Képviselőházi napló, 1927. II. kötet • 1927. március 16. - 1927. április 06.
Ülésnapok - 1927-31
Az országgyűlés képviselőházának 31. a helyzet, hogy a nagy problémák, amelyek az országot, a népet és a nemzetet nyugtalanítják, majdnem mind meg vannak oldva papiroson, de a papirosmegoldásokra nézve nem kapunk ujabb szempontokat, hogy azokat életté valósithassuk, csak megállapitásokat kapunk olyan bajokról, amelyekről nekünk is tudomásunk van, olyan bajokról, amelyekből többet is tudunk, mint amennyit a Ház figyelmébe ajánlhatunk. Érdekes volt, hogy egyikmásik képviselőtársunk nem csinált titkot abból, hogy vannak elvei, vannak elvi meggyőződései nagy kérdésekről, és tiem csinált titkot abból sem, hogy bizony Ő ezeket az elveket csak tartogatja, táplálgatja, nevelgeti magában, de megvalósításukra, életté valósításukra nem hogy nem tesz, de nem is hajlandó egyetlenegy lépést is tenni. Nagyon feltűnt nekem a múlt héten gróf Hunyady Ferenc t-. képviselőtársunk felszólalásában ama kijelentés, hogy hive az általános, egyenlő és titkos választójognak elvben, (Simon András: Csak a titkosnak!), annak gyakorlati megvalósítására azonban most még nem kapható. (Farkasfalvi Farkas Géza: Azt mondta, hogy a nép még nem érett meg rá!) Hiszen tudjuk mindannyian, t. Ház, hogy az elvek, ha belénk íögződtek. ha belérakódtak idegeinkbe, nem azért vannak, hogy kalapunk mellé tűzzük azokat csalogatónak, hanem azért, hogy tegyünk valamit, hogy igyekezzünk megvalósításuk érdekében sürgetni, zaklatni azokat, akiknek ez módjában van. De elveket hangoztatni és nyomban utána tenni, hogy a megvalósítással azonban várni kell (Farkasfalvi Farkas Géza: Amig megérik!), amig — mint Hunyady t. képviselőtársam mondotta — (Esztergályos János: 6800-ban!), a magyar nép erre éretté nem válik. Ez a contradictio in adjecto 1 , ez a nagy ellenmondás az, amelyre t. képviselőtársunk választ adni nem tud. (Farkasfalvi Farkas Géza: Épenséggel nem ellenmondás! Józan gondolkodás! — Zaj jobb felől.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak, a jobboldalon! Várnai Dániel: Ez a kifejezés: »amig meg nem érik« — mint ahányszor hallottuk itt a választójogi törvényjavaslat vitájánál, hogy a magyar nép várjon, amig meg nem érik, várjon a szabadságra addig, amig bánni tud a szabadsággal ;— nagyon furcsán hangzik. (Guláesy Dezső: Ez nem a szabadság kérdése! — Esztergályos János: 1514 óta. hangoztatják ezt!) Nekem volnának megjegyzéseim ezekre a hangoztatot elvekre, volnának biráló, elitélő szavaim is, méltóztassanak azonban megengedni, hogy ezzel kapcsolatban: »a nép érettsége, a szabadsággal való bánni tudása... et cetem« hivatkozzam egy nagy angolra, egy nagy esztétikusra és történetíróra, Macaulay-ra, akinek tanulmányaiban az irodalmi izt, a politikai bölcseséget és a mély, éles történelmi ítélkezést olyan sokszor megcsodáljuk és élvezzük, ö maga is foglalkozik ezzel a gondolattal egy nagy tanulmányában, foglalkozik azokkal az elvekkel, hogy: »a nép várjon addig, amig bánni tud a szabadsággal.« Ő rámutat arra, hogy az ilyen elvek hangoztatói rendszerint azzal a — engedelmet kérek a szóért — fogással élnek, hogy a szabadsáe-ot mindig a szabadság nagy válságainak formájában mutatják be elrettentő például. Akik azt mondják, t. Ház, hogy a magyar nég még nem érett meg, hogy a magyar nép várjon a szabadságra, amig bánni tud a szabadsággal, azokra is mond egy példát MaRÉPVISELÖHAZI KAPI.Ô. IT. ülése 1927 március 30-án, szerdán. 277 caulay. (Simon András: Ezt nem mondotta senki! — Farkasfalvi Farkas Géza: A választójogról volt szó, nem a szabadságról!) Ezt a példát én minden személyi él, személyi tendencia, vagy sértő szándék nélkül idézem. Nagyon hasonlit az ilyen elvek hangoztatása annak a mesebeli bolondnak parabolájához, aki azt mondotta, hogy addig nem megy a vizbe, amig meg nem tanul úszni. Hát, t. Ház, igy vagyunk a népek szabadságával és a szabadsággal való bánni tudással is. (Gaal Gaston: A mély vizbe nem is mehet az, aki nem tud úszni!) Amig egy népnek arra kellene várnia, hogy megtanuljon bánni a szabadsággal, hogy megérjen, hogy művelt, jó és kulturált legyen a rabszolgaságban, amelyben tartják (Élénk ellenmondások jobbfelöl.) akkor örökké kellene várnia, de soha ebben az életben a szabadsághoz hozzá nem juthatna. (Guláesy Dezső: Hát 1918-ban, 1919-ben 1 — Esztergályos János: Most 1927-et írunk, méltóztassék tudomásul venni! — Guláesy Dezső: De önök voltak az urak 1918-ban! - Zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Ne méltóztassék állandóan közbeszólni! Várnai Dániel: Gróf Hunyady Ferenc igen t. képviselőtársam azt mondotta, hogy őt különösen az szorította vissza az elveinek megvalósításától való tartózkodásra, hogy akadt egy ember, aki nem tudta, a titkos választójog mellett sem tudta, hogy kire szavazzon. Én megnyugtathatom t. képviselőtársamat és önöket is, hogy nem egy ilyen ember akadt, több is akadt, aki nem tudta, hogy mitévő t legyen azzal az igen fontos polgári, állampolgári joggal, amellyel felruháztatott. De mit jelent ez? Azt, hogy most már beláthatatlan időkig ne is gondoljunk a titkos választás, a titkos szavazás megvalósítására 1 ? Vagy talán azt jelenti, hogy csináljuk vissza azt a keveset is, azt a valóban tréfamódon keveset, ami a titkos választójog dolgában a mi választójogi törvényünkben megvan? Nem, t. Ház! Ez csak azt jelenti, hogy tegyünk meg mindent, hogy a» állampolgári jogok kiterjesztésére gondoljunk, hiszen, ugyebár, ha egy rab hosszú börtönbüntetés után kijön a napfényre, a szabadságra, a szemével hunyorgat, nem birja el a fényt, nem bírja el szemével a világosságot. Hát, ez most már azt jelenti, hogy vigyük vissza a börtönbe? Ugyebár nem ezt jelenti, hanem azt jelenti, hogy tegyünk meg mindent, hogy elviselhesse a napfényt, tegyünk meg mindent, hogy birja el ezt a levegőt (Farkasfalvi Farkas Géza: Ezt akarjuk, ez a helyes!) és ne zárjuk el a börtönbe, mint ahogyan a magyar választójogi törvény ezt megteszi a magyar néppel, a politikai jogokra teljesen megérett magyar nép nagy többségével. A dolog bizony ugy áll, hogy úszni megtanulni csak a vízben lehet. (Farkasfalvi Farkas Béza: De nem a mély vízben!) Jónak lenni, kulturáltnak lenni a szabadsággal bánni tudni csak a szabadság légkörében lehet. Ez olyan érthető, hogy bővebb magyarázatra nem is szorul. Akinek az az elvi meggyőződése, hogy a titkos választójogra szükség van Magyarországon, azt ne riassza vissza egy-két szórványos eset, hogy akadtak, akik nem tudtak bánni ezzel a joggal; sőt ellenkezőleg, ez serkentse arra, hogy ezt az elvet végre Magyarországon is megvalósítsuk, törvénybeiktassuk. Mert bizony az igen szomorú, hogy a magyar népnek épen legérettebb, legfajibb. legtőzsgyökeresebh részét zárták ki a választói jogosultságból.
