyugdíjasaival szemben tartozik kötelezettségekkel és minden más kérdés várhat. (Ugy van! balfelől. — Egy hang a jobboldalon: Tökéletesen igaza van!) Nekünk kötelességünk, hogy szorgalmazzuk és siettessük a szociális törvényhozás n&pirendretüzését és — amint előttem szólott t. képviselőtársam is említette, hogy kívánja az aggkori biztosítást stb. — mi is ki vaujuk ezt és nem engedhetjük, nem hagyhatjuk ezt a kérdést nyugvópontra jutni. (Általános helyeslés.) Kivánjuk, hogy azonnal, okvetlenül csináljuk ezt meg, atmint képesek vagyunk errie. Természetesem a képességeket és a lelkiismeretességet — a lelkiismeretességet az állammal és a^társadalommal szemben — folyton mint elsőrangú normát szem előtt kell tartani, de amellett nem engedhetjük, hogy ezek a kérdésiek folyton elhalasztassanJaik és seuuni se történjék. Igenis, nekünk haladni kell és ha mi azt mondjuk, hogy mi becsületes, demokratikus és haladó állaimot aíkaírunlk, akikor elsősorban ezeket a kötelességeket kell teljesitenünk. Még egy dolog van, amelyre röviden fel alkarom hívni becses figyelmüket. Ez külügyi helyzetünk. Külügyi helyzetünkben természetesem! a mérséklés diktálva lőn a különböző körülmények és erőviszonyok között. Mi önmérséklést mutattunk ezen a téren, de nem azért nem beszéltünk és niem szóltunk, mintha nem lettelk volna gondolataink, hatnem azért, mert folyton láttuk azokfat a körülményeket, amelyek fojtogattak bennünket, amelyek nem engedték, hogy szabadon kifejezzük magunkiait. Elsősorban rendkivül fájlalom — és ezt az egyet mindig leszögezem, — hogy a magyar nemzet szava rendkivül gyengévé lett ; gyengévé Lett a rettenetes szerencsétlenség következtében, amely bennünket a csatatereken ért. Én azonban mégis azt mondom, t. Képviselőház, hogy nem szabad azt hirdetnünk itt benn a képviselőházban, hogy a magyar külpolitika aktivitásának ideje nincs itt, nem következett még el. Nekünk megfelelő méltósággal és megfelelő belátással foglalkoznunk kell a külügyi kérdésekkel. Ha meg tudták azt tenni a múltban Belgrádban, megtehetik azt Budapesten is. Ami ezeket a kérdéseket illeti, éin nem, akarok részletekbe menni, sem tanácsokat adni, sem külön pxogirammot kifejtemi, hanem okvetlenül rá akarok mutatni azokra a körülményekre, amelyekben nekünk cselekednünk kell. Itt van elsősorban Genf, a Nemzetek Szövetsége. Az én meggyőződésem szerint h£ ugy olvasom és ugy értelmezem a békeszerződéseket : mi Genfben egyenrangú állam vagyunk. (Ugy van! Ugy van!) Szuverenitásra kell törekedniük a kisebb nemzeteknek is, nemcsak a nagyhatalmaknak. A szuverenitásból következik, hogy a szuverenitásnak összes attributu-