Képviselőházi napló, 1927. II. kötet • 1927. március 16. - 1927. április 06.
Ülésnapok - 1927-33
360 Az országgyűlés képviselőházának 33. keit kötelességszerűen nyilvánvalóan feléje helyezik az általános gazdasági szükségszerűségnek ós követelményeknek. (Herrmann Miksa kereskedelemügyi minister: Tökéletesen ugyanaz a mostani költségvetésem, mint a tavalyi!) Arról külön fogok majd beszélni, t. minister ur, hogy ezen mennyire fel vagyok háborodva. (Hermann Miksa kereskedelemügyi minister: Èlég baj ez!) Én azonban nem bizom a takarékossági bizottságban sem, (Strausz István: Bizony nem! — Egy hang a szélsőbaloldalon: Sóhivatal!) amelyre Apponyi Albert igen t. képviselőtársam célzott. Egy konzultatív testület nem bijr akkora autorativ tekintéllyel, hogy sokszor súlyos magánérdekeket érintő kérdésekbe döntőleg tudjon beleszólni. Amikor látom a takarékossági bizottság működésének eredményét és azt a 12 vagy 16 ezer pengőt, amely költségei fedezésére évente felvétetik a budgetbe, önkéntelenül egy trivális hasonlat jut az eszembe, Rotschildról és jogtanácsosáról, aki évek óta elküldte a bárónak költségjegyzékét és a báró mindig szó nélkül kifizette *azt, anélkül, hogy egyszer is hozzáfordult volna tanácsért. Megsokalta ezt a jogtanácsos és egy alkalommal szemrehányást tett a bárónak, hogy miért nem kér tőle tanácsot. Erre a báró tanácsot kért tőle a következőképen: »Arra adjon tanácsot, miképen tudnék öntől megszabadulni 1 ?« (Derültség.) Hát, t. Képviselőház, körülbelül ez az álláspontom a takarékossági bizottsággal szemben is: sajnálom azt a 12 vagy 16 ezer pengőt is, mert munkájától érdemleges, komoly eredményt várni ' nem tudok. (Strausz István: Ugy van!) Annak ellenére azonban, hogy én a takarékosság elvének keresztülvitelét egyedül és kizárólag az igen t. ministerelnök ur és a pénzügyminister ur kezétől remélhetem, ugy érzem, nem végzek felesleges munkát, ha a költségvetés egyik-másik olyan tételére fogok rámutatni, amely az én vélemény szerint nem áll arányban a mi anyagi teherviselőképességünkkel. (Halljuk! Halljuk! balfelől.) Előttem szólott t. képviselőtársaim közül már többen felemlitették, hogy ma csonka Magyarországban a központi hivatalok létszáma nagyobb, mint amilyen volt valamikor NagyMagyarország központi hivatalainál. A belügyi tárca ma csonka Magyarországon jelentéktelen eltéréssel ugyanennyibe kerül, mint amennyibe az egész Nagy-Magyarország belügyi igazgatása. Némelyek azt mondhatnák, hogy ennek a tételnek emelkedését az államrendőrség kiterjesztése indokolja. Ez azonban csak optikai csalódás, mert amennyi többletet jelent az államrendőrség kiterjesztése, a vármegyei hozzájárulás csökkenése ezt a kiterjesztést ugyanilyen mértékben teljesen ekviparálja. így tehát áll az a tény, hogy belügyi igazgatásunk ma a területileg, lélekszámban, hivatalaiban megfogyatkozott, az egyharmadára lecsökkent Magyarországon ugyanannyiba kerül, mint amennyibe került valamikor Nagy-Magyarország belügyi igazgatása. A büntetésvégrehajtás költségei ma abszolút számokban többe kerülnek, mint amennyibe került valamikor Nagy-Magyarország büntető intézeteinek fentartása. (Fábián Béla: Hát ez hogyan lehet? Szamcsujvár! Illava!) Én a pénzügyi bizottságban kérdeztem, hogy mi lehet ennek magyarázata és akkor azt a megdöbbentő feleletet kaptam, hogy a csonka Magyarországon ma többen ülnek börtönben, mint Nagy-Magyarországon. (Fábián Béla: Sok a becsukott ujságiró! — Kenéz Béla: Ugyanez a ülése 1927 április 1-én, pénteken. helyzet külföldön, Angliában is! — Bródy Ernő: Anglia maradt, a régi, Magyarország csonka lett! — Farkas István: Csak a panamistákat nem csukják be! — Zaj a bal- és a szélsőbaloldalon.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Rassay Károly: Azt hiszem, ennek megvan a kellő orvossága — s erre majd később rá fogok mutatni — az igazságügyi szervezeteknél és az igazságügyi kormányzatban uralkodó szellem revideálásában. Mert nem tudom elképzelni, miért kell ma Magyarországon politikai bűncselekmények miatt derüre-borura pert inditani, foglalkoztatni az igazságszolgáltatási apparátust, (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) hiszen csak t. képviselőtársam mutatott rá arra, hogy az államfő-sértéseknél a régi király sértési perekkel szemben milyen emelkedés van, úgyhogy az utóbbi években, ha jól emlékszem, 5 ilyen per volt, mig ma, 280 kormányzósértési per van folyamatban. De legyen szabad egyéb tételekre is rámutatnom. Itt van a ministerelnökségi információs sajtószolgálat költségeinek tétele. (Fábián Béla: Hát ez mi?) Békében szintén volt a ministerelnökségnél sajtószolgálat. Ez belekerült évenkint 250.000 aranykoronába, ennyi lett felvéve költségvetési tételenként. Ez volt a régi Nagy-Magyarország mimsterelnökségének sajtószolgálati költsége s ma ugyanerre a célra 516.000 pengőt állitottak be a költségvetésbe. (Fábián Béla: Csekélység! — Zaj.) Sőt tovább megyek. Végeredményében ez még több, mert időközöben a sajtóosztály vezetőjét, t. képviselőtársunkat, átvitték igazságügyi államtitkárnak, tehát az igazságügyi tárca terhére megy az ő fizetése, úgyhogy az előbbi összeghez nyugodt lélekkel hozzátehetünk még 16,000 pengőt, 532.000 pengő tehát az információs sajtószolgálat költsége ma Magyarországon, szemben a békebeli 250.000 koronával. (Strausz István: A külügyi tárcánál is van ilyen költség. — Herrmann Miksa kereskedelemügyi minister: El kell azonban ismerni, hogy tökéletesen mások a viszonyok is!) Miért, t. minister ur? (Herrmann Miksa kereskedelemügyi minister: A külpolitikai viszonyok! — Zaj.) Most talán jobban kell korrumpálni a vidéki sajtót? (Farkas István: Sokkal jobban korrumpálják a sajtót, mint azelőtt! — Zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Rassay Károly: T. minister ur, ha ön abban a hitben méltóztatik élni, hogy ez a mi külügyi szolgálatunk érdekében történik, akkor tévedni méltóztatik, mert a külügyministerium egy külön sajtóosztályt tart fenn erre a célra. Csak ugy mellékesen jegyzem meg azt, hogy ujabban a földmivelésügyi minister ur is egy külön sajtóosztályt szervezett a hivatalában. A külügyministerium sajtóosztályának költségei évente 360.000 pengőt tesznek ki s ez a költség még* nem elégséges, ezzel még nincs befejezve a dolog, mert ez a 360.000 pengő csak a központi sajtószolgálat költsége, a külföldi külügyi sajtószolgálatra külön fel van véve 669.280 pengő. Ez már valamivel tekintélyesebb összeg, de ezenkivül technikai dolgokra, táviró, telefon stb. költségeire fel van véve 1,120.000 pengő. (Rothenstein Mór: Amennyit kap Sir William Good?) Kérem, az más alap terhére esett. (Fábián Béla: Hollósi-Hollander Sándor is ebből kapott!) A sajtószolgálat költségei mellett legyen szabad mármost a rendelkezési alappal foglalkoznom; (Halljuk! Halljuk! balfelől.) ez természetesen különniegy. A régi Nagy-Magyarország rendelkezési alapja 400.000 aranykoro-
