Képviselőházi napló, 1927. II. kötet • 1927. március 16. - 1927. április 06.
Ülésnapok - 1927-32
322 JLZ országgyűlés 'képviselőházának 32. ván: Mi is azt tartjuk, hogy a bankok tartoznak ezeket a bizonyos számlabélyegeket a levélben számlázott összegek után megfizetni; mert a bankok az egyes számlázásokat nem direkt számlán végzik, hanem levelet irnak egymáshoz, a levelek azonban ugy szólnak: Legutóbbi kötésünk szerint megvettünk öntől vagy eladtunk önnek ilyen és ilyen devizát à ennyi meg ennyi, ezért deviza-számláját ennyivel és ennyivel elismertük, ellenben koronaszámláját ennyivel és ennyivel megterheltük. Tiszta számla ez, csak épen levél a címe, megvan levélként címezve. Es ezek után a számlák után, amelyeknél sok-sok milliárdra rug csak maga a bélyegcsonkitás, egyáltalában nem rótták le a bélyegeket. A minister ur erre egészen ártatlan képpel nekem csak ennyit felelt: Mi is azt tartjuk, hogy a bankok ezeket a bélyegeket megfizetni kötelesek, a bankok azonban tagadják ezt. Most meg kell várni, mig a felsőbíróság dönt; csak azután fogjuk behajtani. Kérdezem: ha én egy számlára vagy egy nyugtára nem teszek bélyeget, az a leletező hatóság mi,t fog csinálni? Egyszerűen meglelefcez. Ha azután megleletezetten fellebbezhetek s igy odakerülhet az ügy esetleg a közigazgatási bírósághoz, de leletezés nélkül az ügy oda egyáltalában nem kerülhet. A minister ur azt mondotta, most meg kell várni a döntést és csak azután járhatunk el, addig a bankokat bélyegesonkitás«al vádolni nem lehet. Ezt az egész ügyet egy évvel ezelőtt én indítottam meg s az én bejelentésem kapcsán, amely itt a Házban 1 nyíltan történt, rendelte el a minister ur a vizsgálatot, amelyet néhány évre visszamenőleg" lefolytattak kizárólag a Magyar Nemzeti Banknál. Ugyanis, az itt elfekvő levelezéseit a többi bankoknak vizsgálta át egy erre kiküldött vizsgálóbizottság, amely a ministerium köziegeiből alakult. Körülbelül 800 esetet leleteztek meg csak ebben a pár évben és csíak a Nemzeti Banknál. Amikor látták, hogy ez az ügy hová dagad, természetesen az Összes bankok megmozdultak, megmozdultak mindazok az erők és nexusok, amelyekre majd később, beszédem folyamán fogok rámutatni, és mindent elkövettek, hogy ez a dolog el legyen simitva és ne realizáltassék. Akkor a vizsgálat egyszerre csak megakadt; tovább, mint a Nemzeti Bankig, el sem jutott a vizsgálat, a bankok egymásközti forgalmát egyáltalában ki sem vizsgálta, a minister. Akkor nem lehet azt mondani nekem, aid ehhez a kérdéshez mégis értek egy kicsit, ha annyit nem is. mint a pénzügyminister ur, de annyit mindenesetre, amennyit józaneszü embernek értenie kell. ha csak egy kicsit is belenéz a dologba, mondom, nem lehet nekem azt felélni, hogy mes; kell , várni a közigazgatási bíróság döntését. Hát hogyan döntsön a közigazgatási bíróság, ha nincs panasz? Annyi eszük meg van a bankoknak, hogyha a miniszter nem leletez, ők nem fogják a kérdést odavinni. Hogy mennyire nincs a minister urnák igaza, erre vonatkozólag leszek bátor az egyik bknk devizaosztályának következő leiratát másolatban bemutatni. Amikor annakidején itt a Házban elhangzott a beszédem és a minister ur azt válaszolta nekem körülbelül egy éve s hogy nem tudok az egész ügyről semmit, de meg fogom vizsgáltatni és biztosítom a képviselő urat, hogy a legnagyobb szigorral fogok a bankokkal szemben eljárni, a következő alkalommal, június 14-én, beszédem után talán két nappal — biztosan nem emlékszem — a következő körlevél ment a bank öszszes fiókjaihoz (olvassa): »Deviza-osztály. Mai naptól kezdődŐleg mindazon eseteikben, midőn ülése J92? március 31-én, csütörtökön. saját csekkeket veszünk vissza elszámolásaink ellentétben az eddigi eljárással, bélyegzendők. Az ebből eredő költségek a felek terhére számolandók el. Deviza-intézőség. Olvashatatlan aláírás.« Kérdem, mi történik ilyen esetben velünk, egyszerű adózókkal? Mulasszon el csak valaki megfelelően vezetni egy forgalmiadókimutatást, vagy mulasszon el akármiféle leghaszontalanabb kis jövedéki kötelezettséget, abban a pillanatban utoléri a kötél, sokszor igazságtalanul, sokszor jogtalanul, úgyhogy csak panaszokkal és fellebbezésekkel tudja az igazságot kideriteni. Ezzel szemben azt látjuk, hogy a bankok millárdokra menőleg károsítják meg az államkincstárt, mert hiszen nyilvánvaló, — és annak, aki csak egy^ kicsit is foglalkozott ezzel a kérdéssel és belenézett a dologba, tudnia kell — hogy azért, mert én egy számlának levélformát adok, azt a számlabélyeg lerovásának kötelezettsége alól, minthogy formális és abszolúte reális nyugta, elvonni nem lehet. A bankoknál azonban a kormány egyszerre hezitálni kezd és nem meri behajtani a bankoktól azt, ami neki bélyeg formájában jár. Az embernek kétségbe kell esnie, amikor az elkötelezettségnek, a bankoktól való függőségnek ezt a mértékét tapasztalja, amikor azt látja, hogy a törvény világos rendelkezéseinek a ministerium ezen intézményekkel szemben nem mer érvényt szerezni. De szólhatok még egy másik esetről is, szólhatok arról, hogy nem is olyan régen egy feljelentés ment a pénzügyministeriumba, egyik nagyon előkelő iparvállalatunk ellen. Neveket megint nem fogok emliteni, a vonatkozó összes iratok itt vannak nálam, s ha a minister ur kiváncsi rá,, megtekintheti, de hiszen az akták nála is megvannak, nem hiszem tehát, hogy kiváncsi volna rá. Mondom, feljelentés tétetett az iparvállalat ellen, amiatt, hogy az illető vállalat nem rój ja le kereseiadóját és forgalmiadóját, hanem tervszerüleg megkárosítja az államkincstárt, amennyiben bizonyos kereseti forrásokat elhallgat, a tisztviselők fizetésénél pedig csak a készpénzjavadalmazás után adózik, mindazok után a javadalmak után azonban, amelyeket a tisztviselők természetbeni ellátás címén kaptak, a keresetiadót egyáltalában nem fizeti meg. Nagy huzavona és keserves munkája után a feljelentőnek, megindult a vizsgálat s az de facto megállapította, hogy valami 280 millió korona körül történt az államkincstár megkárcsitása. A. feljelentő feljelentés re megindult vizsgaJát megállapitotta, hogy 198 darab számláról hiányzik 78*65 aranykorona bélyeg a fennálló illetéktörvények alapján. Az illetékkiszabási hivatal ezt a hiányt a legkisebb birsággal, a hiány 49-szeresável sújtván, a vállalatra 3853 aranykorona 85 fillér bírságot vetett ki. Annak ellenére, hogy az illetéktörvény világosan kimondja, hogy a legkisebb bírságot mérsékelni csak abban az esetben lehet, ha a jövedéki kihágás csak egyetlenegyszer es abszolúte jóhiszeműen követtetik el, ebben az esetben mégis a ministerium — nagyon befolyásos vállalatról van szó, ezt hozzáteszem — a törvény ellenére ezt a legkisebb bírságot, a kivetett 3853 koronát 1199 koronára szállitotta le vagyis elengedett belőle 70%-ot. (Rassay Károly: Ennek a vállalatnak az igazgatóságát szeretném látni a Compass-ból!) Négyszemközt hajlandó vagyok a képviselő urnák megmon dani. Ugyanakkor ez ellen a vállalat ellen és a vele kapcsolatos vállalatok ellen — mert itt