Képviselőházi napló, 1927. II. kötet • 1927. március 16. - 1927. április 06.

Ülésnapok - 1927-25

34 Az országgyűlés képviselőházának 25, mutani nekem sem a minister ur, sem az igen t. előadó ur. A kereskedelmi törvény 355. §-a világosan megmondja, hogy az adásvételi ügyleteknél pl. a késedelmes teljesítés esetében milyen joga van annak, akire a választás joga rászáll. Ilyen esetben ugyanis (olvassa): »az, aki a szerződés teljesítéséhez ragaszkodni kivan, erről a másik felet a határidő vagy határnap elteltével azonnal értesiteni tartozik, ellenkezőleg a későbbi teljesítést nem követelheti«. Világosan ki van mutatva, hogy hol van e szakasz rendelkezésének hibája. A hatvan napban van. Abszolúte nem indokolható, hogy amikor eltelt a harminc napi késedelmi idő, amelyet az utólagos teljesítésre a biztositó a biztosítottnak adott, miért van szükség a hatvan napi spekulációs időre a továbbiakra nézve. És miért van szükség még egyre? Miért lehetséges, hogy a biztositó a maga választási jogát bixói keresettel érvényesítse? Engedelmet kérek, nincs erre semmi szükség; semmi akadálya sincs annak, hogy ez a szakasz akkép rendelkezzék, hogy a harminc napi idő eltelte után a biztosítótársaság a biztosítottat ajánlott levélben értesiteni köteles nyolc nap alatt, hogy vagy per útjára lép és érvényesiti díjkövetelését, vagy pedig eláll a szerződéstől. Ez az egyszerű, logikus, értelmes megoldás. Ebben az esetiben a bizonytalansági időszakot kikapcsoljuk és a spekulációt lehetetlenné tesszük, mert a harminc nap eltelte után a biztositó köteles konszummálni a maga választási jogát, mégpedig nem azzal, hogy keresetet indít és ezzel költséget okoz, hanem ugy, hogy egészen egyszerűen közli a féllel, hogy ragaszkodik a szerződéshez, amely esetben már ezen közlés alapján megáll az ő kárfizetési kötelezettsége, mint ahogy megáll akkor, ha beadja a keresetet, függetlenül attól, hogy be fogja-e tudni hajtani a biztosítási díjat az illető biztosítotton, vagy pedig közölni fogja vele, hogy késedelembe esett, az illető az utólagos teljesítési határidő alatt sem teljesítette a díjfizetést s ennélfogva a rendelkezésre álló nyolc nap alatt a szerződéstől elállott. Ezt tartanám én értelmes, egyszerű, logikus megoldásnak. De ebben a szakaszban nem ez foglaltatik, azért a magam részéről ezt a szakaszt nem fogadom el. Minthogy azonban érzem, hogy ilyen szakasz megszövegezése nem olyan dolog, amit az ember egy pillanat alatt meg tud csinálni, tisztelettel kérem, méltóztassék e szakasznak tárgyalását későbbre fentartani és azután megfelelő módosítást benyújtani. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök: Szólásra következik? Berki Gyula jegyző: Gaal Gaston! Gaal Gaston: T. Ház! A magam részéről mindazokat, amiket az előttem szólott képviselő urak e szakasz ellen felhoztak, már csak abból a szempontból is helyeslem, mert az kétségtelen, hogy ennek a szakasznak szövegezése olyan szerencsétlen, hogy abba a világon mindent, de mindent bele lehet magyarázni. Már magát azt is nagy sérelemnek tartom — és ez inkább elvi része a kérdésnek", — hogy a mig a biztositott fél részére csak 30 napi késedlelmi időt állapit meg ez a szakasz, addig a társaság részére 60 napi időszakot ad, amely idő alatt ez gondolkodhatik azon, hogy az illetővel szemben micsoda eljárást tanúsítson. Teljesen osztozom abban, amit Rassay képviselőtársam a biztosítótársaságok jogának ülése 1927 március 17-én, csütörtökön. megvédelmezése szempontjából felhozott. Teljesen abszurdumnak tartom, hogy a biztosítótársaságot kvázi rögtönbirói eljárásra kényszeritsük- mikor a rendes gazdasági és kereskedelmi életben az a rendesen bevett szokás, hogyha valaki velem szemben valamely kötelezettségét nem teljesiti, egyszerűen felszólítom erre ajánlott levélben, ha erre sem teljesiti kötelezettségét, az ügyet átadom az ügyvédnek és még az ügyvéd sem perel mindjárt, hanem először felszólító levelet ir az iletőnek, hogy amennyiben nem tesz eleget kötelezettségének, biróság elé fog menni. Miért nem akarják ezt az egyszerű, régen megszokott és bevett módot alkalmazni a törvényben ós miért akarják megcsinálni azt, hogy a biztosítótársaság 60 napig spekulálhasson afelett, hogy a biróság elé megy-e vagy nem? A legnagyobb sérelmet a szakaszban azonban nem ott látom, iahol a t. képviselő urak azt keresik, mert tényleg ebbe a szakaszba, nagy-nagy gondolkodás és spekuláció után, bele lehet olvasni azt is, hogy a biztosítótársaság mindaddig, amig nem nyilatkozott, addig a károkért felelős. (Ellenmondások a szélsőbaloldalon.) Az utolsó mondatba ezt bele lehet magyarázni. Méltóztassék ezt elolvasni. Ez igy szól (olvassa): »Ha azonban a szerződéstől még a biztositási eset, — vagyis a káreset, mert ez^ is olyan furcsán van fogalmazva, tehát— a káreset, iga® hogy haláleset is lehet, de ugy van fogalmazva, hogy nagyon kell törni az embernek a fejét, hogy ez mit jelent — tehát, ha még a biztositási eset bekövetkezése előtt elállott, a kárveszély viselése nem terheli őt«, ami annyit jelent, hogyha nem állott el, akkor terheli. (Rassay Károly: Ha hatvan napig nem érvényesiti, azzal áll el. — Pesthy Pál igazságügyminister: Az első bekezdés szerint kilejezetten eláll. — Rassay Károly: De a másik bekezdés ad neki jogot spekulálni. — Pesthy Pál igazságügy minister: Ez a biztositott javára szolgál! — Rassay Károly: Kinek a javára? Nem a biztositott javára.) A minister urnák azt a felfogását, hogy ez a biztositott javára szolgál, nem fogadhatom el. Rögtön egy gyakorlati példával fogom megmagyarázni, hogy miért nem szolgál a javára. Ebben az utolsó mondatban azonban negative kétségtelenül benne van az, hogy amig a biztosítótársaság nem nyilatkozik, addig az ő kártérítési kötelezettsége fennáll, feltéve, hogy a káreset bekövetkezik. Hogy azonban mily kár éri a biztositottat, t. minister ur, azt leszek bátor egy példával illusztrálni. Mondjuk, én egy rossz fizető biztositott vagyok, aki nem fizettem 30 napon belül. Most további €0 napig lógok a levegőben, mert nem ok nélkül nem fizettem, hanem én attól a biztosítótársaságtól meg szeretnék szabadulni, egy gyalázatos likvidáció vagy akármi miatt, vagy mert olcsóbb ajánlatom van egy más biztositótársaságtól, én meg szeretnék attól szabadulni. Ha ez a szakasz megmarad, akkor én 90 napig, addig, mig ezek nem nyilatkoztak, biztosítva vagyok, belemagyarázva az utolsó mondat negatív tartalmát. (Pesthy Pál igazságügyminister: Ugy van!) De hogy vitássá lehet tenni, azt legjobban ez a vita mutatja, mert hiszen előkelő jogászok teljesen különbözőképen fogták fel ezt a szakaszt. (Pesthy Pál igazságügyminister: Nem olvasták el! — Rassay Károly: Nohát, minister ur, ilyet nem lehet mondani!) Ebbe belekapaszkodnak majd a biztosítótársaságok is és ebből azután a perek egész légiója származhatik, ami nem kivánatos.