Képviselőházi napló, 1927. II. kötet • 1927. március 16. - 1927. április 06.
Ülésnapok - 1927-24
Az országgyűlés képviselőházának 24. A kárbiztositás — azt hiszem, röviden meg lehet állapítani a különbséget a kettő között — javakat biztosit, a balesetbiztosítás nem javakat, hanem életet, testi épséget, egészséget. Ez tehát mindenféle természetével és jellegével az életbiztosítás fajtája körébe tartozik. Csak most, miután már a gyengébb felet nem kell védeni, ez túlhaladott irányzat. (Rassay Károly: Nincs megmondva a fogalom!) Csak 1875-ben volt divat a gyengébb felet védeni, ma már túlhaladtunk ezen. Ma olyan jól megy az embereknek, olyan kitűnően érzik magukat, olyan nagyszerű kereseteik ^ vannak, hogy a gyengébb felet nem kell védeni, hanem magára kell hagyni és védeni kell a kartellirozott biztositóvállalatokat, amely védelemből fakad az is, hogy a balesetbiztosítást kivették az életbiztosítás köréből és áttették a kárbiztosiás körébe. Ez is egyik újítása a javaslatnak. Ezeík után szólnom kell a valorizáció kérdéséről is. (Fábián Béla: Csinos kérdés!) Ez szintén nagyon érdekes fejezet. Ezt a kérdést sem oldja meg ez & javjaslat. ellenkezőleg, felfüggeszti^ ennek az évnek végéig. A 14. § a következőket mondja (olvassa): »Ha a birói eljárás tárgya belföldi pénznemben érvényesített olyain pénzkövetelés, amelyet a hitelező biztositó magánvállalat ellen élet- vagy járadékbiztositási szerződés alapján a keletkezéskori névértéknél magasabb összegben érvényesít, az eljárást — bármelyik szakában, tehát keresetlevél vagy végrehajtási kérvény elintézésekor is — hivatalból fel kell függeszteni arra az időre, amig az ilyen magánjogi pénztartozások átértékelését törvény rendezi, legkésőbb azonban alz 1927. év végéig.« Ezzel tehát a, valorizáció kérdése ki van kapcsolva — hogy egy a törvényjavaslat szellemében használatos szóval éljek — az ügyek elintézéséből. Hogyan állunk azonban a biztositótársaságok kötelezetsége szempontjából < ? A biztosítótársaságok azt mondják, hogy Ők hadikölesönökbe helyezték el annaik idején a tőkéket. De nemcsak hadiíkölcsönökben van a biztositóvállalatok vagyona, (Szabó Imre: Sőt abban ,yian a legkevesebb!) hanem nagy ingatlanaik vannlak, njagy házaik terpeszkednek. Ez az egyik. Másodszor nemcsak az életbiztosítási díj tartalék ot használták fel hadikölcsönjegyzésre, hanem a 'kárbiztositás. az elemi károk elleni biztosítás legkülönbözőbb válfajait szintén felhasználták a hadikölcsönbe való befektetésre, úgyhogy az ilyen alapon elhelyezett díjtartalékot feltétlenül le kell vonni ebből. Nincs tehát ok, amiért el kellene engedni a biztositótársiaságokmaik a valorizációt. Ez vonatkozik ai belföldi társaságokra. A külföldi társaságokra nézve pedig mi a helyzet? A külföldi intézetek először is nagyon kevés részt fektettek hadikölcsönbe, viszont kivonták magukat a devalváció minden hátrányos befolyása 1 alól is, mert ők a legkisebb összegeket is express gyorsasággal anyaintézeteikhez küldték be, úgyhogy abban az általános leromlásban, amelyben egyesek és vállalatok a pénz leromlása folytán részesültek, ezek a külföldi biztositóvállalatok nem részesültek, mert ezek a külföldi biztositóvállalatok, mint mondtam, elhelyezték a maguk jövedelmeit, a maguk befolyt készleteit anyaintézeteiknél. Ezek a külföldi biztosítóintézetek — amelyek egyrészt a hadikölcsÖnjegyzésben legkevésbé voltak érdekelve, másrészt felesleges pénzeiket mind kiszállították az anyaországba ülése 1927 március 16-án, szerdán. IB anyaintézeteikhez, — hogyan jönnek ahhoz, hogy Magyarország nekik nemzeti ajándékokkal kedveskedjék, mert ez valóságos nemzeti ajándék, amikor itt áll egy lerongyolt társadalom, egy szalmaszálba kapaszkodó leromlott középosztály, (Szilágyi Lajos: És nem valorizált hadikölcsön!) egy keresetforrások után kinlódó, de ilyeneket nem találó társadalom, amely valamikor jobb napokat látott, egy társadalom, amelynek önérzetes tagjai láttára valamennyiünknek megesik a szive és valósággal akkor érzi magát az ember a legkinosabban, amikor tehetetlenül ott áll, vergődik és nem tud semmit sem tenni ennek az önhibáján kivül, akaratlanul bajbajutott társadalomnak az érdekében. Hogyan jön ez a szegény leromlott magyar középosztály és társadalom ahhoz, hogy külföldi biztositóvállalatoknak törvényes utón nemzeti ajándékokat biztosítson? Nem tartom helyesnek azt, hogy amikor ilyen nyomorban él ez a társadalom, akkor itt ujabb donációkat, ujabb privilégiumokat adjunk <törvényes utón. Nem tartom helyesnek és megfelelőnek ezt-az eljárást. Utóvégre is mi az életben élünk. Én a városban tapasztalom ezeket a szörnyű állapotokat. Valahányszor itt szót emelek, vidéki képviselőtársaim figyelmeztetnek — és teljesen igazat adok nekik, — hogy necsak a város nyomorúságáról beszéljek, ott van a falu is, a maga nagy terhével, a maga elbirhatlan, adófizetési kötelezettségével szociális bajaival, elhanyagolt állapotával. És akkor ez a magyar törvényhozás, a magyar középosztálynak ez a képviselete nem talál magának más terrénumot, mint a biztositóvállalatokat biztosítani abban az irányban, hogy a biztositási díjakat pontosan, hiánytalanul megkapják, hogy ezt a biztosítási szerződóst nem lehet felbontani és hogy a biztositási vállalatokkal szemben nem érvényesülhet a szabad verseny, nem kell a tisztességtelen verseny szabályait alkalmazni, hanem egy újfajta donáció, egy újfajta privilégium adatik, újfajta monopólium adatik törvényes utón a törvényhozás felhasználásával, ugy a magyar, mint a külföldről ittlevő és kar teliben levő biztosítótársaságoknak. Ezt különösen ki kell emelnem, mert azok a biztosítótársaságok, amelyek nincsenek karteliben, azok üldöztetnek, azok ellen szól a törvény. Azokkal a biztosítótársaságokkal szemben készültek ezek a drákói rendszabályok, amelyek nem tartoznak a kartelIbe. És ott van a nép, a biztosítottak tömege, ïamely ilyen körülmények között ki van szolgáltatva ennek a kartellnek és ki van szolgáltatva ezeknek a biztositási vállalatoknak. Azt hiszem, hogy nem jól méltóztattak megadni ennek a javaslatnak a címét, mert ennek a javaslatnak a címe így szól: a biztosítási díj késedelmes fizetésével kapcsolatos egyes kérdésekről szóló törvényjavaslat; helyesebb cím lenne az, amelyet én adnék és amely igy szólna: a kartellban levő biztosítótársaságok biztosítása minden irányban a szabad versennyel szemben. (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Ez volna a helyes és megfelelő címe ennek a javaslatnak. Ismétlem, amit beszédem kezdetén mondottam, nem tudom megérteni és megmagyarázni, hogy a szociális és gazdasági kérdések óriási tömegéből miért ezt a piciny részletet méltóztattak kiragadni, amikor itt vajúdik az egész gazdasági rend, ïamikor emberi társadalmak omlanak össze és amikor az emberi exisztenciák egy rettenetes válaszúton vannak, amikor itt léha nyatlanak a karok és amikor az agyak már nem képesek elég gondolkozás! tevékenységet
