Képviselőházi napló, 1927. II. kötet • 1927. március 16. - 1927. április 06.

Ülésnapok - 1927-35

426 Az országgyűlés képviselőházának tositás kérdésének törvényhozási megoldása elhalasztatott arra az időre, amikor a munkaközvetítésnek szociális szempontból olyan fontos kérdése törvényhozási utón egységes rendezést és megoldást nem nyer. Ugyanis munkanélküliség elleni biztosításról addig, nem lehet beszélni, amig az egész ország területén az abszolút munkakereslet és munkakinálat megállapitva nincs. (Rothenstein Mór: Akkor sohasem lesz munkanélküliség elleni biztosítás! — Ivády Béla: Ahol megcsinálták, ott is visszacsinálták! Anglia sem birja, nem hogy mi!) Mert, t. Ház, lehet, hogy igaza van t. közbeszóló képviselőtársamnak, hogy Budapesten munkanélküliség van, — de ugyanakkor lehet, hogy a vidéken ugyanakkor munkáskézkereslet van Igen helyesnek találom azonban, ha előbb azokról gondoskodunk, akik a munkában már megöregedtek és megrokkantak. Ebből a szempontból a kereskedelemügyi minister urnák az erre vonatkozó statisztikai adatok gyűjtését illetőleg kiadott rendelekezését helyeselnem kell és óhajtom, hogy ezeknek az adatoknak alapján minél hamarább törvényjavaslat terjesztessék a Ház elé. Ezzel kapcsolatban egy már törvénnyel rendezett kérdésnek: a baleset elleni védelemnek korszerű reformjáról is meg akarok emlékezni. A balesetvédelem szempontjából ugyanis a hazai ipartelepeket látogatják: először az 1893 : XXVIII. te. értelmében az iparfelügyelők, másodszor az 1884:XVII. te. értelmében az elsőfokú iparhatóság és ennek minden szakközege, és pedig a főszolgabirő, a városi tanács iparügyi megbízottja, a tisztiorvos, a tűzoltóparancsnok, az elsőfokú hatóság által az ipartestület kebeléből e célból kiküldött tag, — ha ugy tetszik, pl.: egy borbély — harmadszor pedig a betegsegélyző pénztárnak az 1907 : XIX. te. alapján a balesetek kivizsgálására és elháritására kirendelt szakközegei. Ezt a vizsgálati túltengést, ezt a luxust nem engedhetjük meg magunknak egyrészt állami pénzügyi szempontból, másrészt azért sem, mert a mi gyáraink nincsenek abban a helyzetben, hogy egyik napon fogadiák az iparfelügyelőt, aki talán bizonyos intézkedéseket is tesz s amikor az a gyáros még fel sem ocsúdott, másnap már jöjjön a főszolgabirő a tűzoltóval és a gyáros máris egy uj intézkedéssel találja magát szemben. Egy kívánságom van, t. Ház, — és azt hiszem, ez közérdekű is — az, hogy ezt a vizsgálatot csak egyetlenegy közeg végezze: vagy az iparfelügyelő, vagy pedig a munkásbiztositó-pénztár szakközege. Ha a kormány autonómiát ad a munkásbiztositó-pénztárnak, de államosítja a tisztviselőket, akkor végezzék ezeket a vizsgálatokat a Munkásbiztositó Pénztárnak átadandó iparfelügyelők. De ezeket a párhuzamos eljárásokat feltétlenül meg kell szüntetni, mert ezek igen gyakran illentmondó intézkedéseket is eredményeznek és erre gondolni kell majd a közigazgatás reformjánál is. Az ipar felügyel etet természetesen meg kellene szabadítani, a gőzkazánvizsgálati teendőktől, illetőleg ezt a hatáskört, úgy amint a nyugati államokban van, a gőzkazánvizsgáló egyesületnek kellene átadni. Ilyen feltételek mellett én az iparfelügyeletet a gőzkazánvizsgálati teendők ellátása alól mentesíteném és teljes egészében átadnám a Munkásbiztositó Pénztárnak, illetőleg a népjóléti és munkaügyi ministeriumnak. Az iparfejlesztési teendőket, az ezzel kapcsolatos vámkedvezmények és kikészitési eljárások ügyeit pedig intéznék továbbra is a kereske35. ülése 1927 április 6-án, szerdán. delemügyi ministerium iparfejlesztési szakosztályának ministeriális mérnökei, akik eddig is jórészt végezték azokat. Legfeljebb ezt az osztályt kellene személyzettel megerősíteni, segítségül pedig ott van egy jól kiképzett ipari szakoktatási személyzet. Az iparfelügyelő helye a gyárban van, az iparfelügyelő a gyárban foglalkoztatandó és nem irodákban, irodai felterjesztésekkel. Az iparfelügyelőnek nemcsak a gyártulajdonossal, a gyárigazgatóval kell megismerkednie, hanem meg kell ismerkednie a munkássággal is, hogy igy a gyakori gyárvizsgálatok alkalmával necsak a munkások apró-cseprő ügyeit intézze, hanem esetleg nagy dolgaikban is az ipari békére nézve és az előfordruló összeütközések elsimítása tekintetében is belőle a legalkalmasabb tényező fejlődhessék ki. Az iparfelügyelők már maguk is törekszenek erre; az iparfelügyelői karban megvan ennek átérzése, a személyzeti hiány és az Írásbeli tendők sokasága azonban meggátolja őket abban, hogy ezt a hivatásukat, amint ők azt maguk is szükségesnek tartják, elláthassák. Az iparfelügyelő balesetvédelmi tevékenységét rendkívül egyszerűsíteném, az Írásbeli teendőket azok egyharmadára csökkenteném. Ha az iparfelügyelőnek közvetlen hatás^ köre volna vagyis ha maga az iparfelügyelő volna az elsőfokú iparhatóság, épen ugy, mint ahogy az ma a gőzkazánügyeknél már meg is van. Ha az iparfelügyelő egy belső revizió alkalmával azt látja, hogy egy kazán tüzelőcsővében horpadás van, akkor felelőssége tudatában ezt a kazánt leállíthatja, hoz egy végzést és ezt birtokonkivül teszi, mert hiszen, ha az a kazán felrobban, számos emberélet eshetik áldozatul. Ha most az iparfelügyelő egy gyárban egy készüléket, egy olyan gépet lat, amelyiknek működtetése veszélyes a munkásvédelem szempontjából, például lát egy körfürészt, amely meg van pattanva, s amelynek szétrepülése azt a körfűrésznél foglalkozó munkást elpusztíthatja, és annak a körfürésznek működését le akarja tiltani, akkor már nem rendelkezhetik mint elsőfokú iparhatóság, hanem akkor meg kell keresnie az elsőfokú iparhatóságot, a főszolgabirót, vagy a városi tanácsot, vagy Budapesten az illetékes elöljáróságot, hogy tett intézkedéseit az rendelje el. Az alatt természetesen szétrepülhet a körfürész és megölheti a vele foglalkozó munkást. Látnivaló, hogy ez az állapot tarthatatlan igy nem lehet végrehajtani a munkásvédelmet! Ezen a helyzeten tehát javitani kell. Magam sem tudom megérteni, hogy az 1884 : XVII. te. miért nem adta meg az iparfelügyeletnek az elsőfokú iparhatósági jogkört. T. Ház! Hogy ez a mérnöki tekintély szempontjából is mennyire tarthatatlan állapot, még egy péld/ával fogom illusztrálni. Egy vidéki malomba kiszáll az iparfelügyelő gyárvizsgálat alkalmával és látja, hogy a kőpad alatt forgó transzmisszió nincsen megfelelő lécezéssel elkerítve, úgyhogy a forgó transzmisszió bárkinek elkaphatja a ruháját és kész a szerencsétlenség. A gyárvizsgálat alkalmával tehát elrendeli, hogy ezt a hiányt pótolni kell. Megkeresi az elsőfokú iparhatóságot, ez végzést hoz és utasítja a községi elöljáróságot, hogy a tet!t intézkedés végrehajtásáról győződjön meg. (Az elnöki széket Puky Endre foglalja el.) A községi jegyző megbízza az elöljáróság valamelyik tagját, rendesen a kisbirót, hogy nézze meg, vájjon eleget tett-e a malomtulajdonos a hatósági rendelkezésnek. A biró meg-