Képviselőházi napló, 1927. II. kötet • 1927. március 16. - 1927. április 06.

Ülésnapok - 1927-33

Az országgyűlés képviselőházának 33, ülése 1927 április 1-én, pénteken. 345 mekért és intézményekért kell, hogy áthasson minden becsületes szövetkezeti embert. (Erdélyi Aladár: Most ugy van: áldozatkészség egy másikért!) Ennél a kérdésnél a terményértékesítési csak pár szóval érintem. Itt is bizonyos támadások hangzottak el. Többtermelésről ebben az országban mindaddig nem lehet beszélni, amig a gazda — és itt elsősorban a kisbirtokost, a kisembert veszem, elsősorban erre gondolok — terményét kénytelen elkótyavetyélni. Az a nagybirtokos, akinek vagonszámra terem a búzája és egyéb terménye, az könnyebben gondoskodhatok az értékesítésről, az níaga utánajárhat, az nagy tételekben adhatja el terményeit, de az. a kisember az aratás után rendszerint ki van szolgáltatva a lelkiismeretlen kereskedőknek. (Ugy van a középen.) Sok helyen nagy lelkiismeretlenséggel kezelik ezt a kérdést, mert amikor megjelenik az a kisember a gabonájával, akkor Csikágóval fogadják, azzal, hogy: »Barátom, nagyon rosszkor jön, Csikágó nagyon lanyha!« A szegény ember ezt már annyira megszokta, hogy nem is kell neki mondani. Ha a kisembernek valami eladnivalója van, akkor »Csikágóban lanyhaság van«, mikor pedig már mindenét eladta, amikor a góréja és padlása kiürült, akkor már: »Szilárd Csikágó.« Erről intézményesen kellene gondoskodni s épen ezért én a szövetkezeti értékesítést helyesnek tartom, csak megfelelő módon, szakértelemmel kezeljék a kérdést. (Erdélyi Aladár: Végkielégítés nélkül!) Én nem ismerem ezeket a dolgokat, én csupán a tárgyhoz szólok, nem személyeskedem, mert amióta — 17 éve — a Háznak tagja vagyok, sohasem személyeskedtem, nem is óhajtok. (Helyeslés.) A terményértékesités igazán nagyon fontos, A vidéken járva, számos panaszt hallok abban a tekintetben, hogy amikor a búzáinak a budapesti tőzsdén már 350.000 korona volt az ára, akkor egyes vidékeken, különösen pedig olyan községekben, amelyek nagy távolságra esnek a városoktól, 200.000 koronáért vették meg a búzát. (Ugy van! jobbfelől.) Ebbe a kérdésbe tehát bele kell nyúlni. A szövetkezeti értékesítésnek, árnivelláló hatásától eltekintve, még egy nagy nevelő hatása is van, és pedig az, hogy a termelőt közvetlen érintkezésbe hozza a nagy belföldi és külföldi piacokkal; megismeri azok követelményeit az iáiruval szemben, megismeri a piacok kialakulását és mig egyrészt felkészülve, védve van a kereskedelem túlkapásával szemben, másrészt a több- és jobb termelésnek hasznát látva, az intenziv termelésre kap Ösztönzést. T. képviselőtársam közbeszólásában érintette a gazda-szervezkedést. Erről én is meg akarok emlékezni. Ugy tudom, ujabban az Omge. keretében megalakult a gazdák propaganda szövetkezete. Csak röviden, sürgönystilusban kivánok ezzel a kérdéssel foglalkozni. Mindenekelőtt kijelentem, hegy én minden szervezkedést, amely ha magánérdeket szolgál is, de a köznek előnyére van, vagy legalább is nincs a köznek hátrányára, szívesen látok és örömmel üdvözlök. (Helyeslés a balközépen.) Ugy tudom, ennek a propaganda-szövetségnek célja a földreform eljárás során megváltást szenvedett birtokosok érdekeinek megvédése, a tőlük elvont területekre vonatkozó kártalanítási kérdés pénzügyi megoldása és általában a földbirtok törvényben a birtoktulajdo nosok és a haszonbérlők terhére megállapított korlátozási rendelkezések megszüntetése. (Forster Elek: Kívánatos, hogy minél eredményesebb legyen!) Helyesnek tartom — mint előbb mondottam — ezt a mozgalmat, amely odairányul, hogy a megváltást szenvedők a nekik bíróilag megítélt kártalanítási összeget mielőbb megkapják. A kormánytól is elvárom — ha az ország pénzügyi helyzete megengedi — a legsürgősebb intézkedéseket ezen a téren. Ez nemcsak a birtokosok érdeke, hanem érdeke a kisembernek, a termelésnek is, ez tehát nemzeti, közérdek megóvása volna. Tisztelt Ház! Tisztázni kell a kincstárral s a birtokosokkal szemben az adókérdést is, mert ezen a téren lehetetlen helyzetek álltak elő. Mondom, idáig körülbelül egyetértek az egész mozgalommal; egy kis különbség a közöttünk levő felfogásban most kezdődik. Mindenekelőtt óva intek mindenkit, aki a mezőgazdaság érdekeit szivén viseli, s aki ujabb megpróbáltatásoktól félti ezt a szerencsétlen országot, — elég szerencsétlenségen ment már keresztül — hogy ne rekrimináljunk. Ne hivatkozzék senki ebben az országban arra, hogy ő milyen kitűnő próféta veit, ő előre megmondta, hogy a pénzügyi megalapozás nélküli földreform nem sikerülhet s hogy ez csak válságba hozza majd a kisembereket. (Gr. Hunyady Ferenc: Pedig megtörtént!) Megtörtént, de jobb erről nem beszélni: majd beszédem folyamán megmondom, hogy miért. (Gr. Hunyady Ferenc: Segítsünk rajta!) Ezt mondom én is; ne rekrimináljunk, hanem fogjunk össze, kicsik és nagyok egyaránt és igyekezzünk a bajoken minél hamarabb intézményesen, gyökeresen, hatásosan Segíteni, (Helyeslés a jobboldalon.) Az egyes jelentések, amelyek a földreform végrehajtására vonatkoznak, nem mindig egészen megbízhatók. Tudok például egy esetről, amikor az egyik vármegye gazdasági felügyelője a közigazgatási bizottsági ülésen szóvátette, hogy a vármegyéjében cirka 500 hold nincs bevetve. Mire ez a hir feljött Pestre, itt már 2000-ről beszéltek s egy ismert közgazdász — ha nem is agrárius, de egyik nagykereskedelmi kapacitásunk, politikus közgazdászunk — már 200.000-ről irt cikkében és mindjárt ki is fejtette, hogy a földigénylők hány milliárddal károsították meg az országot. r A vételár meg nem fizetésének kérdése sem egészen ugy áll. ahogyan ezt a túlzott híresztelés mondja. Nem állanak megfelelő statisztikai adatok rendelkezésemre, ezért nagyon helyesnek tartanám, ha a földmivelésügyi kormány gondoskodnék arról, hogy ebben a nagyfontosságú, a kisembereket mélyen érintő kérdésben az országnak megfelelő hitele« statisztikai adatok álljanak rendelkezésre. (Helyeslés a jobboldalon.) Ezt nem lehet eayoldalulag elbírálni, mert itt a felfogások különbözők. Lássuk azt a statisztikát! Majd meglátjuk, hogy hogyan áll ez a kérdés. (Forster Elek: A gazdasági felügyelők körülbelül mást sem csinálnak, mint statisztikát. (Zaj.) Most rátérek arra, amit az előbb gróf Hunyady Ferenc képviselőtársam közbeszólására érintettem, hogy ne nagyon rekrimináljulk ezt a földreformot. Én magam is elismerem, — valamennyien tudjuk — hogy a földreform nem sikerült ugy, ahogyan azt a nemzeti közérdek megkívánta volna. (Ugy van! jobbfelől.) Ezt le kell szögeznem. Én azonban eninél tovább nem mennék. Én nem cikkeznék: Nem tartom helyesnek, hogy itt az Omge., a nagybirtok, a középosztály hívja fel a figyelmét annlak a kisembernek, aki ugy is érzi, hogy ez nem si-