Képviselőházi napló, 1927. II. kötet • 1927. március 16. - 1927. április 06.

Ülésnapok - 1927-31

262 Az országgyűlés képviselőházának 31. ülése 1927 március 30-án, tszerdán. Anglia 1832-ben a reform-billel megötszörzi a választók számát. Anglia most is reformál, leszállítja a női választók korhatárát és ezzel 7 millióval emeli a választók létszámát. (Ugy van! UÍJÍ/ van! a szélsőbaloldalon.) Ehhez hozzátartozik még az, hogy; a fasiszta államokban csakúgy, mint a tropikus gyarmatokon titkosan szavaznak mindenhol az egész világolt, csak két állam van az egész föld kerekségén. ahol nyiltan szavaznak: Magyarország és Oroszország. Azt hiszem, hogy ennél ékesebben a magyar viszonyokat és a magyar tragédia eredetét senki sem tudná megírni A koalició tehát diadalmat aratott, a Fejérváry-kormány visszavonul és paktumot köt a koalicióval, amely paktumban kötelezi magát az uralomra jutott koalició, hogy a hadügyi kérdések gyors elintézése mellett törvénybe iktatja az általános, egyenlő és titkos választójogot. A koalició ministeriuma felmegy Bécsbe esküt tenni és Bécsből Budapestre jövet már a vonaton elhatározza a ministerium, hogy a paktumot megszegi és azt a kötelezettségét, amelyet vállalt, hogy a választójogot kiterjeszti és a szavazást titkossá teszi, nem teljesiti (Szinyei Mcrse Jenő: Honnan tudjál — Peidl Gyula: Ez történelmi tény! — Farkas István: Még ennyit sem tud a magyar történelemből? — Malasits Géza: Adja vissza a vizsgadíjat! — Zaj.) A koalició uralomra jutásával nagy habzsolás kezdődik. Hatalmas falánk sereg lepi el az országot, mondhatnám, majdnem arra a mintára, amelyet 1919 augusztus 6-án láttunk (Malasits Géza: Sok az analógia!) csak habzsolni, csak gazdagodni! Megfogadták szó szerint annak a francia királynak az intelmét, aki azt mondotta: gazdagodjatok! Ráfeküdtek az állami hivatalokra és jövedelmekre. Mint hóditók jöttek az országba — ismételten hangsúlyozom ugy, mint 1919 augusztus 6-án — sa választójogról nem lehetett beszélni; aki a választójogot követelte, azt ugyanúgy üldözték, mint ahogy üldözte a szabadelvű uralom. 1910-ben ér véget a nagy farsang, a koalició belefúl saját gyalázatába és saját szószegésébe. Elnök: Kérem a képviselő urat, ne méltóztassék inparlamentáris kifejezéseket használni, hanem méltóztassék kifejezéseiben a házszabályokhoz alkalmazkodni. Propper Sándor: Ismét az úgynevezett szabadelvű uralom jön, munkapárttá vedlik át, győzelmet arat a választásokon. Khuen-Héderváry lesz a ministerelnök. Két programmponttal jön: a választójoggal és a véderőtörvénynyej, de Khuen-Héderváry programmja nem valósulhat meg, ő maga nem valósíthatta meg, mert bár ő a ministerelnök, de Tisza a vezér és elgáncsolja a választójogot. Tisza aranyközéputat hirdet és Andrássy, a kormány belügyministere, benyújtja a pluralitásról szóló javaslatot. (Bródy Ernő: Ez zavaros pont! Előbb volt Andrássy a pluralitással!) Igen tévedtem. (Felkiáltások jobbfelől: Egy kis tévedés!) Igen, ez a koalició árulása volt. A koalició belügyministere, Andrássy, beterjesztette a plurális választójogot, s ezt maga a munkásság verte vissza. 1912-ben Lukács László a ministerelnök s Tisza a házelnök és a vezér. Tisza akarata érvényesül s ő nem akar reformot, amit sötétbeugrásnak minősit. Azt hiszem, ezt ismerjük. Lapot alapit a választójog ellen, a Magyar Figyelőt és ennek minden számát a demokratikus jogkiterjesztés ellen használja fel. Egy helyütt ezt mondja (olvassa): »Elméletileg, elvileg bizonyára így áll a dolog, s ha a koaliciónak szabad keze lett volna, ha tabula rasa előtt állott volna, bizonyára hiba lett volna tőle a radikális túlzások megakadályozására a pluralitás kerülő útját választani. Az adott esetben azonban nem tehetett egyebet s nézetem szerint nem szemrehányást, de elismerést érdemel azért, hogy a választók számának a jelenlegi szám 2Vk-szeresére felemelésében rejlő nagy nemzeti veszedelmet ezen a még nyitva álló utón elháritani igyekezett.« Tisza tehát igazolja Andrássy plurális javaslatát. Egy másik számban, az 1912. évi szeptemberi Magyar Figyelőben ezt mondja (olvassa): »Az Isten szerelmére, gondoljuk meg, mi minden forog kockán! Egy elhamarkodott lépés, egy könnyelmű ugrás a sötétbe minő helyrehozhatatlan, örök időkre szóló végleges rombolást okoz. Ezer esztendő alatt felgyűlt nemzeti kincsnek vagyunk letéteményesei; őriznünk kell azt, s amit annyi munka, annyi dicsőség, annyi vér és annyi szenvedés alkotott, azt a könnyelmű ideológia vagy a népszerűséget féltő gyávaság egy Önfeledt pillanatában nem szabad romba dönteni. Nincs számottevő ember, aki egy ezredév organikus fejlődését a radikalizmus özönvizébe akarná fullasztani; aki csak komoly ember Magyarországon, a történelmi alapokon való ; organikus fejlődést kívánja és hirdeti. Hát kérdem: nem megyünk-e el a maximumáig annak, amit organikus fejlődésnek nevezhetünk, ha azonnal felemeljük a választók számát a mai számnak talán másfélszeresére, tért nyitunk, a képzett ipari munkásosztály érvényesülésének s e mellett intézményszerüleg biztosítjuk az automatikus utón való további haladást, amely az általános műveltség terjedésével karöltve szaporítja a választók számait s fokozatos, szerves fejlődés utján valósítja meg a valódi szabadságra képes demokráciát.« A sötétbe ugrást közben és egyidejűen egy csomó állam megcselekedte és később a tanulságok igen ékesen szólnak a mellett, hogy a sötétbe ugrás, nevezetesen a demokrácia kiterjesztése igen hasznos volt azokra az államokra, amelyek a sötétbe ugrást megkockáztatták. 1912-ben, amikor ez a széleskörű kormánypropaganda folyik a választójog kiterjesztése ellen, — s most megint utalok a forradalmak genezisére — megszületett az első bolsevista dekrétum, az 1912 : LXIII. te, amely életet és vagyont és minden jót állami küztulajdonba vett. Ekkor már egészen közel van a háború, ekkor már markánsan bontakoznak ki a háborús események. Reform Magyarországon még mindig nincs, a kormány még mindig nem gondol arra, hogy végre meg kellene indulni a haladás utján, végre meg kellene ezt kísérelni: akkor, amikor miáír látták, hogy háború következik, amikor már törvényt hoztak a háború esetére, amikor Baselben a nemzetközi szociáldemokrata kongresszus már rámutatott a háború veszélyére és tiltakozott a háború ellen, amikor már csak pelenkás gyermekek nem tudták, mi készül és mi fog következni, méír mindig ellene szegülnek. Tisza még mindig áll az elnyomatás erőditményének posztján, még mindig" ellenzi a demokratikus kibontakozáist. 1913 június 4-én a parlamenti esiny vian nyeregben érzi magát. 1913 május 23-án az e^-t ft parlamentet körülvevő téren formális polgárháború dűlt. A százszor megígért és százszor megszegett ígéretek ellenére az ország dolgozó népe. amely jogokat követelt, nem jookiterjesztést kapott, hanem golyót a hasába itt ezen a téren és az ország akkori vezére és' diktátora az elnöki székből jelentette ki egy ellen-