Képviselőházi napló, 1927. II. kötet • 1927. március 16. - 1927. április 06.

Ülésnapok - 1927-32

330 Az országgyűlés képviselőházának 32. ülése 1927 március 31-én, csütörtökön. amely három vállalat tehát csak feldolgozza ezt a petróleumot — sanyargatni lehessen egy 8 millió lakosú országot. Itt van egy másik példa, rikitó példája annak a gazdálkodásnak, amely a vámtörvény védelme alatt egyes kartellekbe került gyáraknál divatossá vált. Itt van a mészkartell. (Malasits Géza: Hát a műtrágya?) A műtrágyáról nem is beszélek. A mészkartelltől én nem azt veszem rossz néven, hogy az idetartozó vállalatok kartellbe tömörülnek és nyerni akarnak annyit, amennyit tudnak, hiszen azért vállalatok, mert nyerni akarnak és azért ülnek benn az igazgatóságban azok a tisztelt urak, mert tantiémet akarnak, tantiém pedig csak akkor lehet, ha van sok nyereség, bár, amint egyik t. képviselőtársam mondotta, lehet tantiém akkor is, amikor adózás alapjául szolgáló nyereség egyáltalában nincs. Hogy ezeknek a vállalatoknak maga az állam — eltekintve a vámtörvénytől — miképen megy segítségére, erre vonatkozólag felhozom azt, hogy a Máv. a kar teliben tömörült mészgyáraknak lényegesen olcsóbb tarifával szállítja a meszets mint a kartellen kivül álló gyáraknak. Ezáltal lehetővé válik, hogy a kartellben benn lévő gyárak a gazdákat és az épitőket markukban tartják. Hiába akarnák ugyanis a meszet a kartellen kivül álló gyáraknál beszerezni, ezt lehetetlenné teszi a Máv. politikája, amely a kartellen kivül álló mészgyáraknak lényegesen magasabb díjtételeket számit, mint a kartellen kivül állóknak. Ha ez agrárpolitika, ha agrártöbbség van ebben a Házban, és ha ez az agrártöbbség ilyen módon érvényesiti a maga agrárvelleitásait, akkor én inkább azt kívánom, legyen a túloldali párton merkantil többség, de az, azután ugy viselje szivén a merkantil érdekeket, mint amennyire most szivén viselik az agrárérdekeket. (Derültség.) Kénytelen vagyok ezzel kapcsolatban a t. Háznak néhány nagyon érdekes adatot bemutatni. Arra kérem a t. Házat, méltóztassék figyelemmel meghallgatni ezeket az adatokat, amelyek vámtörvényünk eredményéről reális képet nyújtanak. (Halljuk! Halljuk!) Azt hiszem, nincs a t. Háznak egyetlenegy tagja sem, aki ne tudná, mi az a sodronyszeg, bár ig^az, a földmivelésügyi ministeriumban már akadt államtitkár, aki megkérdezte, mi az a hasított körmű állat. (Derültség. — Neubauer Ferenc: Volt egy minister is, aki nem tudta, mi a szecska! — Derültség.) A sodronyszeg, mint méltóztatnak tudni, egyike a legigénytelenebb, de a legkisebb parasztházban is szükséges cikknek. Azzal, hogy a sodronyszegnek milyen a vámja, nem akarom a t. Házat untatni, csak szembe akarom állitani azokat az árakat, amelyeket a vámvédelemmel megvédett 3—4 magyar sodronygyár számit fel a magyar fogyasztónak, azokkal az árakkal, amelyeket egy osztrák, egy stájer gyár számit föl. A sodronyszeg kilója a külföldi gyáraknál 14*4 pengő, ugyanazt a magyar gyáros 40-8 pengőért adja. (Malasits Géza: Csak egy szeggyárunk van.) Én ugy hallom, hogy már Weisz Manfréd is gyártja. (Malasits Géza: Az nem számit! — Zaj.) Kérem, ne méltóztassék most zavarni, mert ezek nagyon érdekes dolgok. Ismétlem tehát, a stájer gyár, tehát egy külföldi gyár, 14'4 pengőt számit azért, amiért a magyar gyár 40-8 pengőt számit. Sodronyért, huzalért a stájer gyár 12-2, a magyar gyár pedig 35 pengőt számit. Ennek az a következménye, hogy a stájer szeg ab Boglár vagonárut számítva, 5,200.000 koronával olcsóbb, mint a magyar szeg, amelyet pedig vagononként 28,000.000 korona vámvédelemben részesítenek. A stájer gyáros tehát 33,200.000 koronával olcsóbban számit egy vagon szeget Boglárra, mint ahogy azt a magyar gyárban meg lehet kapni. Nagyon közönséges áru a marhalánc és a tartólánc. A marhalánc Budapestre szállítva magyarországi gyáros által darabonként 2-20 pengőbe kerül, ugyanez Boglárra szállítva a stájer gyáros által 1*37 pengő. A tartólánc darabonkent Budapestig szállítva magyar gyáros által 2 pengő, ugyanez stájer gyáros által Boglárra szállítva 1.24 pengő, pedig az utóbbi minden tekintetben jobb, szebb áru, mint amilyent a magyar gyáros sóz a nyakunkba. De szolgálhatok egy pár textilpéldával is. (Halljuk! Halljuk!) Itt vannak a különböző szinü szÖvetecskék, egyszerűek és kevésbé egyszerűek, amelyekre vonatkozó adatokat röviden felsorolom. Az 1. számú minta nyers pamutáru, amelyet a külföldi gyár 68 fillérért ad, a belföldi pedig 88 fillérért, tehát az utóbbi 30%-ot nyer a vámvédelem alatt. Ez a másik minta egy fehér szövet, amelyet a külföldi gyár 0*95 pengőért, a magyar gyár pedig 1*32 pengőért ad. Ezt a feketemintás szövetet a külföldi gyárban 0.65, a magyar gyárban 0'92 pengőért adják. Itt van azután egy tarka, közönséges parasztszövet, amelyet nagy mennyiségben használ a falu népe. Ezt a külföldi gyár méterenként 0*645, a belföldi gyár pedig 1-15 pengőért adja, tehát 75%-kai drágábban, mint a külföldi gyáros. Itt van még két szövetminta. Az egyiknél 75, a másiknál 60% a vámvédelem által nyújtott nyereség a magyar gyár javára. De nem állok meg itt, van még nálam egy egész kollekció, (Derültség.) hiszen én mindig nagyon szeretek reálisan beszélni. Itt van nálam egy szövetminta. Megjegyzem, a ruhaszöveteknél nem szabad elfeledni, hogy ezeknél a vámot nem az érték után vetik ki, hanem a súly után. Ennek aztán az a következménye, hogy minél olcsóbb az áru, minél egyszerűbb, minél inkább tömegáru az illető áru, annál óriásibb a vámvédelem. Ez a szövet, amelyet mutatok, finom angol szövet, amelynek métere 500.000 koronába kerül, vámja pedig 50.000 korona, vagyis 10%, kivetve a súly utón. Itt van egy kabátszövet, amelynek az ára a külföldi gyárban 5-86 pengő, a rajta levő vám pedig 4-70 pengő, itt tehát a vám már majdnem 100 %-os. Itt van azután egy másik minta. Ez már egészen egyszerű olasz szövet, amelynek a beszerzési ára 1698 pengő, a vám azonban 3*19 pengő. Itt van egy egészen egyszerű közönséges munkásszövet, amelynek ára ab gyár 1-72, vámja pedig 332 pengő. Méltóztassanak elképzelni, micsoda haszonnal kell annak a textilgyárosnak dolgoznia, hogyha az olasz gyáros ezt a szövetet oda tudja adni ab gyár 1*72 fillérért, a magyar gyár pedig hozzácsap 3*32 pengő vámot, vagyis a magyar fogyasztó a falusi ruházkodó nép három-négyszeres áron kénytelen ezt a tömegárut megvenni, mint amennyiért az osztrák fogyasztó. Meg kell még itt emlékeznem a forgalmiadónak is a gyáriparosok szempontjából vám gyanánt működő hatásáról. Szinte hihetetlennek tetszik, hogy a forgalmiadót is fel lehessen használni arra, hogy egyes gyárak üzletet csináljanak belőle. Pedig akármilyen hihetetlennek látszik is, ez így van. így van pedig az u. n. vegyes iparoknál. Magyarországnak u. i. van egynéhány bőrgyára, amely nemcsak b'őrt dolgoz fel, hanem egyúttal bőrt konfekcionál,