Képviselőházi napló, 1927. II. kötet • 1927. március 16. - 1927. április 06.
Ülésnapok - 1927-32
308 Az országgyűlés képviselőházának 32. megígérte, hogy ezt meg fogja valósítani, mert szükségesnek tartja szociális, kulturális és gazdasági szempontból. De hiába keressük a népjóléti minister ur Ígéretének beváltását; sehol, még a láthatáron sem fedezzük fel. Ellenkezőleg, az elmúlt napokban a mélyen t. népjóléti minister ur egy harcias hangulatú pillanatában nagyon snájdigul, katonásan kivágta, hogy: nem hajlandó megvalósítani. Ha tehát — mint cikkében irja — állja a harcot, adunk mi a népjóléti minister urnák bőségesen teret, ahol lehűtheti a harci készségét. Itt van az anya- és csecsemővédelem. Ennek a kérdésnek elintézése már papi hivatása folytán is első és legfontosabb kötelessége kellene, hogy legyen. Ha nem is veszem ennél a kérdésnél^ a nemzeti szempontokat; neki, mint a keresztény hit egyik felkent magasrangu apostolának első és legfontosabb kötelessége kellene, hogy legyen a gyermekek, a kisdedek megvédése s az anyák megvédése, akik szivük alatt hordják legszentebb magzatukat. Kötelessége volna gondoskodni ezekről a társadalom ridegségével és érzéketlenségével szemben. Fokozódik ennek a kötelességnek szükségszerűsége, ha az ő szemüvegén keresztül a nemzeti szempontokat is figyelembe veszem. Lehet-e ennél magasztosabb és fenségesebb nemzeti kötelessége egy ministernek, mint védeni törvénnyel, intézményesen a magyar palántát és nem tűrni, hogy évről-évre százával, ezrével pusztuljanak el idő előtt a jövő magyar generáció apró csemetéi, csak azért, mert az anya nem képes <a gyermekét táplálni s mert a gyermek idő előtt jön a világra, minthogy az anya a nehéz munka folytán nem birja kihordani, összefacsarodik az ember szive, ha a lassan megindult építkezéseknél látja, hogy ott bordának téglát, maltert anyák, akikről messziről megállapitható, hogy alig van nyolc-tiz napjuk hátra, hogy teljesítsék legszentebb anyai kötelességüket. Ha a minister ur harci készségében erre a területre is kilovagolna, akkor nem történhetnék meg az a szomorú eset, hogy például Pécsett napközi gyermekotthont akarnaik létesíteni s az ottani táriadalom, a munkásosztály és a polgári nők együtt kénytelenek úgyszólván összekoldulni a szükséges összeget. Itt a város gyermekeiről van ugyan szó. de ezek is az állam polgárai, tehát elsősorban az államnak kellene róluk gondoskodni. A harci terület azonban még nincs egészen körülkerítve. Itt van egy nagyon szégyenletes állapot, a tanszabadság kérdése. Kérdezem, hogy emiberi. nemzeti és kulturális szempontból meddig hajlandó a népjóléti minister ur eltűrni az ő jó szivével, — miként ő mondja — hogy magyar polgárok, magyar polgárnők kénytelenek legyenek gyermekeiktől elszakadni s hogy gyermekeik, ha tanulni akarnak, kénytelenek legyenek külföldre, idegenek közé menni. Miért nem iparkodik a népjóléti minister ur harci készségét a kultuszministcr úrral szemben megnyilvánitnni és odahatni, hogy a kultuszminister ur törvényjavaslatot terjeszszen be^ amellyel kitépi a miasrvar törvénytárból azt a lapot, aimeily gyermekeket üldöz, anyákat, apákat # büntet azért, mert nem abba a templomba járnak imádkozni, amelybe a népjóléti minister ur. Méltóztatnak látni, sem én, sem! pártom egyetlen tagja sem remeg attól a gondolattól, hogy mi fog történni majd akkor, ha a néüióléti minister ur állva a harcot, velünk szemben meg fogja valósitani mindazokat a szociális ülése 1927 március 31-én, csütörtökön. problémákat, amelyek ebben az országban megvalósitásra várnak. Nem riadunk meg és nem esünk kétségbe, ellenben biztosítjuk a népjóléti minister unat, hogy szeretettel fogjuk üdvözölni őt, ha azt fogjuk látni, hogy yelünk együtt meg akarja valósitani ezeket a problémákat. Mert nem téveszt meg sem engem, sem pártom egyetlenegy tagját az a taktika, amelyet a népjóléti minister' urnái már évek óta tapasztalunk. Tapasztaljuk, hogy a minister ur nagyon könnyelműen tesz itt a Házban sokszor Ígéreteket, ezeknek az Ígéreteknek beváltását azonban sok esetben éveken keresztül hiába várjuk. Sem meg nem valósítja, nem váltja be azokat a minister ur, sem pedig nem áll fel itt a képvisedlőházban, hogy bejelentse annak okát, hogy miért nem valósította meg azokat. Mert nem állithatja a népjóléti minister ur, de senki sem a képviselőház tagjai közül, hogy a népjóléti minister ur még nem igért sohasem olyat, amit be nem váltott volna. Megállapítom, hogy igenis, itt ebben a teremben ismételten tett Ígéretet bizonyos szociális vonatkozású törvényjavaslatok beterjesztésére. (Gaal Gaston: Még hozhatja!) Még jön többel is. (Rothenstein Mór: Köszönet nem lesz benne ! — Ernszt Sándor: Dehogy nem!) Méltóztassanak megengedni, hogy csupán néhány igéretét, amelyeket itt a Házban még a múlt nemzetgyűlésen tett, felsorakoztassam. Megígérte a népjóléti minister ur a munkanélküliség esetére való biztosítást. Megvan? Nincs! Megigérte a rokkanttörvény beterjesztését. Megvan 1 ? Nincs! (Rothenstein Mór: Szendvicseket már küldött a rokantaknak! Megmaradt neki a teaestén!) Megigérte az aggkori és rokkantbiztositást. Nincs meg! Megigérte a fürdőtörvényt. Nincs meg! Megigérte az anya- és csecsemővédelemről szóló törvényt. Ez sincs meg! Megigérte a kórházi ápolási költségek viselésének rendezéséről ' szóló törvényt. Ez sincs meg! (Huszár Dezső: Meglesz! Nem tehet meg mindent egyszerre !) Azt hiszem, nagy szakálla ílesz a képviselő urnák, mire meglesz. (Rothenstein Mór: Nem, mert mindig borotválkozik! — Derültség.) ígérte a közegészségügy rendezéséről szóló törvényt, az ugynevezet tbc-törvényt. Nincs meg! És továbbá megígérte, hogy soha többé Ígérni nem^ fog. Itt a nemzetgyűlésen állt fel és megigérfce. hogy soha többé nem tesz Ígéretet (Györk! Imre: Ezt az igéretét sem fogja beváltani!) mégis azt látjuk, hogy a minister ur, ellenére ezen Ígéretének, ismételten felállt már é« Ígéretet tett. De, mélyen t. Képviselőház, talán nem is volna ez a megállapításom annyira súlyos a népjóléti minister úrra nézve, ha Ő ígéretei közben egy alkalommal Ígéretének alátámasztására nem tette volna le Ígéretben a Ház asztalára papi palástját. Azt is megtette. Ennek ellenére idestova két esztendeje annak, hogy ennek az Ígéretnek beváltásáról még mindig nincs szó. Megmondom, mire gondolok. Méltóztatnak emlékezni, körülbelül két esztendeje annak, hogy itt a nemzetgyűlésen követeltük, hogy a magyar igazságszolgáltatás törvénykönyvének jajgató szakaszait^ hallgassa meg a kormány és szerezzen elégtételt a megsértett törvénynek; követeltük, hogy mindazok, akik az ellenforradalom alatt ember és vagyon ellen bűncselekményeket követtek el, büntettessenek meg, illetőleg e cselekmények toroltassanak meg; követeltük Somogyi Béla és Bacsó Béla gyilkosainak megbüntetését. (Györki Imre:
