Képviselőházi napló, 1927. II. kötet • 1927. március 16. - 1927. április 06.

Ülésnapok - 1927-24

20 Az országgyűlés Jeepviselőházának 24. ülése 1927 március 16-án, szerdán. nem tudott volna erről, méltóztassék tudomásul venni, hogy ez kinyomatva a piacon megszerezhető. Ami a polgári törvénykönyv kérdését illeti, ez készen van. Kérdezem azonban a t. képviselő úrtól: indokoltnak, helyesnek, ajánlatosnak tartaná-e a képviselő iÄ most, egy külön jogterületet teremteni csonka Magyarországon a polgári törvénykönyv megalkotásával? Azt hiszem, ha a képviselő ur ezt meggondolja, ugyanarra az állaspontra méltóztatik helyezkedni, amelyen én állok, hogy t. i. ez ma nem indokolt. A t. képviselő ur váddal illette a kormányt, hogy mi kiszolgáltatjuk a falusi érdekeket a biztosítótársaságoknak. Igen t. képviselő ur, nem szolgáltatjuk ki. Ennek a törvényjavaslatnak alapelve — s ez megfelel a nyugati törvényhozások állásfoglalásának — a szerződési hűség. Ez lévén az alap, ami eddig ebben a javaslatban történt, mindaz a szerződési hűség biztosítására történik. Vagyis mi történiki Gondos figyelemmel emberileg lehető megfontolással arra törekedtünk, hogy a jogot és kötelességet a felek közt kölcsönösen kiegyensúlyozzuk, hogy törvénybeli egyenjogúság létesíttessék a felek között. Elismerem, — emberek vagyunk — hogy ebben az irányban talán tévedtünk, azonban készséggel kijelentem a Házban, hogy amennyiben a részletes tárgyalás során a t. Háznak valamelyik tagja olyan alapos véleménnyel vagy olyan alapos indítvánnyal járul hozzá a vitához, amely ebben a tekintetben a javaslatot korrigálja, én készséggel hozzájárulok minden ilyen indítványhoz, mert nem akarok egyebet, mint a felek törvénybeli egyenjogúságát biztosítani. Azt mondja az igen t. képviselő ur, hogy mi a falusi lakosságot kiszolgáltatjuk. Nem, t. képviselő ur! Nagyon téved az intenciók megítélése tekintetében. Mi nem azt akarjuk, mi azt akarjuk, hogy a falusi lakosságot megmentsük az ügynöki hadtól, megmentsük az ügynöki rohamoktól, mert az ügynök a maga beszélőképességével azt a józan itéletü népet is _ meg tudja fosztani Ítélőképességétől és el tudja kábítani ugy, hogy a maga érdekeinek helyes megítélésére ne legyen képes. Biztositoni a t. Házat, hogy ebben a törvényjavaslatban mindent megtettünk a tekintetben, hogy a falusi közönség a maga érdekeinek várában biztosit va legyen és meg legyen védve. Meg tettünk mindent, mert korrigálva az első javaslatot a bizottsági tárgyaláson, a felmondási jogot ugy alakítottuk át, hogy az kölcsönössé tétetvén, biztosítottuk a biztosítottnak is a biztositóval szemben a felmondást. Gaal Gaston igen t. képviselő urnák arra a kifogására, hogy nem egyenlően bánunk a két féllel, mert nem egyenlő forma közt biztosítunk felmondási jogot a biztosítótársaságnak és a biztosítottnak, ezt vagyok bátor megjegyezni: A felmondás általános szabálya az, hogy annak írásban kell történnie. Azoknál iaz egyéneknél, akiknél nem volt aggályunk a tekintetben, bogy az írás tényleg az ő akarati elhatározásuk következménye és kifolyása, akiknél feltettük azt, hogy tudnak a maguk dolgáról ekképen gondoskodni, azoknál az írást meghagytuk. Meghagytuk tehát a vezérigazgatónál és meghagytuk a városi lakosságnál, de nem hagytuk meg a kis- és nagyközségbeli lakosságnál azért, hogy azt a kis- és nagyközségbeli lakost eljuttassuk a jegyzőjéhez, a tanácsadójához, aki őt felvilágosithatja. (Gaal Gaston: Az ügynökhöz: sokszor az az ügynök!) Ezt megengedem, de ez nem a törvényjavaslat dolga, hanem egyéb körülmények az okai ennek; méltóztassék ezeket a körülményeket ott szanálni, ahol ezek szanálhatok. Azt mondotta Bródy Ernő igen t. képviselő ur, hogy ez a javaslat tulajdonképen védelmi javaslata a kartellben álló biztosítótársaságoknak, a kar teilen kivül álló biztosítótársaságokkal szemben. Igen t. képviselő ur, ezt a vádat itt teljesen nem tudom megérteni a törvényjavaslat szempontjából. Nem tudom megérteni, mert e javaslat utolsó szakaszában módot adunk arra, hogy mindenki a maga biztosítása kérdésében tabula rasat csináljon. Akár a kartellhez tartozó biztosítótársaságnál, akár a kartellen kivül állónál van valaki biztosítva, ha neki nem tetszik az, a 15. § értelmében felmondhat, elállhat az ügylettől, beáll a tabula rasa és megy arra, amerre akar. Hogy mi tekintetben van itt a kartellek számár védelem, ezt nem tudom megérteni. Itt egy védelem és egy cél vain, amelyet beszédem elején is emiitettem, nevezetesen az, hogy mi a szerződéses hűség aláépitésével a már meglévő biztosítótársaságokat és az ujakat is — mert utóvégre ezekre vonatkozólag semmi külön szabály nincs — reális alapra helyezzük. (Gaal Gaston: A javaslat kimondja, hogy a január l-e óta kötött szerződések érvénytelenek!) Tessék jobban elolvasni, mikor érvénytelenek. A képviselő ur nagy jogászi képesíégekkel rendelkezik, ha ezeket elméltóztatik olvasni, meg méltóztatik találni azt, hogy azok a szerződések nem mindig érvénytelenek. Az érvénytelenségnek megvannak a maga feltételei. Arról beszéltem, mi a javaslat célja. A javaslat célja a meglevő társaságoknak és az újonnan alakult társaságok szerződéseinek petrifikálása, biztosítása; cl Z cl célja, hogy az ügynöki gárdáknak, a pro és contra ügynöki hadseregeknek működését kiküszöböljük és ezt a szegény áldozati bárányt biztosító közönséget megmentsük ezektől az attakoktól. Ez a célja a törvényjavaslatoknak és ez a nyugodtsága és biztonság megfogja teremteni a biztosítótársaságokra nézve az anyagi talpraállás lehetőségét. Ez az anyagi talpraállás pedig biztosítani fogja azt, hogy azok a biztosítottak, akik a maguk keserves keresményét — mint ahogy Szabó Imre képviselő ur mondotta — eddig befizették életbiztosítási ügyletekbe, ne veszítsék el azt, hanem az napról-napra erősbödjék, gyarapodjék ugy, hogyha elkövetkezik a valorizáció ideje. tényleg kaphassanak is valamit a kezükhöz. Mert ha a bírói valorizációnak szabad teret engedünk, mint mondottam, megvagyok róla győződve, hogy a biztosítottaknak 90%-a még a lehetőségét is elveszíti annak, hogy valamihez hozzájusson. Felvetette az igen t. képviselő ur a biztosítási ügynökök kérdését is. Azt hiszem a 13. §ban van egy utasítás a kormány számára, amelyben a törvényhozás utasitja a kormányt, liogy a biztosítási ügynökök jogállásáról rendeletileg intézkedjék s hogy ezt a rendeletet a parlament elé terjessze. Itt kifogásolta, azt hiszem, a képviselő ur is és Gaal Gaston képviselő ur is a rendeletekkel való kormányzást. Én teljesen megértem ezt a kifogást akkor, amikor nincs h alom számra összegabalyítva a megoldandó kérdések száma a kormány előtt. Nagyon belyes az, hogy békés időben ez a kérdés ig-enis törvényhozásilag oldássék meg. Elismerem, hogy alkotmányjogilag igy helyes, a szükség azonban törvényt bont. Minket a szükség kényszerit arra, hogy bizonyos kérdéseket rendeleti-