Képviselőházi napló, 1927. II. kötet • 1927. március 16. - 1927. április 06.

Ülésnapok - 1927-33

Az országgyűlés képviselőházának 33. ülése 1927 április l-én, pénteken. 367 many nem oszthatja meg a parlamenttel ezt a felelősséget. De, t. ministerelnök ur, nem ez a fontos, hanem az, hogy nincs egy törvényhozás, amely ezt a kormányt valóban ellenőrizni tudná, amely a kormánytól függetlenül képviselné a nemzet igazi akaratát. T. Ház! A magam részéről ezzel be is fejezem beszédemet. Mi egynéhányan, akik itt vagyunk az ellenzék padsorain, igazán keveset tehetünk. Kifejtettem az okokat, amelyek minket megakadályoznak abban, hogy itt komoly ellenzéki küzdelmet folytassunk vagy komoly feladatot tudjunk végezni. A mi szerepünk többé-kevésbé csak egy toronyőr szerepe, aki felszorult a toronyba. Alattunk elterül a város a maga közönyös, nyomorúságos, sokszor tivornyázó népével. Sorsába bele nem nyúlhatunk. Egyet tehetünk, hogy arról a magaslatról, ahová minket épen a kormánytól való függetlenség emelt, a veszedelmekre figyelmeztetünk és ha kell, a vészharangot meghúzzuk. Az én beszédemben ennek a feladatnak igyekeztem eleget tenni. A költségvetést nem fogadom el. (Élénk helyeslés és taps a szélsőbaloldalon. Szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: Az ülést félórára felfüggesztem. (Szünet után.) Elnök: Az ülést újból megnyitom. Szólásra következik? Petrovics György jegyző: Kócsán Károly! Kócsán Károly: T. Ház! (Halljuk! Halljuk!) A baloldal az ellenzéki gravaminális politikát folytatja s a költségvetés tárgyalását felhasználja arra hogy & választásoknál megnyilvánult erőszak számlájára irja s i inak megritkulását s azért, hogy nem tudja teljesíteni azt a kötelességet, amelyet ellenzéki mivolta ró reá, a felelősséget teljes mértékben áthárítja a többségre. Nézetem szerint ennek okát másban is kell keresni, mert ha az ellenzék a tükörbe nézne és megtekintené azt a multat, amelyet a nemzetgyűlés feloszlatásakor maga után hagyott s abban a politikában keresné az okot, amelyet folytat, bizonyára abban is megtalálná legalább részben annak okát, hogy ez alkalommal ilyen kevés számmal jött be az országgyűlésbe. Beszédem alkalmával nem akarok előttem szóló képviselőtársam megállapodásaival polemizálni, hanem, amint a sorrend és pártom magatartása is diktálja és a régi országgyűlésben is szokás volt, ki melyik párthoz tartozott, már az első mondatokban megjelölte azt, hogy a kormány iránt bizalma van, vagy bizalmatlan, kijelentem, hogy az én pártom a kormány iránt bizalommal van és ennek okait röviden a következő mondatokban sürüsitem össze. Mégis csak ez a politikai irány volt az, amely a trianoni béke által koporsóba zárt országot, amelyet belső és külső ellenségei el akartak pusztítani, rövid idő alatt megmentette a szégyenteljes haláltól, elfogadta a lealázó békét és féket vetett a magyar büszke, lázongó önérzetének. Aki azonban önmagát legyőzi, az a legnagyobb hős. Ahelyett, hogy a részvétkeltés módszeréhez nyúlt volna és ezt az országot mint a világ Lázárját, koldusát mutatta volna be, ahelyet az összeforrás erőit korbácsolta fel a nemzetben és megmutatta a boldog jövő felé a kivezető utat. Ahol ma vagyunk, az egy szisztematikus munka következménye, amelyet lehet kifogásolni, lehet kritizálni utólagos bölcselkedéssel, de amely felett az objektiv kritika kénytelen elismerést mondani. Miben van a mai kormányzat nagy erejét Stabilitásában. Ha az elmúlt évek folyamán itt hónaponként vagy rövidebb-hosszabb időközökben kormány kormányt váltott volna fel, akkor mindezekkel a kérdésekkel, amelyek ha nem is oldattak meg, de legalább elkezdettek, nem tudtak volna foglalkozni, mert amennyire ismerjük a magyar politikai élet történetét, ha ugy a képviselőház tagjaiban, mint a politikai, társadalmi és gazdasági életben nem teremtődik nyugalom, nem lehetett volna semmit meg-. alapozni, semmit alkotni. Ez a kormányzat mégis belső rendet teremtett. Ezt kénytelen mindenki elismerni, mert ha az elmúlt éveken keresztülfutunk, megállapíthatjuk a következőket. Lefékezte a kormány a sokszor jogosulatlanul kitörő erőket is, minden ügyet igyekezett a maga hatósága alá vonni. (Pakots József: A sajtót a közigazgatás hatáskörébe terelte!) Megindította a gazdasági élet folyamatát. Ha nézzük a mezőgazdaságot, a kereskedelmet, a vasút helyreállítását, bárhova tekintünk, mégis a béke kívánatos nyugalmához igyekezett vezetni az országot. Emlitsem a pénz helyzetét, amely kezdetben valósággal szörnyű táncot járt, az egész nemzet gazdasági életét forradalomba kergette, nyugtalanította a nemzet minden egyedét a legkisebb embertől a legnagyobbig, mert a naponkénti pénzváltozásban senki kiigazodni nem tudott? A mai helyzet mégis olyan nyugalmi állapot, amelyben a pénznek, a pengőnek valami értéke van. (Haller István: Sőt becsülete van!) Azt a konjunktúrát, amely felhasználta a pénznek ezt a forradalomszerü munkáját, visszakergette sötét odúiba, és ma már, aki élni és keresni akar, mégis csak tisztességes munkával tud az életet fentartó pénzhez jutni. (Ugy van! a jobboldalon.) Bárhova tekintünk, ezt az egészséges fejlődést látjuk az egész vonalon és ma már tapasztaljuk napról-napra, a közelmúlt idők eseményei igazolják ezt az állitást, — Amerikától kezdve az összes nyugati államoknak, az egész külföldnek pénzügyi kapacitásai, bankjai és tőzsérjei Magyarországot a kölcsönök elhelyezése szempontjából nagyon kedvező területnek tartják. Nagyon jól tudjuk pedig, hogy a hideg, rideg pénz a legérzékenyebb, az arany érzi meg a belső lázas állapotokat, az siet azonnal magát biztosítani. Amikor azt látjuk, hogy ide már olyan garmadával készül ömleni, hogy tiltó rendelkezéseket kell foganatositanni, hogy a pénz igénybevételét megfelelő korlátok közé szorítsuk, azt is bizonyítja, hegy idebenn mégis olyan nyugalmi állapot keletkezett, amelyet örömmel és elismeréssel kell fogadnunk. Hogy a kormány ezt az eredményt elérte, ebből nem akarok a mi pártunk számára érdemeket kovácsolni, de pártunknak a nemzetgyűlések folyamán tanusitott magatartása mégis hozzájárult ahhoz, hogy ezek a nagy kérdések, amelyek a levegőben lógtak, reális alapot nyertek. A mi pártunk kormányt támogató párt, de ragaszkodik az igazmondáshoz, részt kér az ellenzékies kritikából is. Ezt az álláspontunkat a baloldal nem akarja megérteni, mert azt mondja, hogy következetlenek vágyunk; ha támogatjuk a kormányt, akkor ne ellenzékieskedjünk. A mi pártunknak ezt a magatartását a következőkben vagyok bátor megmagyarázni. Ki ne ismerné el, hogy a forradalmak után a legsúlyosabb, legrendkivülibb időket éltük és az országnak ez a sok évtized és év50*