Képviselőházi napló, 1927. II. kötet • 1927. március 16. - 1927. április 06.

Ülésnapok - 1927-32

316 Az országgyűlés képviselőházának 32. ülése 1927 március 31-én, csütörtökön. (Az elnöki széket Puky Endre foglalja el.) Ez a megkülönböztetés betüszerint igaz, mert hiszen a nyugdíjtörvény ugy intézkedik, hogy mindenki volt fizetésének bizonyos arányszámát kapja s miután régente még nem születtek minden rózsabokorban tábornokok s nem mentek olyan gyorsan az avanzsman folytán előre, mint mennek a mai világban, régente bizony egyik-másik jobban elmaradt, mint ahogy az a mostani szűkös és nehéz viszonyok között élő kis Magyarországban történhetik. Hogy azonban ezeket a különbségeket mégis fentartsulk, hogy itt a nyugdíjasok és nyugdíjasok között ott legyen ék gyanánt, ez abszolút igazságtalan és egyenlőtlen elbánás, ezt én részemről helyesnek és jónak semmi körülmények között el nem ismerem. (Helyeslés.) Nagyon kérem a mélyen t. kormányt, hogy ezen a kérdésen feltétlenül segítsen, mert hiszen higyje el a t. kormány, hogy közhangulatokon épül fel minden kormányzás és csak az a kormányzás és rendszer tarthatja magát, amelyet a közhangulat támogat. Ezt a kormányt most a közhangulat hozta ebbe az erős helyzetbe, de jól vigyázzon, hogy ugyanaz a közhangulat le ne tegye aztán megint olyan helyzetbe, amely mai helyzetéhez képest feltétlenül viszszaesést jelent és amitől én, őszintén megvallom, az országot nagyon is félteném. Itt kell még a nyugdíjnál szólnom a kormánynak arról a törekvéséiről, amely szerint — ugy hallom, nem tudok semmi biztosat — számitásba van véve az, hogy a szolgálati időt leszállítsák. Ugy hallom, hogy a 40 évi szolgálati időt 35-re, a 35 évi szolgálati időt pedig 30-ra kívánják leszállítani. (Ellenmondások a jobboldalok.) Nagyon fogok örvendezni rajta, ha ez nem fog bekövetkezni, de megbocsássanak a t. képviselő urak, én régi ember vagyok már s engem a hivatalos cáfolatok olyan nagyon nem nyugtatnak meg. Sok hivatalos cáfolatot láttam én már olyant, amelyet kibocsátottak akkor, mikor a rendelet már régen készen volt és el volt intézve. Ennél a kérdésnél csak arra kívánom a mélyen t. kormány figyelmét felhívni, hogy amikor itt az adózók a tönk szélén állanak és mikor ebben az országban első kötelessége minden józan kormányzatnak a takarékosság, ne ugy^ fogja fel a hivatását a kormányzat a bürokrácia esetleges nyomása alatt, amely avanzsirozni akar, hogy ezt a koldus országot pedig nem látjuk el annyi munkával, amennyit Nagy-Magyarországon megköveteltünk. Erre a veszélyes térre a kormány ne hagyja magát semmi körülmények között odaszorítani. S ha ez nem neki a szándéka, hanem csak nyomják rá, akkor vegye tudomásul az egész közvélemény, hogy ebben a kérdésben az összes adózókat a kormány a háta mögött fogja találni. (Helyeslés.) Szólanom kell még egy másik olyan anomáliáról, amely talán kiesi dolognak látszik s amelyet talán nem is az én hivatásom volna idehozni, mert hiszen a szinészeti ügyektől igazán nagyon távol állok, annyira távol, hogy nem is igen szoktam szinházba járni. (Derültség.) azonban ezt a kérdést is az általános emberi érzésnél fogva kisérem figyelemmel és amennyiben felhívták rá a figyelmemet, nem hallgathatom el. Arról van szó, hogy ELZ Si támogatás, amelyet a színészek nyugdíj egyesülete a kormánytól kap, egyszerűen nevetséges dolog valamint az a támogatás is, amelyet általában a vidéki színészet segély címén a kormánytól élvez. Vagy szükség van ezekre az intézményekre nemzeti és kulturális szempontból és akkor azt a csekély kis összeget, atmiellyel ennek a kérdésnek megoldása jár, elő kell teremteni, vagy nincs rájuk szükség és akkor tessék ezt a segélyt egyszerűen beszüntetni. De a legnagyobb igazságtalanság a színészek nyugdíjalapja szempontjából az, hogy értékei, amelyek tudvalevőleg állampapírokban; lettek elhelyezve, semmivé váltak. Ez nem az ő bűnük, hanem tisztára a helyzetből előállott katasztrófa folyománya. Ugy tudom, hogy ezen a kérdésen nem nagy áldozattal, hanem aránylag kis áldozattal íehet segíteni s arra kérem a kormányt, hogy kicsit kevesebbet áldozzon a Kogsz-ra és kicsit többet a Szinészegyesületre. Méltóztassék elvenni onnan, ahonnan lehet és oda adni, ahová kell! Szólnom kell most már egy par excellence gazdasági érdekű kérdésről, amelyet kikapcsolok az általános gazdasági elveik fejtegetéséből., épen azért, mert rendkívül fontosnak tartom, hogy ez a kérdés minél ham-arább és minél célravezetőbben megoldások. Aki figyelemmel kiséri a mezőgazdaság értékesítési lehetőségeit, szomorúan kénytelen konstatálni, hogy apránként a mezőgazdaság minden néven nevezendő terménye értékesítési szempontból a lehető legrosszabb helyzetbe került és mi mélyen alatta vagyunk a világparitási értékesítési lehetőségnek. Egyetlen cikkünk volt mostanáig, amelyben jelentős és reménytkeltŐ kivitele volt az országnak: az úgynevezett svájci marhának, a hizlalt, prima primissima hizlalt marhának státusában, amelyet addig, mig a jó svájci árak megvotlak s amig Svájc is nem kontingentálta a beszerezhető marhák mennyiségét, haszonnal, rentábilisan lehetett a gazdaságban előállítani. Azóta a viszonyok megváltoztak, a külföldi kivitel mindinkább nehezebbé vált, az állatárak rohamosan, katasztrofálisan estek. És ha itt megint azzal a bürokratikus tunyasággál, bürokratikus képtelenséggel és tehetetlenséggel kivannak eljárni, amelyet eddig az ország kormányzásában általában tapasztalnunk kellett, akkor a gazdaközönség olyan helyzetbe kerül az állatállomány tekintetében is, ami semmi körülmények között nem kívánatos-. Ezen csak egy módon lehet segiteni, ugy, ha a kivitelt az állam mindenféleképen előmozdítja. Előmozdítja azáltal, hogy egyfelől a vasúti fuvardíjtételeket ugy állapítja meg, hogy a magyar állatkivitel a küláliamok áillatkereskedelmével szemben előnyösebb helyzetbe kerül, másfelől, hogy a lehetetlenül felhalmozódó forgalmiiadókat legalább ezeknél a kivitelre szánt állatoknál vag yelengedik vagy pedig, ha ez technikai okokól nem lehetséges,, a kivitel után visszatérítik, de valami módon a kormánynak bele kell ebbe a kérdésbe nyúlnia, mert összetett kezekkel nem nézhetjük, hogy Magyarország állatállománya értékének egyharmadára devalválódjék. Ezt a kérdést a mélyen t. földmivelésügyi minister urnák szives figyelmébe ajánlom és nagyon kérem, hogy ezen a téren a pénzügyministeriumnak — készakarva nem mondom, hogy minister — esetleges bürokratikus ellenvetéseivel szemben a mezőgazdaság érdekeit megfelelő eréllyel, férfiassággal és azzal a tudattal védelmezze, hogy ebben a kérdésben Magyarország a minister ur háta megett áll. Szólnom kell még egy általánosan felmerülő panaszról, amelyről az ország legkülönbözőbb részeiből kapok leveleket. Nem tudom, miért, miért nem, ugy látszik, gazdatársaimnak bizalma az én esetleges közbenjárásomban