Képviselőházi napló, 1927. II. kötet • 1927. március 16. - 1927. április 06.
Ülésnapok - 1927-26
Àz országgyűlés képviselőházának 26. vény javaslatot — amelyet szükségesnek tartok és tart az egész Ház — az összes valorizálással kapcsolatos kérdéseknek, nevezetesen a hadikölcsönök mielőbbi végleges elintézése és rendezése céljából. Azt hiszem, hogy ez olyan közérdek, amely sem a biztosítottak, sem a biztosítók érdekeivel semmi közeli nexusban nincsen. A másik, amit megjegyezni óhajtok, az, hogy én nem igazgatósági tagja, hanem elnöke vagyok egy biztositónak, nevezetesen a Kisbirtokosok Biztositó Intézetének. Erről az elnökségről nem mondottam le és nem is szándékom lemondani; nem azért, mintha engem ehhez az intézethez valami anyagi érdek fűzne, hanem azért, mert meg akarok felelni annak a felhivasnak, amelyet annak idején hozzám intéztek, hogy t. i. ezt az intézetet, amely a nagyatádi Szabó-féle kisgazdafrakció társadalmi — és egyedül társadalmi — alapitása volt, igyekezzem a magam részéről is életképessé tenni és fenmaradását biztosítani. (Helyeslés.) Én tehát a magam részéről ennek az intézetnek működésében közreműködni óhajtok, megjegyezvén, hogy speciálisan ennek az intézetnek érdekei abszolúte nem érintik a törvényjavaslatban foglalt rendelkezéseket. Méltóztatnak tudni, hogy egy uj intézetről van szó, amelyet tehát a valorizáció kérdése per abszolúte nem érint, másrészt pedig épen, mint uj intézet és kisemberek ügyeivel foglalkozó intézet, inkább előnyt lát a konkurrenciában és inkább hátrányos neki az, ami ebben a törvényjavaslatban kontempláltatik, hogy t. i. a konkurrenciát a jövőre nézve kizárja. E mellett a két pont mellett, amelyet csak a tényállás helyes megvilágitása érdekében óhajtottam megjegyezni, harmadik pontként megjegyezni óhajtom azt is, hogy igenis, vagyok más vállalatok — nem blztositóválkilatok — élén is, amelyeknél már anyagi érdekeltségeim is vannak. Ezek a lehetőségek és az itt való működésem biztosítják nekem azt a függetlenséget ugy a kormánnyal, mint bárki mással szemben, amely függetlenség épen első előfeltétele annak, hogy a magam részéről a közéletben szerepelhessek. (Helyeslés a jobboldalon.) Lehet azt mondani, hogy egyes foglalkozásokat vagy egyes működési ágakat kizárjunk a parlamentben, különösen pedig az alsóházban szereplő férfiakra nézve. Amennyiben ilyen intézkedés megtétetik, mindig nagy kérdés, vájjon ez a parlament nívójának emelésére vagy pedig a parlament nivójának leszállítására fog-e szolgálni? Bármennyire is vitás ez a kérdés, amelyre a magam részéről felelni nem óhajtok, ha valamikor valaki — illetékes tényező -— összeférhetlenséget konstatál, abban a pillanatban mindig kész vagyok lemondani a képviselőségemről. Addig azonban, amig ilyen formai szabály, ilyen határozat nincs, azt mondani, hogy a biztositóknak védelme azért, mert vannak egyesek, akik ilyen foglalkozási ágban érdekelve vagy foglalkoztatva vannak, a biztosítottaknak pedig nincs, — engedelmet kérek— ez a kérdésnek csak egy demagógikus beállítása. ([/# 2/ van! a jobboldalon.) és a magam részéről nagyon kérem, hogy ne méltóztassék engem ebbe az ügybe belevonni, amelyben különben, ahogy a tényállást az adott esetben felhoztam, egyáltalában érdemleges felszólalást sem. tettem és ne méltóztassék kétségbevonni az embernek azt a törekvését, hogy amikor a közéletben szerepelek és a közéletben valamit mondok vagy teszek, mindig kizárólag a közérdeket és ülése 1927 március 18-án, pénteken. 57 # - semmiféle magánérdeket nem tartok szem előtt. (Helyeslés és J:aps a jobboldalon. — Rassay Károly szólásra jelentkezik.) Elnök: Milyen címen kivan a képviselő ur szólani? Rassay Károly: Személyes megtámadtatás címén kérek szót. Elnök: A képviselő urat a szó megilleti. Rassay Károly: T. Képviselőház! Valóban Kállay Tibor t. képviselőtársamra gondoltam akkor, amikor tegnap a belügyminister ur és Gaal Gaston képviselőtársam között felmerült incidens hatása alatt hivatkoztam arra, hogy a törvényhozásnak vannak tagjai, akik egyes ilyen vállalatokkal érdekközösségben állanak. Én nemcsak a Kisbirtokosok Biztositó Intézetére gondoltam, — nem tudom, jól adom-e vissza a címét az illető vállalatnak — de ugy olvastam, hogy t. képviselőtársam más biztosítótársaságban is igazgatósági tagságot foglal el. Azt hiszem, a Hazai Biztositó vagy a Hazai Általános Biztositó Társaságot illetőleg olvastam a t. képviselőtársam nevét a Pénzügyi Compass-ban, mint igazgatósági tagét. Lehet, sajtóhiba az, hogy ez a Pénzügyi Compass-ban megjelent. (Kállay Tibor: Mellékes abból a szempontból, amit mondtam!) Nem tudom, igazgatósági tagja-e a képviselő ur, vagy sem 1 ? (Kállay Tibor: Az vagyok!) Tehát méltóztassék megengedni, hogy akkor a demagóg beállítás nem az én részemről törtéunt, mert akkor méltóztatott volna ezt megjelölni, amelyre vonatkozólag nem lehet beállítani azt, hogy a valorizáció nem érinti, nem lehet beállitani azt, hogy ez az intézet kis szövetkezeti alapon (Kállay Tibor: Nem szövetkezeti alapon!), altruista alapon vagy nem tudom, speciális agrárérdekek védelme alapján keletkezett. (Egy hang a középen: Altalános valorizációi követelnek. — Zaj. Elnök csenget.) Közbeszóló t. képviselőtársamat nincs szerencsém ismerni, nem tudom, nem értem, mit mondott, különben felelnék rá. T. képviselőtársamat nem támadtam, de ha már felmerült az összeférhetetlenség kérdése, kénytelen voltam erre a jelenségre, mint olyanra, rámutatni, amit helyesnek a magam részéről nem tudok elfogadni. Az nem ütközik az összeférhetlenségi szabályokba, hogy valaki ne szólaljon fel olyan ügyben, vagy ne vegyen részt olyan ügy tárgyalásában, amellyel ilyen öszszeköttetésbe hozható, van azonban az összeférhetlenségnek egy magasabb szabálya, amely minden közületre nézve kötelező (Ugy van! a jobboldalon) és a legkisebb jelentőségű közületnél is, egy község képviselőtestületeténéi is ki van zárva, hogy valaki felszólaljon olyan ügyben, vagy annak tárgyalásában részt vegyen, amely ügyre vonatkozóan ilyen Öszszeférhetetlenség forog fenn. T, képviselőtársamnak az egész idő alatt tanúsított magatartását a biztosítási ügy tárgyalásánál figyelemmel nem kisérhettem, de tanuja voltam egy igen vehemens összeütközésnek, amely t. képviselőtársam és Wolff képviselőtársam között folyt le, amely nem azon fordult meg, hogy 1927 végéig függesszék fel a valorizációs pereket, mert ez csak később, 24 órás tárgyalás után, mint módositvány hozatott fel, hanem azon elvi kérdés felett, hogy egyáltalában megengedjék-e a birói gyakorlat kifejlődését a valorizációs perekben, igen vagy nem? És a t. képviselőtársam oda konkludált, hogy ezt a birói gyakorlatot tovább kifejlődni engedni nem lehet. Méltóztassék megítélni, hogy én a magam megjegyzéseiben az
