Képviselőházi napló, 1927. II. kötet • 1927. március 16. - 1927. április 06.

Ülésnapok - 1927-27

80 Az országgyűlés képviselőházának % rendezése nálunk azért fontos, mert belső sztrukturánfcnak kialakulását voltaképen ez adja meg-, de a külállamokkal szemben való helyzetünket is voltaképen ez fogja megadni. Az én megállapításom szerint a királykér­dés megoldásánál négyféle eset lehetséges. (Östör József: Elég sok! — Rassay Károly: Az egyik az, hogy a király belép az egységes­pártba! — Fábián Béla: A legjobb megoldás! —- Strausz István: Ez komoly téma! — Zaj. — Halljuk! Halljuk!) Az egyik az, hogy a régi dinasztiát hozzák vissza akar olyan módon, hogy újra megvá­lasztják, akár olyan módon, hogy a legitimi­tás, az ü. n. Habsburg-féle legitimitás eive ér­vényesül. A másik eset az, hogy a régi dinasz­tiának egy m-áls tagját fogják ültetni a trónra, mert hiszen csodálatos felemás helyzet van ma az országban: kiráily nincs, ellenben királyi hercegek vannak — amint ezt közr jogunk is elismeri. A harmadik eset az, hogy egy más dinasztiáit választanak, ás pedig vagy egy külföldi dinasztiát, vagy pedig egy belföldi, nemzeti dinasztiát. Negyedik eset is lehetséges: köztársasáig leszünk. (Farkasfalvi­Farkas Géza: Népköztársaság 1 ? 1918-cal? — Zaj.) Csak egyetlenegy nem lehetséges, (Graeffl Jenő: Hogy köztársaság legyen!) — én elmé­leti alapon tárgyalom a kérdést — az; nem lehetséges, hogy a régi királyválasztási rend­szert visszahozzák, (Farkasfalvi-Farkas Géza: Bizony nem!) amikor esetenként választanák a királyt. (Rassay Károly: Jó üzlet lenne itt egyeseknek!— Fábián Béla: Ajánlási ivek, aláirá)sgyüjtés! — Farkasfalvi-Farkas Géza: Ezt osztom! — östör József: Ez csak három eset! — Strausz István: Négyet mondott! — Jánossy Gábor: Ne figurázzunk Ez komoly dolog!) A négy eset közül egynek nincsenek je­lenségei: az utolsónak, mert hiszen ebben a tekintetben az agitáció is törvényileg tiltva van, ellenben a hátrom elsőnek, különösen a két elsőnek vannak jelenségei. Ezekre a je­lenségekre bátorkodom itt rámutatni. (Hall­juk! Halljuk!) Hiszen maga a keresztény­szociális gazdasági párt voltaképen mérsékelt legitimista párt. (Rassay Károly: Miért mér­sékeltl) A harcos legitimistákat — Andrássyé­kat értem alattuk — a ministereinö<k ur ki­buktatta a parlamentből. Nagyon jól tudjuk, hogy egyik osztrák főherceg ur a közvéle­ményben, de a hatóság részéről is, egyideig, mig ez interpelláció tárgyává nem tétetett, szinte pusszirozva, támogatva volt s külön­böző házassági kombinációk és külpolitikai orientációk tárgyát képezte. De e mellett meg kell állapitanunk azt is, hogy azok az erős szabadkirályválasztók, akik a régebbi egysé­ges pártnak, a régi Keresztény- és Keresz­tyén-, Kisgazda-, Földműves- és Polgári Párt­nak vezető tagjai voltak: Kovács J. Istvátn, Hencz Károly, ezek az erősen poentirozott Habsburg-ellenes és szabadkirályválasztó kép­viselők szintén kibuktak. (Fábián Béla: Ki is vándorolt az egyik! —. Farkasfalvi-Farkas Géza: Jól tette! — Zaj.) Itt, a képviselőházban az első költségvetési vita során óvást emelek az ellen, mintha a kép­viselőház ebben a formációjában e kérdés meg­oldására hivatott volna. (Farkasfalvi-Farkas Géza: Nem értjük, mire céloz?) Óvást emelek pedig azért, mert én a, főhatalom kérdésének rendezése tekintetében a nemzeti akarat hive vagyok: a nemzeti akaratnak kell ezen ia téren érvényesülnie és én a nemzeti akarat érvénye­ülése 1927 március 22-én, kedden. . sülését a jelenlegi választási rendszer mellett nem látom. (Ellenmondások a jobboldalon.) Azokat a trónfosztó rendelkezéseket, ame­lyeket az első nemzetgyűlésen a Bethlen-kor­mány javaslatára a nemzetgyűlés megalkotott, (Farkasfalvi-Farkas Géza: Kényszerűségből, külső hatalom kényszere alatt!) az első nemzet­gyűlés hoztaf meg, amely egy szélesebb válasz­tójog alapján jött létre és teljesítette itt a tör­vényhozói munkát. A második nemzetgytiló"-; választásának választójogi szabályait a kor­mány már önmaga szükségrendelettel alkotta meg, tehát a második nemzetgyűlés egy szük­ségrendelet lalapján működött, ez a képviselőház pedig a második nemzetgyűlés által alkotott választójogi törvény alapján jött létre, amely kétkamarás törvényhozást létesített. A második nemzetgyűlésen határozott jog­fosztások történtek, jogszükitések magában a tényleges jogban, a választójogban is s a titkos­ság köre is sokszorosan lecsökkentetett. Néze­tem szerint tehát ebben a formációban, ebben az alakulatban a királykérdést meg nem old­hatjuk. Ez aggályos lenne és már most óvást emelek az ellen, ha ez ai kérdés akár a kormány, akár más részéről ennek az országgyűlésnek működése alatt idejönne. A királykérdés ránknézve azért is fontos, mert itt fektetjük le jövő sorsunkat s külpoli­tikai helyzetünk is csakis akkor tisztázódik és rendeztetik teljesen, ha mi ezt a kérdést végle­gesen megoldjuk. Itt kell megemlékeznem a mi külpoli­tikai orientációnkról is. A múltban — történelmünk tanúsága szerint — mi mint a Nyugat védbástyátja szerepeltünk. Soha­sem avatkoztunk bele egyes nemzetek problémáiba. A magam részéről azt tar­tom, veszedelmes volna, ha mi most a Bal­kán-problémákba beleavatkoznánk. Nekünk minden irányban egyetlen törekvésünk lehet: a békesség és .a semlegesség; munkálnunk kell a béke műveit, munkálnunk kell olyan irány­ban, hogy a rajtunk elkövetett igazságtalansá­gok idővel orvosoltassanak. (Helyeslés a jobb­oldalon.) Ehhez pedig az szükséges, hogy részünk­ről is mellőztessék minden kalandos politika s az a j óviszony, amelyne — minden szomszéd­államot tekintve — szükségünk van, ápoltas­sák. Csak igy érhetjük el a mi közelebbi törek­vésünket, amely egyfelől vonatkozik ma —­konkretizálva — különösen az erdélyi optánsok birtokainak rendezésére, amely kérdés ma a Népszövetségi előtt fekszik (Strausz István. : De csak fekszik !) és valószínűleg a nyáron kerül megoldás alá, másrészt ezen az alapon tudunk jó kereskedelmi szerződéseket elérni, melyek gazdasági életünk fokozása végett szükségesek. Ezeket csaks azon az alapon ér­hetjük el, ha minden szomszódáilammal^ köl­csönös jó viszony ban vagyunk. (Bogy a János : Kettőn áll a vásálr : rajtunk és a szomszédon!) így tudjuk elérni azt. az óhajtásunkat, hogy levegőt kapjunk és kijuthassunk a tengerhez. Ehhez pedig demokratikus irány szükséges. Nekünk a környező álamok népeivel kell meg­békülnünk és azokkal kell megszerettetnünk magunkat, hogy egyfelől hozzánk visszavágyja­nak és segítsék a mi jövő előhaladásunkat. (Zaj a jobboldalon. — Gaal Gaston : Adják vissza, amit elvettek! t— Rassay Károly: A mohácsi beszéd nem ugy beszélt, mint a kép­viselő urak, kapkodnak jobbra-balra Mohács­tól Rómáig. —Zaj. Egy hang a jobboldalon: '' Nem a beszéd a fontos! — Rassay Károly:

Next

/
Oldalképek
Tartalom