Képviselőházi napló, 1927. II. kötet • 1927. március 16. - 1927. április 06.

Ülésnapok - 1927-34

394 Az országgyűlés képviselőházánál Már dereng most is a külpolitikában, amenynyiben Bethlen ministerelnök ur, akinek útjához a magam részéről rendkívüli sok sikert kivánok, megindította ezt a külpolitikai vonatkozású folyamatot. Ebből azt latnuk, hogy Magyarországot is észrevették már és meg is szerették és most már odáig jutottunk, hogy az elhanyagolt, a senki, a lerombolt Magyarország barátságáért nagyhatalmak versengenek. A költségvetést, mert benne a jobb jövő zálogát látom és mert bizom a kormányban, elfogadom. (Éljenzés jobbfelöl és középen. Szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik? Fitz Arthur jegyző: Peyer Károly! Peyer Károly: T. Képviselőház! Nem volt szándékomban a költségvetés általános vitájában felszólalni azon egyszerű oknál fogva, mert őszintén szólva, ettől a felszólalástól semmi eredményt sem várok. Pártunk iálláspontját ebben a vitában már többen kifejtették és ha éh felszólalok, tisztán csak egypár szempont megvilágítására kivánok szorítkozni, mely szempontokat azért tartom szükségesnek felemlíteni, mert a választásokkal kapcsolatosan merültek fel és a sajtóban ittott még ma is visszhangra találnak. A legnagyobb sajnálatomra kell megállapítanom azt, hogy a képviselőházban nyoma sincs annak a kijelentésnek, melyet a ministerelnök ur janur 24-iki beszédében hangoztatott, amidőn azt mondotta az egységespárt nagy győzelme után, hogy valóban itt van az a nagy, hatalmas, erős párt, amely duzzad a tettvágytól, hogy a következő országgyűlési cikluson ennek a nemzettek javára dolgozzék. A ministerelnök ur ezt akkor mondotta, amikor az országgyűlés még nem ült össze. Azóta bizonyára ő is kénytelen volna felszólalását revízió aliái venni, látván ezt a nagy ürességet, amely itt a Házban nap-nap után tátong és látván azt az egyáltalában nem nagy munkaakarást, amely az egységespárt részéről megnyilatkozik, hogy a nemzet javára dolgozzék. Ha a nemzet arról a munkáról venne példát, amely ebben a Házban folyik, ez a példa aligha volna valami kiviánatos és azt hiszem, ez a munka, ha igy menne künn az életben is, nagyon hamar csődbe vezetné a nemzetet. Ez nagyon érdekes jelenség, mert hiszen az elmúlt nemzetgyűlésen sem volt valami nagy munkakedv a túloldalon, de mégis sikerült turnusokba beosztva biztositani a szükséges létszámot. Ma még erre sem szorítkozik a párt és a költségvetés vitája az érdeklődés olyan hiányában folyik, hogy erre — azt hiszem — algha volt még példa a magyar képviselőház és a parlamentarizmus történetében. Kutatva ennek okát, meg kell állapitanunk, hogy ezen nem is lehet csodálkozni, mert hiszen a képviselők többsége nyílt választókerületekben jutott mandátumhoz és igy semmiféle közösséget vagy kötelezettséget sem érez választóival szemben. (EHenmondésok jobbfelöl.) Az ilyen kénviselő egyedül csak a kormánynak tartozik hálával, amelv őt valamelyik kerületben hivatalos jelöltnek lénett föl, ami egyúttal mandátumot is jelentette. A választási rendszernek egv más formája ez nálunk maavaroknál, mint amely meg van Indiában, ahol a Parlament felét az angnl kormárív neVPTÏ Vi p« csak a másik felét választják. Ez körülbelül hasonlít a magvar rendszerhez. Ennek az pvpílm én ve aztán az, hogy a kénviselők nem év/ík kötelességüket és egyáltalában nem ambicionálják azt a nagy munkát, amelyet a mi34. ülése 1927 április 5-én, kedden. nisterelnök ur vigadói beszédében mondott, hogy csak ugy duzzadnak a tettvágytól. Nem igen duzzad itt semmi sem és a duzzadás hiánya nemcsak a mai kivételes napon forog fenn, hanem bizony meg lehet azt állapitani, amióta csiak költségvetési vita folyik; hiszen csak a legritkább esetben volt tanácskozásképes a Ház és nagyon gyakran zavarba jutottak volna a tanácskozást illetőleg, ha valaki a tanácskozásképesség megállapítását kérte volna. (Felkiáltások jobb felől: Az ellenzék sem nagyon duzzad! A t. túloldal sem duzzad!) Abszolúte nem a mi kötelességünk ez, (Felkiáltások jobbfelől: Egyformán kötelesség!) miután a mi kötelességünk csak az ellenőrzés szerepe. Mi nem hirdettük azt, hogy mi duzzadunk a tettvágytól és hogy a következő országgyűlésen milyen nagy munkát kívánunk végezni. Mi csak bejöttünk ide választóink megbízásából, a kormány akarata ellenére, hogy itt kifejtsük azt a felfogást és .azt az álláspontot, amelynek képviseletére választóinktól megbízást kaptunk. A választások Magyarországon a legutó

1 ' ' képviselőválasztások alkalmával olyan módon folytak le hogy ennek párját Magyarországon sem igen lehet találni, de, azt hiszem, más, nálunk kulturálatlanabb népnél sem. Maga az a tény, hogy a választás nyilt szavazással történik, lehetővé teszi a választók tömegeinek olyan nagymértékben való befolyásolását, hogy a szabad vélemény megnyilatkozása máris lehetetlen. Ha emellé odavesszük azt, hogy a vá• Iasztói névjegyzékek ' összeállításánál milyen visszaélések történtek, ha figyelembe vesszük azt, hogy pl. Budapesten is, ahol mégis csak pontosabb az adminisztráció — legalább pontosabbnak' kellene lennie — mint talán a vidéken, megtörtént az, hogy egész utcák, egész betűk maradtak ki .a névjegyzékből, bizonyos nevek hagyattak ki aszerint, hogy zsidóhangzásu volt-e az illetők neve s bizonyos foglalkozások szerint hagyták ki a választókat: ezekből meg lehet állapitani azt, hogy már a választók öszszeirásánál milyen hatalmas eszköz állt azoknak^ rendelkezésére, akik erre az utasításokat adják. A nyiltszavazásu választókerületekben nagyon egyszerű a kérdés, hogy miképen lehessen az egységespárti, a kormánypárti képviselőjelölt mandátumát biztositani. A községi jegyző előtt egy tükör fekszik, amelyben tisztán látja, hogy az 1922-es választások alkalmával ki milyen jelöltre szavazott; nem kell mást tennie, mint hogy hagyjon ki ezek közül a választók közül egyeseket vagy hagyjon ki nagyobbszámú választót a választók névjegyzékéből és akkor máris lényegesen biztosítva van az eredmény. (Simon András: Mindenki felvétetett! — Esztergályos János: Kivéve, aki nem! Százával nem!) Hivatkozom arra, hogy például a dorogi választókerület egyik községében az én képviselőségem idején a község lakói panaszt emeltek a község jegyzője ellen. Egy küldöttség jelent meg a belügyminister urnái, amely küldöttségben tekintélyes gazdák, a község birája és mások vettek részt, szám szerint körülbelül tizenketten lehettek. S a legközelebbi évben mindazok, akik ebben a küldöttségben benne voltak, hiányoztak a választók névjegyzékéből. (Derültség és mozgás a szélsöbaloldalon.) bár az egyik 30 holdas gazda, a másik pedig a község birája volt hosszú éveken keresztül; és hiányoztak a névjegyzékből a többi foglalkozási ágak is, köztük több iparos, akik évek óta abban a községben laktak s akiknek már 1918-ban választói