Képviselőházi napló, 1927. II. kötet • 1927. március 16. - 1927. április 06.
Ülésnapok - 1927-31
280 Az országgyűlés képviselőházának S zás, hanem magának a felsőtáblának megállapítása. (Szapáry Lajos gróf: Egyéni magyarátatok!) Adtak volna tehát ebből — erre akarok kilyukadni — a protestáns egyházaknak, de nem volt szabad — és ez nagy hiba volt, ami pedig a politikában sokkal súlyosabb a bűnnél — abból elvenni egyházi célokra, ami egyedül a nincstelen földmunkások és a töipemorzsabirtokosok javára döntött. A végrehajtás folyt, történtek dolgok, kaptak itt is, ott is, de milyen volt ez a végrehajtás? Milyen volt különösen akkor amikor már kiadták az illetőknek annak a boldogtalan szerencsésnek vagy szerencsés boldogtalannak azt a kis parcellát (Csontos Imre: A legrosszabbat adták Je a nagy zsidók! — Farkas István: Elég baj! Miért nem vették ei a javát! — Györki Imre: Azt mondták, hogy a szegénységnek az is jó! — Csontos Imre: így volt!) Elnök: .Csontos képviselő urat ismételten figyelmeztetem, hogy a közbeszólásoktól tartózkodjék. Várnai Dániel: Arról nem is beszélek, hogy a legrosszabbat adták ugy házhelyekben, mint földekben napi járó távolságra a községtől. Ott méltóztattak ülni a kisgazdaképviselő urak a kormányon. (Csontos Imre: Igen, itt ültünk!) De csak ott alusznak a huri árnyékában boldog megelégedéssel és soha egy percre sem figyelmeztetik a kormányt, hogy jobbat kell adni annál, amit adtak. (Csontos Imre: Legyek meggyőződve, hogy nyakig benne voltam; jobban mint maguk mindnyájan együttvéve!) Az a baj, hogy nyakig voltak benne és teljesen magukra hagyták azokat, akiknek földet juttattak. Puszta kézzel, minden instruktus nélküU minden állami segítség nélkül bocsátották a földekre ezeket az uj birtokosokat. Mi történt? Bizony megtörtént sok helyen, hogy meg sem művelhették a kis parcellákat. Ezt az állapotot természetesen alaposan kihasználja a nagybirtok a földreform elleni harcban; erőteljes, szinte szenvedélyes propagandájában kihasználja azt az állapotot, hogy ugaron kellett hagyni nagyon sok földet, és mindez azért történt, mert az állam a maga segitőkezével nem ment az uj parcellabirtokorok segitségére. Ezek segitettek magukon ugy ahogy tudtak. Még 1925 novemberében is igen élénk vita tárgya volt a pénzügyi bizottságban — jól emlékszem bér szánt ás dolga. Mert mit csináltak ezek az uj birtoktulajdonosok ? Megkérték a szomszéd gazdákat, hogy —- nem lévén nekik sem ekéjük, sem igájuk — szántsák fel a földjüket de ezek holdanként olyan horribilis árért vállalták ezt... (Gaal Gaston: Nagybirtokosok? — Gr. Szapáry Lajos: Ez igaz!) kisbirtokosok közül is többen, de ez nem változtat a lényegen. (Gaal Gaston: Nagyon sok nagybirtokost tudok, aki ingyen szántott!) Akadhatott egy-kettő, de a nagybirtoknak is bűne hogy mindezt tétlenül nézte és várta, hogy gyűljön a földreform elleni propaganda anyaga. Á vége az, hogy ugy-ahogy segitettek magukon, a bérszántás azonban olyan áron történt, hogy az uj birtoktulajdonos jóformán semmit sem látott földjének hozamából, azt oda kellett adni annak, aki a bérszántást végezte. (Ugy van! Ugy van! .jobbfelől.) Sok esetben rá is kellett fizetni. Erre mi történt? Meg kellett mozdulnia a földmivelésügyi kormányzatnak is, mert a földmivelésügyi kormányzat részéről is elismerték ezt az eléggé el nem ítélhető zsarolást. Akartak volna segíteni rajta, de nem tudom, hogy ez a segitőakció milyen folyamatban van, vájjon csakugyan van-e segítő hatása. Akkor arról L ülése 1927 március 30-án, szerdán. volt szó, hogy a földmivelésügyi kormány megvesz a maga számára néhány traktort és azt fogja vinni vidékről vidékre igen olcsó, minimális árért. 1905-ben még erről volt szó. (Gaal Gaston: Aki ezt kitalálta, azt kellene traktorba fogni!) Ezt kitalálták, de végrehajtani nem lehetett, (Mayer János földmivelésügyi minister: Már 60 helyen dolgoznak!) úgyhogy amint hallom, a segítésnek ilyen módjáról le is kellett tenni. (Mayer János földmivelésügyi minister: Nem!) és a kormány traktorokat ad el bizonyos birtokosoknak, közép-, nagyobb- és kisbirtokosoknak azzal a feltétellel, hogy a földmivelési kormány által megállapított minimális bérösszegéit kötelesek ezeknek az újonnan földhöz juttottaknak földjét felszántani. (Gr. Szapáry Lajos: Nagyon helyes!) Ha. ez így történt, ez is valami módja a segítésnek; nem valami hatásos módja, mert én jobban szeretném, ha a kormány közvetlenül menne az xij földtulajdonosok segitségére állami hitellel; vagy mehetne ugy is, hogy ekét, igát, vagy egyebet, ami keH egy kis parcella megműveléséhez, rendelkezésükre bocsátana (Egy hang jobbfelől: Ez is meg van!) igen előnyös részletfizetés mellett, mindenképen azonban ugy, hogy közvetlen legyen a segítés és ne olyan nagyrészben hatástalan, mint ma. (Madarász Elemér: Jobb, ha nem szánt a bürokrácia !) Nagyon örülök, hogy szinte végszóra megjelent a teremben a földmivelésügyi minister ur is, mert a traktor-kérdéssel kapcsolatban alkalmat szeretnék adni a földmivelésügyi minister urnák arra, hogy bizonyos mende-mondákra, amelyeket az ember nem tud a füle mellett elengedni, választ adhasson a nyilvánosság előtt. (Farkas István: Valamikor a választások előtt szó volt erről!) Méltóztatnak tudni, hogy a Faluszövetség annakidejéln 200 traktornak vámmjentfcsen való behozatalára kapott engedélyt. Akkor illetékesek erősen kifogásolták ezt, mert a politikai protekcionizmus megnyilatkozását látták ebben az engedélyezésben; azt látták, hogy a kormány így megy segitségére annak a Faluszövetségnek, amely szerte az országban igen kiadós és nem jelentéktelen politikai szolgálatokat tud tenni a kormányzati rendszernek. (Udvardy János: A falu népének tett nagy szolgálatot! — Gaal Gaston: Nem érte meg a pénzt, amibe került! — Zaj a jobboldalon.) Azoktól, akik — ugy látszik — mindent tudnak, akik elől semmit sem lehet eldugni, amit elszeretnének dugni, vagy talán azon az okon, hogy nincs olyan titok, amit a tyúk is ki ne kaparna, most azt hallom, nem egyszer, hanem ismételten, hogy a Falu szövetség vámmentesen be is hozta a 200 traktort. (Mayer János földmivelésügyi minister: Rosszul hal lotta!) Mondottam: alkalmat akarok adni a minister urnák, hogy ebben a kérdésben nyilatkozzék. (Mayer János földmivelésügyi, minister: Ilyen a mende-monda!) Behozták a 200 traktort vámmentesen, (Felkiáltások jobbfelől: Állítólag! Mende-monda!) ellenben kereskedők ugv árusítják a traktorokat, mintha a vámteher is rajta volna, a differenciát pedig íregkapta a Faluszövetség. A nélkül természetesen, hogy azonosítanám magamat azokkal a mende-mondákkal, amelyeknek lehet, hogy van alapja, lehet azonban, hogy semmi alapja nincs, (Mayer János földmivelésügyi minister: Nincs!) kérem, hogy a mélyen t. minister ur nyilatkozzék ebben a kérdésben (Mayer János földmivelésügyi minister: Meg fogom tenni!)
