Képviselőházi napló, 1927. II. kötet • 1927. március 16. - 1927. április 06.

Ülésnapok - 1927-35

414 Az országgyűlés képviselőházának petróleummal való világítást világítási vonatkozásokban és a drágább üzemi motorokkal való meghajtást, erőátviteli vonatkozásokban. Példakép emjitem meg, hogy a székesfővárosban a gázvilágitást, a villamosvilágitás úgyszólván teljesen kiszorította és hogy a főváros áramfogyasztóinak száma nagymértékben növekedett meg. Ezenkívül több ipartelep is leállította elektromos telepét és csatlakozott a székesfővárosi elektromos művek hálózatához. Hasonló mozgalom tapasztalható a nagyobb vidéki városokban is, ahol ez a mozgalom csak azért nem lényegesebb, mert a vidéki villamos telepek termelési költsége az ottani kedvezőtlenebb termelési viszonyok következtében drágább, mint a székesfővárosban az Elektromos művek. De ez az elektrifikálási mozgalom megvan külterjes vonatkozásban is. Elég nagy számmal épültek a vidéken villamostelepek, távvezetékek és egyéb berendezések olyan községekben, ahol addig az elektromos energia használata nem volt meg. Ha ennek az elektriflkálási mozgalomnak okait kutatjuk, ugy egy fontos, de nem gazdasági természetű tényező tűnik szembe, nevezetesen az, hogy a magyar falvak népe a világháború alatt idegen országokba, idegen vidékekre került, látóköre szélesbedett, megismerkedett az elektromos energia használatával és amit másutt tapasztalt, azt most itthon is alkalmazni akarja. Hozzájárult ehhez az a háborús tapasztalat is

r hogy a petróleumellátás csökkenésekor a villamostelepekre rákapcsolt fogyasztók zavartalanul tudtak világítani. Megállapitható az is, hogy a villamosvilágitás ma határozottabban olcsóbb a petróleumvilágitásnál és az elektromos energia termelésénél a modern technika rohamos fejlődése és haladása egyre csökkentőleg hat a termelési költségekre. Az itt felsorolt momentumoknál talán súlyosabban esik latba az a körülmény, hogy az elektromos berendezések létesitése munkát ad a gyáraknak, a vállalkozóknak és igy az elektrifikálás, az eddigi villamosítás lényegében az abban érdekelt vállalkozók üzleti tevékenységének eredménye. Hogy ezt a helyzetet tisztán láthassuk, meg kell említenem, hogy a magyar falu gyér lakosságával, csekély kulturigényével és nagy utcahosszával mint elektromos fogyasztó nem rentábilis objektum az áramszolgáltató üzlet szempontjából. Viszont ezeknek az elektromostelepeknek létesitése ebben az esetben is olyan üzleti vállalkozás, amely anyagi haszonnal jár. Ezt a szempontot kell figyelemmel kisérnünk akkor, amikor az elektrifikálás tekintetében tisztán akarunk látni, hogy mi történik künn a falvakban. Már ez a körülmény is arra utal, hogy a köz érdekeit nagy mértékben érintő, de az üzleti érdekek által irányított mozgalom egyrészt megfelelően támogattassék, másrészt a közérdeknek megfelelőbb mederbe is tereitessék. Rámutatván azokra az okokra és rugókra, amelyek az eddigi elektromositást mozgatták, most rá akarok térni arra, hogy e téren eddig tulajdonképen mi történt? A világháború befejezése után a székes fővárisi elektromos művek áramfejlesztőtelepeiket nagymértékben bővítették. Példáját követték a vidéki vilamostelepek is. Az egyenáramú rendszerrel dolgozó telepek, annak csekély gazdaságosságára és hiányos terjeszkedő képességére való tekintettel legnagyobbrészt áttértek a váltakozó áramú rendszerre. Nagy számmal épültek távvezetékek, helyi hálózatok, melyek jelentős országrészeket hálóz35. ülése 1927 április 6-án, szerdán. nak be. így Miskolc környékén. A háború előtt a gibárti hidroelektromos centrálétól épült egy távvezeték Szerencsig és azt most továbbvezették Abaujszántóig és Tokajig. Ilyen távvezeték létesült Szombathely környékén egészen Ikervárig, Nyíregyházától Nagykálióig. Ugyancsak a háború előtt a Balaton mellett Aszófőtől Balatonfüreden át Almádiig távvezetéket a Balatonnak kábellel való keresztezésével vezették Sifókon keresztül Fonyódig. Ilyen távvezeték létesült a háború alatt Dorogtól Esztergomon keresztül Komáromig, ezenkívül a salgótarjáni és tatai bányavidékeken. Távvezeték létesült még Komlóról, az állami szénbányáról Bajára, Máza-Szászvárról Szegszárdra és Kaposvárra, Pécsüszögről Siklósra és Szigetvárra, ezenkívül Szegedről Apátfalvára. Ezeknél még lényegesen nagyobb tervek is vannak ezidőszerint munkában, hogy a nagy nyilvánosság előtt ismételten tárgyalt Talbötféle tervről ne is szóljak. Itt kell megemlékeznem egy igen nagyjelentőségű elektrifikálási mozgalomról, a magyar szénbányák villamosítási akciójáról, amelyet ezek a magyarországi nagy szénbányák ma úgyszólván szinte külön-külön folytatnak. A háborút követő széninség idején, amikor igen nagy szénhiány uralkodott, az ilyen elektrifikálási tervek önként kinálkoztak, mint szénmegtakaritási lehetőségek, de megvalósíthatók alig voltak. Későbben, a rákövetkező szénbőség jellemezte időben azonban, akkor, amikor a szénbányáknak egyre nagyobb gondot okozott a kitermelt szén eladása, ilyen kis Talbot-terveket, ilyen elektrifikálási terveket nagy számban valósítottak meg és valósitanak meg, igen jelentékeny anyagi áldozatok árán is, mivel a szénbányához távvezetékkel kötött elektromos áramfogyasztó, mint uj és rokonszenves egyed jelentkezett a szénbánya tulaj donképeni szénvevői között. Ezeknél a bányák által megindított elektrifikálási akcióknál azonban súlyos verseny indult l'-aeg, mindazokkal a gazdasági hátrányokkal, amelyekkel ilyen harc egyáltalán járni szokott. Bizonyos, hogy ez a szénbányák által megindított elektromositási akció nagymértékben igényli a köznek, különösen pedig a vidék községeinek részéről nyújtandó anyagi áldozatotokat is, mert a legtöbb magyar község elektromositása, mint azt már az előbb emiitettem, önmagábanvéve nem rentábilis. Sok esetben hasonlítható ez a mozgalom ahhoz, amely a múlt évszázad második felében a helyi érdekű vasutak építésével kapcsolatban indult meg. A helyi érdekű vasutakat meg építették akkoriban azért a nagy közvetett haszonért, amellyel a vasutak építkezése egyáltalán járt. Rentabilitásuk legtöbb esetben csak a papíron volt meg és a Máv. mérlege még ma is nyögi ezeket a saját kezelésébe átvett gazdaságtalanul dolgozó helyi érdekű vasutakat. Erinek ellenére mégis létesültek helyi érdekli vasutak azért, mert ilyeneknek építése lényeges vállalati haszonnal járt, létesültek azért, mert a helyi érdekeltség à fond perdu jegyzett törzsrészvényeket, amelyekkel lehetővé tette vasutak létesítését. A létesítés céljaira szükséges széleskörű agitációt, az előzetes költségeket és utánjárást pedig szolgáltatták azok a vállalkozók akik az ilyen vasutak megépítésén keresni akartak. Ugyanez a helyzet a mostani elektrifikálás terén is. Ez a villamosítási mozgalom itt van, tehát számolni, foglalkoznunk kell vele. Közérdekű, mert külföldi petróleum és benzin he-