Képviselőházi napló, 1927. II. kötet • 1927. március 16. - 1927. április 06.
Ülésnapok - 1927-35
434 Az országgyűlés képviselőházának mit tehet. Ennek alapján tessék a kérdést is elbírálni. ' Ha volna lehetőség ennek a kiküszöbölésére, megtenném, de ezidőszerint csak a kérdés fokozatos megoldására van meg az egyedüli lehetőség. Az igen t. képviselő urak foglalkoztak a földreform kérdésével. Nem akarok ennél a kérdésnél sokáig időzni, de két szempontot nekem is szóvá kell tennem. Az, egyik szempont az, amelyet Dencz Ákos és egynéhány t. képviselőtársam emiitett meg, hogy foglalkozni kellene ennek a finanszírozásával. Költségvetési beszédemben jeleztem már, hogy ha óriási fogyatékossága és hiánya van a földreformnak, az kétségtelenül a finanszírozás hiánya. Ez a fogyatékosság kétoldalú, mert hiányos a finanszírozás a régi birtokos felé és hiányos az uj társadalmi réteg felé is. (Gaal Gaston: Akik belefúlnak ennek hiányába!) Ezzel a kérdéssel már régen foglalkozom, ez azonban nem olyan könnyű kérdés, hogy egyhamar meg lehetne oldani. Nem lehetett megoldani eddig, bármennyire óhajtottuk volna, azért, mert a megfelelő tőkeerők nem állottak rendelkezésünkre. Ami pedig az itt ajánlott egyéb módozatokat illeti, igy a járadékleveleket meg a hasonlóakat, jobb ezekhez hozzá nem nyúlni, mert hisz ott, ahol a tőkeviszonyok nem elég erősek, ezek a járadéklevelek roppant kellemetlen következményeket vonhatnak maguk után és még többet árthatnak. Megvan azonban a reményem, hogyha a pénzügyi viszonyok lassan mindinkább javulnak, ezzel a kérdéssel konkrété és komolyan foglalkozhatni. Természetszerűleg nem lesz olyan könnyű a kérdés, hiszen rendezésének -két előfeltétele van. Egyik az> hogy a szükséges tőkeösszeg tényleg rendelkezésünkre álljon, a másik pedig, hogy a feltételek olyanok legyenek, hogy a kérdés rendezése ne képezzen olyan nagy terhet, amelyet nem lehet elbírni. Csak akkor lehet tehát megoldásra gondolni, ha mindez a két feltétel teljesül. Más szempontból is óhajtok azonban foglalkozni ezzel a kérdéssel. Látjuk, hogy az állam folytonosan rászorul a jelzáloghitelekre. Nem az a meggyőződésem, hogyha most megoldásra tudjuk vinni ezt a kérdést s ha az egyik oldalon tőkét fogunk igénybe venni, akkor a másik oldalon jelzáloghitelszükségletet fogunk kisebbiteni. A másik kérdés, amelyre rá akarok utalni, az, hogy költségvetési beszédembe belecsúszott egy szó, amelyet kénytelen vagyok kijavitani, amely ugy szól, hogy itt az ideje, hogy a régi birtokosok valami értéket kapjanak. Én nem azt értettem ez alatt, hogy az értéknek egy részét vagy hányadát, hanem ellenértéket értettem alatta. Kénytelen vagyok ezt kiigazítani, hogy minden félreélrtést elkerüljek, mert látom, hogy itt bizonyos félreértés keletkezett. Ismételten csak azt mondhatom e tekintetben, hogy a kormány komolyan foglalkozik ezzel a problémával, gazdaságpolitikai és szociálpclitikai szempontból, mert a kérdés megoldása nemcsak a jogos igények kielégítését eredményezi, de biztos vagyok benne, hogy az a tőkeerő, amely ennek alapján rendelkezésünkre fog állani, hatalmas tényező lesz gazdasági életünk fejlesztésében is. Ugyancsak foglalkozunk természetszerűleg a kisexisztenciák támogatásával is. (Szilágyi Lajos: Csak késő ne legyen!) Bocsánatot kérek, megkezdtük a munkát és méltóztatik tudni, igen t. képviselőtársam, próbáltunk segítségére menni a kjsexisztenciáknak, hogy 35. ülése 1927 április 6-án, szerdán. felszánthassák földjeiket és hogy egyébként is támogassuk. A földmüvelésügyi minister ur részletesen fog foglalkozni ezzel a kérdéssel, nekem csak egy tényt kell leszegeznem; hogy amint annakidején is segítségére siettem a földmüvelésügyi kormányzatnak ebben a kérdésben, ugy készséggel állok rendelkezésére a jövőben is, mert ha már uj exisztenciákat alkotunk. (Felkiáltások a baloldalon: Ez igaz!) legalább mi legyünk velük szemben igazságosak. Legalább egyrészüket megmentsük, ezt megkívánja a gazdasági és szociális élet is. (Reischl Rihárd: Csak legalább a kamatokat engedjék el a három évre kivetett bérek után!) Igen t. Képviselőház! Beszédeik során többen foglalkoztak a hitelkérdéssel és különösen igen mélyrehatóan foglalkozott ezzel Denes Ákos igen t. képviselőtársiam. Én ezzel a kérdéssel most nem szeretnék túlsókat foglalkozni, hiszen annyi beszédemben tértem ki ezekre a kérdésekre, annyiszor megmondottam, hogy ma mi a helyzet, hogy azt hiszem, tulaj donképen csak ismétlésekbe bocsátkoznám. Elismerem azt, hogy még mindig vannak bajok, még mindig vannak visszásságok, azonban ha alaposabban vizsgálom a helyzetet, azt látom, hogy folytonosán és fokozatosan javul a helyzet. Végeredményben egy tőkehiányban szenvedő országba mesterséges tőkét belevinni nem lehet. Ezt az utat már jártuk és mindenki tisztában van azzal, hogy ez milyen eredményekre vezet. Természetszerűleg kötelessége azonban a kormánynak, hogy ezt a kérdést állandóan a napirenden tartsa. Én tudom, hogy tulajdonképem hol hangzanak el főképen a panaszok: a vidéken. (Ugy van! Ugy van!) Ne feledjük $ azonban, ez a mi egész pénzintézeti rendszerünk már a múltban, amint kifejlődött, egészségtelen volt. Ez most is érezteti hatását. (Ugy van! Ugy van!) Lehetetlenség, hogy itt ezerszámra legyenek pénzintézetek. (Ugy van! Ugy van!) Ez csak a hitelélet megnehezítéséhez és a hitel drágításához vezet. Méltóztassék most ebből a szempontból megvizsgálni a nyugati államokat; sehol ezzel a rendszerrel nem találkozunk. (Ugy. van! Ugy van! ) f Mit jelent ez 1 ? Az egymás között való versenyzést. Egészen kis községekben lehet látni pénzintézeteket. Mennyi rezsit, mennyi felesleges kiadást jelent ez és végeredményében azt lehet mondani a feleknek: majdnem a gazdasági kiuzsorázáshoz vezet. (Ugy van! Ugy van!) Amikor én ezt a kérdést felvetettem, — mert két évvel ezelőtt foglalkoztam először az általános hitelkoncentráció kérdésével — nem nagyon értettek meg engem. Azt hitték, hogy ez talán az egyetemi professzornak teoretikus megállapítása; és molst mit látunk? Az élet már arra kényszeriti a gazdasági élet különböző részeit, hogy ezt a gondolatot felkarolják. Ma látok már ilyen jelenségeket és tüneteket. Látható, hogy nincs más kivezető ut és más megoldás, ha egészséges alapokra akarjuk fektetni a gazdasági életet, És én azt hiszem, meg fog kelleni találni a módját, hogyha nem megy szépszerével, menjen megfelelő erélyes intézkedésekkel. (Helyeslés a jobboldalon.) Ez mindenesetre egyik tényezője lesz a hitelélet egészségesebbé tételének és tényezője lesz a kamatviszonyok megváltoztatásának is. Azt hiszem, köztudomású, hogy ami a hitelpolitikánjak egyes részleteit illeti, azt az elvet vallottam és vallom ma is, hogy itt tulajdonképen çsak egy megfelelően megállapított terv szerint lehet haladni. Ezt értem különösen a külföldi kölcsönökre. Minden év elején a Nem-
