Képviselőházi napló, 1927. II. kötet • 1927. március 16. - 1927. április 06.

Ülésnapok - 1927-24

22 Az országgyűlés képviselőházának 2egy hétgyermekes családapát, aki nmlt év augusztus 20-án ünnepelte 25 éves szolgálati jubileumát. Ez alkalommal átadták az illető munkásnak a bányatársulat részéről is az elismerő levelet, átadták neki a pénzügyministerium elismerő oklevelét is és az elmúlt hónapban megkapta a bányatársulat ujabb elismerését, amellyel 25 évi szolgálat után a a munkából szó szerint kidobták. Ez a kegyetlenség, amely a bányatársulat részéről megnyilatkozott, köztudomású, csak az az érthetetlen, hogy a kormány nem tartja szükségesnek a maga befolyását érvényesíteni abban a tekintetben, hogy azok a bányatársulatok, amelyek az inflációs időkben olyan nagyszabású beruházásokat eszközöltek közpénzekből, a fogyasztók pénzéből, most, amikor a viszonyok nem egészen olyan jók, amilyeneknek ők szeretnék, bizonyos szociális szempontokat és szociális kötelességet is teljesítenének. Az elbocsátott munkások közül négy elment munkát keresni, összebarangolták a danántúli bányatelepeket, mindenhol kerestek munkát, de nem kaptak sehol. Gaszner Jakab, aki hét éve van a társulatnál és öt gyermek apja, szintén elment, hogy munkát keressen, de sehol nem birt munkát kapni. Ismeretes az is, hogy a társulat azzal akadályozza meg a munkásoknak máshol mimkábalépését, hogy leszámolási okmányaikat^ munkakönyveiket törvényellenesen visszatartja s erre azt használja fel ürügyül, hogy az illető munkás a lakást nem adta át. Az, esetben hajlandó tehát a munkakakönyvet kiadni és ezzel lehetőséget nyújtani a munkásnak, hogy munkát keressen, ha a lakást átadja. Vis&ont a munkás csak akkor tud máshova költözni, ha már máshol munkája van. Ezek közül a munkások közül az egyik, Gaszner Jakab, munkakeresés céljából eltávozott, de munkát nem kapott. Hogy azonban a lakásból ne lakoltassák ki, fivére, aki jiőtlen, hozzáköltözött a lakásba, abból a célból is, hogy munkanélkül levő fivérének segitségére legyen az öt gyermek eltartásában. Erre most Gasziner Jakabnak is felmondtak. Az öt gyermek anyja a kenyérkereső távoliéltében felment a társulat Harmos nevezetű főmérnökéhez, akinek azt mondta, hogyha őt kényszeritik arra, hogy családját otthagyja, ő képes elpusztítani önmagát öt gyermekével együtt. Érthető kifakadása egy anyának, aki látja, hogy mily sors vár rá, akit a lakásából ki akarnak tenni és mikor odaköltözik a sógora, aki munkában van még, hogy a család legalább ideiglenesen fenn. tudja magát tartani, ezt is elbocsátják. Érthető, hogy az anya erre kifakadt. Ettől a kifakadástól, ugylátszik a főmérnök is megijedt — érthető, ha egy ilyen anya nem egészemi válogatós és talán nem egészen illemtanba illő szavakkal ment neki annak az urnák, akinek az elbocsátást tulajdonította — ue-yhogy első dolga az volt, hogy csendőrökért telefonált. A csendőrök nemsokára meg is jelentek az üzem irodájában, de időközben az anya eltávozott, hazament lakására. < Erre megjelent nála egy úgynevezett térmester, aki ezeknél a társulatoknál telepfelügyelői munkakört ítölt be és felszólította az asszonyt, hogy jelenjék meg a csendőrségen,.] Nem tudom milyen indokból és milyen törvényes alapon üzengetnek a csendőrök a bányatelepen egy asszonynak, mi alapon — talán mert becsületében megsértette vagy nem tudom mit tett — idézik egy térmester utján azt az ötgyermekes családanyát a csendőrségre? Ez bizonyltja azt a szellemet, I. ülése 1927 március 16-án, szerdán. amely ott uralkodik. Bizonyltja azt, hogy a csendőrség ezeken a bányatelepeken úgyszólván a bányatársulatot szolgálja, hogy azzal ott nem a hatóság rendelkezik, hanem a bányaigazgató és a bányaigazgatónak vagy banyatisztviselőnek egy intése, egy füttyentése parancs ezeknek a csendőröknek részére, akik elfelejtik, hogy ők tulaj donképen hatósági funkciót végeznek és nekik elsősorban a törvényt, a perrendtartást kell betartani. Az asszony nem volt hajlandó elmenni, mire a csendőrök megjelentek a lakásán. Csendben kinyitották az ajtót — a térmesterrel együtt jöttek — és mikor látták, hogy a konyhában Jhem tartózkodik senkii, csendben meghúzódtak a konyhában és hallgatták, hogy benn a szobában mit beszél az a négy elkeseredett munkás. Érthető, hogyha az emberek heteken keresztül gyalog végigbolyongták a Dunántúl különböző bányatelepeit, keresték, hogy hol lehetne munkaalkalmat találni és visszajönnek éhesen, nyomorultan, lecsigázva, bizony kifakadnak. Azt hiszem, talán intelligensebb ember, iskolát végzett ember is kifakadna talán, ha ott látná gyermekeit és tudná, hogy mi sors vár rájuk, bizonyára nem egészen hízelgő szavakat mondottak sem a társulatra, sem talán másokra. Nem tudom, mit mondtak. Elég az hozzá, hogy ott künn ez a három egyén, a két csendőr és a térmester egy darabig csendben tartózkodott. Közben az egyik 10—11 éves kislányt elküldték valami üzletbe. Mikor a kislány kiment a szobából, az egyik csendőr megragadta a karját, úgyhogy egészen kék lett, a sarokba állitctta és kézzel intve neki, fenyegette, hogy ne merjen egyetlen szót se szólni. A kislányt odaállították a sarokba és tovább hallgatóztak. Bent azonban feltűnt az, az ajtó erőteljes becsukása, kinéztek, és ott látták a két csendőrt és a térmestert. Mikor ezek bejöttek a a szobába, a gyermekek annyira megijedtek, hogy nyomban az ágy alá bújtak. Ez bizcnyitja, hogy talán nem egészen oknélküli az a félelem, amely a bányatelepeken a csendőrökkel szemben él. Mind a négy munkást előállították a rendőrségre, kihallgattak és tudomásom szerint még ma is ott tartják őket. Szükségesnek tartom a belügyminister ur figyelmét felhivni erre a körülményre, mert ez rendszer. Rendszer az, hogy ipari vállalatok visszaélve azzal, hegy ott csendőrök vannak, a csendőröket olyan funkciók teljesítésére kényszeritik, amelyek nem tartoznak a csendőrség hatáskörébe. Nem méltó a magyar csendőrség tagjaihoz az, hogy ilyen spicliszolgálatot végezzenek, hogy befurakodjanak a lakásokba és azt a módszert kövessék, amely szokásban volt a cári Ochrana idején, hogy ott hallgatózzanak, hogy négy elkeseredett munkás ugyan mi mindent beszél magában, és ezzel ürügyet keressenek arra, hegy az illetőket letartóztassák, megfosszák kenyerüktől és összeverjék, lehetetlenné tegyék, hogy más munkát keressenek. . Ezt a körülményt a belügyminister ur figyelmébe ajánlom és kérem, hogy ez ügyben sürgős vizsgálatot rendeljen el. Elnök: Kiván-e még valaki az elnöki napirendi javaslathoz hozzászólni? (Nem!) Ha senki sem kivan szólni, akkor az elnöki napirendet, az meg nem támadtatván, elfogadottnak jelentem ki. Most pedig áttérünk az interpellációkra. Az első interpelláló ötvös Lajos képviselő ur. ötvös Lajos képviselő ur nincs jelen, interpellációja töröltetik. Ezzel kapcsolatban be kell jelentenem a t Háznak, hogy Ötvös Lajos