Képviselőházi napló, 1927. II. kötet • 1927. március 16. - 1927. április 06.
Ülésnapok - 1927-26
Àz országgyűlés képviselőházának 26. visszaélésekre. Ha méltóztatnak visszaemlékezni, Przemysl eleste után és általában abban az időben olyan esetek merültek fel, amelyeket előre nem lehetett látni; amelyekre nem lehetett provideální és amelyeket nem lehetett megelőzni. Ennek kapcsán a hadviselés érdekei ellen elkövetett bűncselekmények, különösen a hadiszállítások körül elkövetett visszaélések megtorlásáról készült egy törvény^ az 1915 : XIX. te, amely kihirdettetett 1915 június 17-én. Ez a törvény így szól (olvassa): »A jelen törvény 1—10. §aibah foglalt rendelkezéseket akkor is alkalmazni kell, ha a cselekményt a törvény 1—10 §-aiban foglalt rendelkezéseket idején követték el, feltéve, hogy a cselekmény az eddigi jogszabályok szerint is bűncselekmény volt.« Ezt mondja az 1915 : XIX. te. Megindokolja ezt az álláspontot a következőkkel (olvassa): »Az ősöktől örökölt áldozatkészséggel, hagyományos elszántsággal, lankadatlan lelkesedéssel vesz részt a magyar nemzet az immár nyolc hónapot meghaladó idő óta tartó háborúban. Sajnos azonban, akadtak lelketlen szállitók, akik féktelen nyereségvágytól sarkalva, nem riadtak vissza olyan üzelmektől, amelyek folytán tetemes anyagi hátrány háramlott a kincstárra. Ezenfelül közvetlen veszélybe kerültek a fegyvereserő érdekei is. Akadtak továbbá megtévelyedett közhivatalnokok, akik hivatali kötelességüknek majd elhanyagolásából eredő, majd pedig tudatos megszegésével ezeket az üzelmeket előmozdították.« Ezeknek az üzelmeknek megfékezése és a múltban való megtorlása céljából, mint kivételes, rendkívüli intézkedést, akkor belevették a törvénybe a visszaható erőt a már pönalizált bűncselekményekre. Igen t. Képviselőház, csak nem lehet összehasonlítani ezt a mai helyzetet a háborúnak nyolcadik hónapjával?! Csak nem lehet magánjogi téren visszaesnünk egy olyan intézkedésbe, amelyet a magyar törvénytár magánjogi ügyletekkel kapcsolatban j nem ismer? T. Képviselőház! Én szigorúan tartózkodtam attól, hogy ebbe a vitába politikai kérdéseket beledobjak. Itt én csak szigorúan jogi téren mozoghattam kezdettől fogva. Ez a kérdés is jogi kérdés. Ez a visszaható erő kérdése a jogtudománynak egyik leghivatottabb kérdése, amelyen nagy jogtudósok elméleti vitákba bocsátkoznak, világrengető nagy események kapcsán. [Mondom, én soha politikai kérdéseket ebbe a vitába nem vontam bele. A kartelleknek kérdése nem is politikai kérdés. Politikai kérdéssé csak akkor válik, mikor a kartell tagjai olyan hatalmat tudnak képviselni, amely ilyen törvényjavaslat alakjában jelentkezik. Mert, igen t. Képviselőház, máskülönben nem tudom megérteni, hogyan lehetséges az, hogy a magyar törvényhozás egész jogrendszereket felborítson. Nem tudom megérteni, mi szükség van arra, hogy a magyar törvényhozás szakitson eddigi tradíciójával, eddigi múltjával és ma visszaható erővel védje a kartellirozott biztosítótársaságoknak érdekeit. Mert senkinek sem érdeke ez és nem változtat ezen a helyzeten az sem, hogy joga van a biztosítottnak 30 nap alatt felmondatni ezt a biztosítási szerződést. Nem változtat azért, mert valami olyan cselekvésre készteti és kényszeríti a biztosítottat, amely cselekvés nem volt meg a régi törvény életbeléptetése idején és életbenléte alatt. Én tehát nagyon kérem a t. Képviselőházat, hogy méltóztassanak a törvényjavaslatnak ezt az intézkedését kihagyni. Ne méltóztassék törülése 1927 március 18-án, pénteken. yénytárunkba ilyen ujitást behozni ennek a javaslatnak kapcsául. Utóvégre ez a biztosítótársaság üzlet és a biztositódíjaknak kérdése nem alkalmas arra, hogy itt egy jogrendszert, egy jogelvet felborítson. Ez nem következménye a konszolidációnak, amelyet minden téren hangoztatnak és nem útja a konszolidációnak, bogy épen a biztosítótársaságok védelme érdekében kimondassék a visszaható erő a magyar törvénykönyvben. Én tehát nagyon kérem a mélyen tisztelt kormányt és a mélyen tisztelt i gazságügyminister urat, hogy méltóztassék a javaslatnak ezt a bekezdését kihagyni és ne méltóztassék intézkedni abban az irányban, hogy ennek a törvénynek visszaható ereje legyen. Ez vonatkozik a visszaható erő kérdésére, azonban még nem vagyok készen fejtegetéseimmel. (Gaal Gaston: Nem lehet ezzel soha elkészülni!) Nehéz elkészülni vele. (Baracs Marcell: Elkészül a gazdaközönség!) Most rá kell térnem arra a kérdésre, amelyet Gaal Gaston képviselő ur hozott itt szóba, t. i. a törvényjavaslatnak, illetve az igazságügyi bizottság jelentésének és uj kodifikációjának arra a részére, amely különbséget állit fel a városi és a falusi lakosság között és aszerint követeli meg valakitől, hogy a hatóságokhoz menjen, hogy városban vagy faluban lakik-e. Én a magam részéről, mint városi ember a legélénkebben tiltakozom ez ellen a különbségtevés ellen. Én nem ismerek különbséget magyar emberek között, akár városban, akár falun laknak. Ezeknek mindnyájuknak egyenlő jogú magyar állampolgároknak kell lenniök és semmi különbséget nem sziabad tenni az emberek között különösen jogok szempontjából, aszerint, amint falun élnek, vagy pedig az aszfalton kénytelenek a maguk életét tengetni. Mélyen lealázónak tartom a falu népére, hogy reánézve egészen különleges rendszabályokat akarnak alkotni és vele szemben a A T árosi elemet szintén más kategóriába osztják. Ennek semmiféle magyarázata, semmiféle logikája nincs. Ha elolvasom az igen t. bizottság jelentését, amely a maga szavaival azt mondja el, hogyan akarja a falusi népet védeni, akkor nagyon különös következtetésre jutok. A bizottsági jelentés ugyanis azt mondja (olvassa): »Az együttes bizottság azonban beható mérlegelés után ugy találta, hogy a biztosítottat — különösen iaz egyszerű falusi népet — nem lehet a felmondás körül egészen a biztositási ügynököknek kiszolgáltatni és ezért szükségesnek találta« — az egyszerű falusi nép védelmére a következő összetett eljárás és intézkedések életbeléptetését — (olvassa): »szükségesnek találta először annak kimondását, hogy a felmondást írásban kell ugyan megtenni...« Ez is nagy könnyebbités a falu népének! (Gaal Gaston: A falun tudnak is írni!) A felmondást Írásban kell megtenni, vagyis először levelet kell írnia — nem tudom olyan stilusban-e, amilyenben ez a törvényjavaslat van fogalmazva — az egyszerű falusi nép tehát ezzel a stílussal próbáljon levelet irni, mert lehet, hogy máskülönben a felmondás nem lesz érvényes. Ha ennek a szövegnek keretében és ennek a formája szerint kell irnia, akkor ugyan nagyon alaposan meg van védve. (Gaal Gaston: Ha ebben a stílusban írja a felmondást, akkor azt hiszik, hogy biztosítani akar! (olvassa): »...a kis és nagyközségi lakosoknak azonban ezen felmondó Íráson az aláírásokat az illető községi elöljáróság által hitelesittetniök kell.« Aki tehát kis- vagy* nagyközségben lakik, először megírja a levelet, azután elmegy az elöljárósághoz hitelesíttetni. Gaal Gaston igen t. képviselőtársam már rámi^
