Képviselőházi napló, 1927. II. kötet • 1927. március 16. - 1927. április 06.

Ülésnapok - 1927-33

Az országgyűlés képviselőházának 33. lyedt le... (Neubauer Ferene: Ez az összefüggés sántit! — Zaj.) Én ugy gondolom, hogy egy ilyen nagy történelmi katasztrófa épen kiváltja azokat az erkölcsi erőket, amelyeknek müködniök kellene. Azt láttam, hogy a világosi katasztrófa után a magyar nemzet lelkében nem lett úrrá ez a desperált hangulat. (Gulácsy Dezső: Be mennyire. Húsz évig tartott! — Zaj. — Halljuk! Halljuk!) Ha Önök a mai helyzetet hasonlónak találják a mohácsi vész utáni politikai helyzethez és a világosi fegyverletétel utáni politikai helyzethez, ez olyan megállapítás, amely az én politikai kritikámnál ékesebben beszél. (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon. — Usetty Béla: Akkor együtt volt az ország!) A mohácsi vész után együtt volt az ország? (Usetty Béla: Világos után!) A világosi katasztrófa után együtt volt az ország? (Zaj.) Elnök: Kérem a képviselő urakat, ne méltóztassanak állandó közbeszólásokkal a szónokot zavarni, mert különben kénytelen leszek a közbeszóló képviselő urak ellen erélyesebben eljárni. Rassay Károly: Ezen kár vitatkozni, ezek történelmileg eldöntött kérdések, hogy együtt volt-e az ország a mohácsi katasztrófa és a világosi fegyverletétel után. Nekem csak az iránt van aggodalmam, hogy ez a jelenség ilyen nagy történelmi katasztrófa után valóban dicsősége-e a mai nemzedéknek és sikere, dicsősége-e annak a kormányzati rendszernek, amely kevés személyi változással évek óta felelős a magyar ügyek viteléért. A történelem valóban ismer ilyen időszakokat, a dekadens korszakokat, azonban ezek a korszakok sohasem voltak a nemzetek felemelkedésének • forrásai, hanem ezeket a korszakokat mindig csak további sülylyedés követte, A »panem et circenses« kora volt ez, amely a jelen urainak, a hatalom birtokosainak mindig nagyon szimpatikus és kedvező volt, de lényegében mindig magában hordta a jövendő pusztulását. (Simon András: Senkinek sem szimpatikus ez a helyzet! — Felkiálltások a szélsőbaloldalon: Akkor miért csinálják!) A nagy választási győzelemnek egyik okát ebben a pszichológiai momentumban találom. De csak egyik okát és nem döntő és egyetlen tényezőjét. Itt röviden foglalkoznom kell azzal a váddal is, amelyet a ministerelnök ur is, a kormány tagjai is és a kormánypártnak nem egy tagja szerteszéjjel hangoztatott és amely abban kulminált, hogy a polgári ellenzéknek nincs is tulaj doniképen programmja. Ezzel szemben én pedig azt állítom, hogy ebben a Házban következetes politikai programmja évek óta csak annak r a polgári ellenzéknek és szociáldemokrata pártnak volt, — amely utóbbitól én külön állok, de ezt készséggel el kell ismernem — amelyek ezekben a padsorokban foglaltak helyet. Nagyon könnyű lett volna az igen t. miniszterelnök urnák a választások után a sajtóiroda utján elhelyezett nagy cikkeit a külföldi sajtóban megcáfolni. Nagyon könnyű lett volna rámutatni a választási győzelem igazi okaira. Nem gondolok a választási atrocitások sorozatainak feltárására, amelyektől heteken keresztül hangos volt az ország. Nem gondolok a közhatalom minden egyes, minden rangú és rendű szervének a törvény ellenére, sokszor a hivatalos hatalommal való visszaéléssel (Ugy van! Úgy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) & választások menetébe való beavatkozásnaik ismertetésére. Nem gondolok a választási agitáció teljes megbénitására, a választópolgárok ülése 1927 április 1-én, pénteken. 353 alkotmányos jogai ellen elkövetett bűncselekmények egész sorozatára, amelyek soha megtorlás alá nem kerültek. Egy külföldi hírlapi polémiában mindezek végeredményben olyan körülmények, amelyek egyfelől a külföld érdeklődését messze túlhaladják, másfelől pedig ezeknek bizonyítása súlyos kárát jelentette volna az országnak. De idehaza miközöttünk erről a kérdésről lehet beszélni; ezt önök ép olyan jól tudják, mint én tudom. És tagadni lehet a választási atrocitásokat, a bűncselekményeket, a hivatalos hatalommal való viszszaéléseket, de letagadni nem lehet, mert azokat ezer és ezer emfoer igazolhatja, aki szerteszéjjel él ebben az országban. (Ugy van! Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Nem hoztunk ide konkrét választási sérelmeket, de én hallottam már előzőleg t. képviselőtársaink beszéde közben elhangzott közbeszólásokat, amikor egyszerűen odadobták, hogy: tessék bizonyitani! Nagyon örülök, hogy t. képviselőtársaim részéről ma nem hangzik el ez a kiáltás és nem kívánja senki, hogy én ezt a kétségtelenül súlyos, kemény vádat a mai kormányzati rendszerrel szemben bizonyítsam. Mégis azt akarom azonban, hogy egy ilyen választás emléke letétessék ide a Ház elé, azt akarom, hogy ez legyen az a Mommsencserép, amelyből majd valaha megalkothatja erről a mai kormányzati rendszerről és erről a választási rendszerről a késő utókor a maga véleményét. (Tetszés a szélsőbaloldalon.) Két nemzetgyűlésen ült itt egy képviselőtársam, akit nem lehet vádolni azzal, hogy nem lett volna nemzeti érzésű és keresztény gondolkozású. Erősen szociális érzésű volt, erősen demokratikus gondolkozású volt és súlyos összeütközései voltak a Ház t. túloldalával. Kiss Menyhért képviselőtársamra gondolok. Kiss Menyhért képviselőtársam fellépett abban a kerületben, amelyet — ha jól tudom — két cikluson keresztül képviselt. Ebben a kerületben fényes iskolapéldája adódott a yiáilasztás szabad lefolytatásának. Egyetlen. népgyűlést nem tudott tartani. A megrohanás sikerült. Három heti időszak állt rendelkezésére a választási agitációnak és az a képviselő, aki saját kerületében lépett fel, egyetlen népgyűlést sem tudott tartani. (Fábián Béla: Le vol csukva szegény az egész idő alatt! — Halljuk! Halljuk! a szélsőbaloldalon.) Itt vannak nálam egymásután azok az indokolt végzések, amelyekben azzal az indokolással, hogy nincs elég karhatalom, hogy nem lehet biztosítani a rend fentartását, — egy olyan kerületben, ahol, ha jól tudom, van vagy 350 szavazó — a közigazgatási hatóság megtagadta a népgyűlések engedélyezését. Ez az egyik része volt a választási eszközöknek. Másik része volt a pénz, amely érvényesült a másik oldalon. (Halljuk! Halljuk a szélsőbaloldalon.) Csodálatosképen minden feszélyezettség nélkül könnyedén csinálták ezt a dolgot. Itt vannak nálam a levelek, amelyeket elküldöttek Szegedre, Budapestre, mindenhová, ahol fel lehetett fedezni egy-egy választót, aki abban a kerületben szavazati joggal birt. Ebben felhívják, hogy jelenjék meg és szavazzon dr. Lakatos Gyula hivatalos jelöltre, Bethlen István ministerelnök személyes hivére és a végén nem mulasztották el odaírni: fáradsága, mulasztása és uti-költségét ma postán elküldöttük. El is küldték, (Zaj és felkiáltásuk a szélsőbaloldalon: Botrány! Hallatlan!) amint ezt a feladóvevények tanúsítják. Volt olyan is, akivel szemben szükségesnek látták biztosítani, hogy fáradsá-