Képviselőházi napló, 1927. II. kötet • 1927. március 16. - 1927. április 06.

Ülésnapok - 1927-33

386 Az országgyűlés képviselőházának 33, Önként értetődőnek, természetesnek és egyedül becsületesnek tartom ezt az álláspontot azért, mert az én pénzügyi tevékenységem a közgazdasági életben nem valamely titkos tevékenység, az nem mellékjövedelem szerzésére irányul, nem azért van, mert én törvényhozó vagyok, vagy bármi­képen összeköttetésben vagyok a parlament bár­mely házával, hanem foglalkozásomnak, hivatá­somnak érzem, amelyet épen olyan becsületes kötelességnek tartok, mint bármely mást és azt hiszem, hogy ezen a réven tudok legalább is annyi szolgálatot tenni a magyar közgazdaság­nak, mintha ezer holdon gazdálkodnék, mihez a magam részéről nem _értek. frpen ezért minden oly kritikát, amely ha nem is intenciójában, de valójában alkalmas arra, hogy tendenciózus és ferde világitásba helyezzen egészen egyszerű és egészen világos tényeket, itt a leghatározottabban visszautasítok. Az ügy sze­mélyi oldalát különben másképen intézem el, ez nem tartozik a Ház elé. (Helyeslés a jobboldalon és a középen.) Elnök : Neubauer Ferenc képviselő ur sze­mélyes kérdésben kért szót, A képviselő urnák a szót megadtam. Neubauer Ferenc : T. Ház! A múlt nemzet­gyűlésen állandó gyakorlata volt a szélsőbaloldal­nak, hogy az innenső oldalon levő képviselőknek szemére vetette a forradalmi időkben tanusitott magatartásukat. A mai napon ez a szokás — ugy látszik — feléledt, amennyiben egy, a túloldal által nem is értett köz beszólásomra vonatkozólag felém megjegyzések röpködtek, amelyek erre vonatkoztak. Én négy és fél évi képviselői tevékenységem alatt személyes kérdésben a Ház figyelmét nem vettem igénybe, azonban szükségesnek tartom, ­egyrészt tekintettel a délelőtti jeleneteknek az Esti Kurirban meglehetősen feltűnő alakban való közlésére, másrészt azokra a képviselőtársaimra, akik azokat a kijelentéseket hallották s ezekből esetleg valami következtetéseket vonnak le rólam, illetve azt gondolhatja valaki, hogy nekem takar­gatni valóm van, — ezzel a kérdéssek foglalkozni, egészen röviden magam akarom felfedni a for­radalom alatti egész magatartásomat, T. Ház ! Forradalmár sohasem voltam, amit azzal tanúsítottam, hogy amikor az egész ország­ban az októberi forradalom előtt való napokban a nemzeti tanácsok már megalakultak, a kaposvári nemzeti tanácsban való részvételt a kisgazdapárt részérői a saját személyemben megtagadtam. Ezt a magatartásomat azután meg is hálálta nekem a kaposvári Nemzeti Tanács akkor, amikor nagyatádi Szabó Istvánnak a Károlyi-kormányba való belépése után az ő felkérésére elvállaltam Somogy vármegye kormánybiztosságát és akkor a kaposvári Nemzeti Tanács sietett ez ellen rögtön tiltakozni éppen azért, mert reakciósnak tekin­tett. Tiltakozott egyúttal a szocialista párt is, amely csak azért, hogy én az állást el ne foglal­hassam, direktóriumot rendezett be és erőszakkal elfoglalta a vármegyeházát. Ebben a helyzetben következett be a proletár­diktatúra. A proletárdiktatúra legelején, — mint ahogyan egy parlamenti beszédemben ezzel foglal­koztam a múlt nemzetgyűlésen — Tankovics János barátommal együtt felkerestük nagyatádi Szabó Istvánt otthonában Erdőcsokonyán és igyekeztünk arra rávenni, hogy menjünk el vele együtt, keres­sünk összeköttetést az entente hatalmakkal és igye­kezzünk bajbajutott hazánk szomorú sorsán segi­teni. Akkor kifejtettem és ismertettem azokat a szempontokat, amelyek alapján ezt a propozi ci ón­kat nagyatádi Szabó István nem fogadta el. Ennek következtében kénytelen voltam én a proletárdik­tatúra idejét idehaza eltölteni, és egyenesen az ülése 1927 április 1-en, pénteken. volt a szerepem, hogy helyemen megmaradva, szükség esetén politikai vezéremnek és esetleg a hazafias közönségnek és hazámnak szolgálatokat tegyek. így jutottam abba a helyzetbe, hogy többszöri kerülgetés után Somogy vármegye törvényes veze­tőjének felkérésére Somogy vármegye könyvtárá­nak kezelését, helyesebben a vármegye tulajdonát képező könyvtár megőrzését kénytelen voltam el­vállalni. Ezt a munkát végeztem én április köze­pétől egészen a kommün bukásáig, sőt azután is mindaddig, amíg a törvényes hatóságoknak a könyvi árt ismét átadni módomban volt. Egy négyhavi állapotról van tehát szó, amelyet letagadni nem lehet és véka alá én soha rejteni nem is akartam. Hogy mennyire nem akartam, arra bizonyitékui csak azt emlitem meg, hogy amikor 1919 januárjában Ereky Károllyal szem­ben — a legforróbb kurzusidőb°n — mint a kisgazdapárt képviselőjelöltje Kaposvárott fel­léptem, programmbeszédemben kifejezetten ki­jelentettem, hogy nekem igenis, állásom volt a kommün alatt, és tekintettel arra, hogy a könyv­tár rendkívül nagy értékére és becsére lettem figyelmessé az alatt az idő alatt, mig ott kellett tartózkodnom, magam voltam azután az, aki a vármegyénél szorgalmaztam a könyvtár végleges rendezés t és a közönség részére való rendelkezésre bocsátást. Ezt szorgalmaztam a kultusz mini s­teriumban is ugy, hogy körű belül két évvel ezelőtt a kultuszminister ur maga utasitotta a vármegyét, hogy az általam megkezdett módon rendezze a könyvtárt. Ezt csak annak illusztrálására mondom el, hogy a magam részérői ebbeli szerepemet soha véka alá nem rejtettem és mindig vállaltam a felelősséget azért a szerepért, amelyet vállalni kénytelen voltam és amely tisztán hazafias és tisztán olyan voir, amellyel hazafias érzésemet meg nem szegtem. Ezt bizonyítja, hogy felettem ítéletet volt módjukban mondani Kaposvár váro­sának és egész Somogy vármegye közönsége vezető férfiainak, s tudom és meggyőződtem róla, hogy a kommün alatt való magatartásommal az ő megbecsülésüket magam iránt nem csökken­tettem, hanem igenis, sikerült fokoznom. Erről beszélhetnék többet is, de csak azt emli­tem meg, hogy azóta immár harmadszor tisztelt meg engem a törvényhatósági bizottság — úgy­szólván egyhangúlag — azzal, hogy a közigazga­tási bizottságba beválasztott. (F. Szabó Géza : Ez nagy megtiszteltetés !) Ugyancsak hivatkoz­hatom arra, hogy ügyvéd kartársaim, akik az én forradalmi időkben való magatartásomat szintén töviről-hegyire ismerik, mikor a kaposvári ügy­védi kamara megalakult, egyhangú választással az alelnöki székbe helyeztek engem. (Éljenzés jobbfelől.) Csak ennyit kivántam erre vonatkozólag ki­jelenteni. Egyébként, ha valaki ebbeli kijelenté­seimet kétségbevonná, készséggel állok egyéb — akár perrendszerü — bizonyítékokkal is rendel­kezésére. (Élénk helyeslés a jobboldalon. — Esz­tergályos János : Elhisszük ! ) Elnök : Örff y Imre képviselő úr a házszabá­lyok 205. §-a alapján kért szót. Örff y Imre: T. Ház! (Halljuk! Halljuk!) Rendkivül sajnálom, hogy immár harmadik va­gyok, aki személyes kérdésben fárasztom a t. Ház türelmét, de Rassay Károly t. képviselőtársam délelőtti beszéde folytán erkölcsi lehetetlenség szá­momra, hogy a beszéde végén reám vonatkozólag tett kijelentésére ne reflektáljak. Nagyon örülök, hogy a t. képviselőtársam itt van s remélem, hogy azok után, amiket elmon­dandó leszek, — ha azt kellő objektivitással mér­legeli s ítéli meg, — álláspontját ebben a kérdés-

Next

/
Oldalképek
Tartalom