Képviselőházi napló, 1927. II. kötet • 1927. március 16. - 1927. április 06.

Ülésnapok - 1927-34

Az országgyűlés képviselőházának Akivel szemben mégis gyanú merült fel, azt külön behivatta a mérnök vagy a fel­vigyázó. A nevek tömegei, az esetek százai fekszenek előttünk, hogy munkásokat munka­helyükről — tehát a föld alól — hivtak ki és négyszemközt fenyegették őket vagy Ígéreteket tettek nekik; szóval minden eszközt igénybe vettek, hogy a munkást álláspontjának meg­változtatására kényszerítsék. A nyilt választás mellett a befolyásolásnak és a terrornak olyan mérve lehetséges, hogy ezt a távolállók el sem tudják képzelni. Alkal­mam volt erről a kérdésről az egyik báínya igazgatójával beszélni, aki azt mondotta: »Ké­rem, hát nekünk is van politikai véleményünk és ne tessék csodálkozni azon, ha mi igyek­szünk a magunk politikai véleményünknek ér­vényt szerezni.« »Helyes«, — feleltem én — »de akkor fordítsuk meg a dolgot: a munkás­nak is van politikai véleménye és akkor ne tessék azon csodálkozni, ha viszont a munkás is igyekszik a maga politikai véleményének érvényt szerezni olyan eszközökkel, amilyenek rendelkezésére állanak.« A munkás nem mehet oda és nem mondhatja, hogy: én a mérnök urat elbocsátom, ha nem reám szavaz, hanem csak azt mondhatja a társának: ha nem szava­zol oda, ahova én szavazok, ugy nem dolgo­zom veled. (Viezián Istváin: Dehogy! Beveri a fejét!) T. képviselő ur, igy még mindig job­ban jár, mint az, akit a kenyerétől fosztanak meg. a nyomorúságba döntenek és szerencsét­lenné tesznek. A t. képviselő ur pedig ne be­széli jen a fejbeverésről, mert: »Akasztott ember házában nem jó kötélről beszélni.« Ezt a pél­dát jegyezze meg jól, Viezián képviselő ur, mert *ön a fejbeverésnek tanítómestere volt Magyarországon. (Viezián István: Mire érti pzf? Én nem vertem be soha spnkinek a fejét! Nevetséges beszéd! — Malasits Géza: Stead pzredes barátja volt ön, annak barátja, aki fejbeverte a magyar munkásokat!) A fejbeve­rés elméleti kolnortálóla volt ön! ÍSzenessy ^ézar Tessék konkrét adatokkal előállani! — Viezián István: A szakszervezetekben verik be a munkások f«iét! Lásd Mezey Gvulát! — Ma­lasits Géza: Verte a maga barátja. Stead ez­redes a magvar munkásokat! — Viezián Ist­ván* Nevetséges ilyeneket mondani! — Zaj ) TClnök: Dsendet kérek! Pever Károly: Ezek az esetek világosan mutatják, hoey Magyarországon a nyilt vá­lasztóiog mellett teljesen kilátástalan vala­melyik ellenzéki jelöltnek még csak meg is kísérelni- hogy fel lén jen mert a jelölési ivek mai rendszere mellett teljesen elegendő, hogv CPT kormánvnárti jelölt felfogadjon egy ál­ellenzéki jelöltet aki nem csinál mást, mint a választók nagy tömegeinek nevét ráhamisitja az ajánlási ivekre, ezeket az ajánlási iveket benyújtja és miután az aiánlások két helyen szerenelnek, a választási biztos az ajánlást a törvénvben biztosított jogánál fogva vissza­utasít ja. Is-az, erre azt fosrják mondani, hogy ott van aztán a választói törvénynek az a ren­delkezése, hogyha gyanú merül fel, ho^v ha­misítás történt, akkor az ^esetet át kell tenni az ügyészségre. Át is fogiák tenni az ügyész­ségre, és azt. aki ezt a hamisítást elkövette ps^tlee" mep- is fos-ják büntetni. (Felkiáltások jobb felni: Na hát!) Fzt a rizikót az illetőrjek vállalnia kell. de ennek a rizikónak ellenértéke az a mandátum, amelyre nincs kimondva, hogy az ilyen módon szerzett mandátum meg lesz semmisítve- hanem az a, mandátum továbbra is érvénnyel bir- csak azt az illetőt, aki ezeket a hamisításokat elkövette, fogják lecsukni és KÚPVISÜLÖHÁZI NAPLÓ. II. 34. ülése 1927 április o-én, kedden, 397 miután esetleg a biróság figyelembe veszi a nyomós enyhítő körülményeket, hogy milyen hazafias szempontok vezették e bűncselekmény elkövetésénél, feltételezhető, hogy büntetése is enyhe lesz. Valami nagy rizikót tehát nem is vállal az illető és e mellett az egyszerű tech­nikai munka mellett csak egy elvetemült go­nosz ember kell, vagy olyan, aki reszkírozza azt a félévet, amelyet esetleg ezért kan, (Já­nossy Gábor: Olyan bolond nem akad!) csak az szükséges, hogy egy ilyen választói aján­lási iv meghamisittassék és a hamisítás alap­ján azután az egész választás sorsa egyszers­mindenkorra eldöntessék. Nemcsak a válasz­. tói névjegyzékek körül elkövetett visszaélé­sek, nemcsak a választás nyilt volta tartha­tatlan tehát, hanem teljesen tarthatatlan az ajánlásnak mai rendszere és a választási ered­mény meghamisitásának teljesen hihetetlen módja is. , Ha Magyarországon egyáltalában súlyt he­lyeznek arra, hogy képviselőket válasszanak, mindezeket a hibákat meg kell szüntetni s le­hetővé kell tenni, hogy az állampolgárok meg­győződésüket nyíltan, őszintén mondják meg, anélkül, hogy ezzel veszélyeztetnék kenyerüket, exiszteneiájukat és anélkül, hogy ezzel szembe­kerülnének a hatósággal, amely a legnagyobb propagandát fejti ki minden egyes alkalommal a kormánypárti jelölt érdekében. Legfeljebb nüanszban, abban van eltérés, hogy az illető hivatalos kormánypárti jelölt-e vagy pedig nem hivatalos kormánypárti jelölt. Talán eny­nyiben van valamelyes eltérés a támogatás mérvét illetőleg. A jelölteknek ez a fajtája is csak Magyarországon ismeretes, hogy van hi­vatalos jelölt és nemhivatalos jelölt, mert vég­eredményben a nemhivatalos jelöltet megvá­lasztják, az épugy belép a hivatalos pártba, mint az, .aki esetleg hivatalos támogatással ke­rült volna be. A jelölésnek és a választásnak ez a módja csak ott lehetséges, ahol a választás csak elkendőzésé az egész rendszernek,^ amely­nek alapja egy diktatórikus kormányzás. Ez a diktatórikus kormányzás a maga helyzetének nalástolására körülveszi magát egy képviselő­házzal, de a képviselőház tagjainak túlnyomó részét úgyszólván másra nevezi ki, maga dönti el. hogy ki legyen ott megválasztva, azzal a ténnyel, hogy az illetőt hivatalos jelöltnek el­ismeri. Nagyon érdekes azonban megfigyelni a vá­lasztások alkalmával elhangzott Ígéreteket is. Ha valaki Magyarország politikai képét és a kormány irányát pl. abból kivánná megállapí­tani, hogy a választások alkalmával milyen be­szédek hangzottak el, azt kellene mondani, hogy Magyarországon teljesen liberális aralom van, hiszen azok a beszédek, amelyek a minister­elnök és a ministerek részéről különböző he­lyeken elhangzottak, teljesen a haladás szelle­mében voltak tartva. Volt olyan, aki azt mon­dotta, hogy ő a valódi demokrata és nem Pa­kots vagy Fábián. Beszéltek a választások előtt arról is, hogy meg kell szüntetni az állampol­gároknak azt a megbélyegzését, amely a tanu­lás lehetősége terén tapasztalható. Beszéltek erről, hogy a zsidóságot megnyerjék, csak azért, hogy a választások után azután eszük ágában sem legyen ezzel a kérdéssel komolyan foglalkozni. A nagy, a gazdag zsidók a kor­mány szolgálatába állottak. Nagyon helyesen mondotta egy izben Vázsonyi megboldogult kép­viselőtársunk, hogy a nagy zsidók kimérik a kis zsidók csontjait, csakhogy a maguk életét meg tudják hosszabitani. Nagyon helyes ez a megállapítás, mert a nagy zsidók, a nagyban-. 54

Next

/
Oldalképek
Tartalom