Képviselőházi napló, 1927. II. kötet • 1927. március 16. - 1927. április 06.
Ülésnapok - 1927-29
Az országgyűlés képviselőházának 29. \ dolása, nehogy valaki, akármilyen törtető, akármilyen akarnok a választás menetébe zavarólag befolyhasson. Gyakorlatilag azonban ugy alakult a helyzet, hogy tulaj donképen egyheti pauzával két egymásután következő választási aktus folyt le, amelyek közül épen az első, az ajánlási ivek aláírásának a beszerzése rendkivül tág teret nyit azoknak az embereknek akik nem restellik, nem szégyelik, hogy anyagi erőt, pénzt dobjanak a választási küzdelembe; másodszor azt is kénytelen vagyok bevallani, hogy a hivatalos hatalom törvénytelen alkalmazásának is tág teret nyit. Az ajánlási rendszernek tehát határozottan ellenfele vagyok. T. Ház! A választás eredményeképen az igent. Házban körülbelül kétharmad részben egységespárti képviselők foglalnak helyet. Én mint kívülálló is, kénytelen vagyok leszegezni, hogy itt békésen egymás mellett megfennek világnézeti szempontból igen eltérő nézetet valló magyar uri emberek. Ugy érzem, hogy ennek a nagy pártnak összekötő kapcsa a magyar ministerelnök ur: Bethlen István személye. (Élénk éljenzés és taps a jobboldalon és a középen.) Leszögezem, hogy elhiszem és teljesen meg vagyok győződve, hogy ez a nagy és nem épen homogén párt abból a tisztes magyar meggyőződésből indul ki, amelyben én is osztozom, hogy a ministerelnök urnák ugy személyi képességei, mint jószámdékai Magyarországnak csak javára válhatnak (Ugy van! jobbfelol.) és hogy Ő munkája által ki fogja pótolni még azt a sok nagy hibát és mulasztást, amely az eddigi sors-csapások következtében az országra még mindig nehezedik. (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon és a középen.) De rá akarok mutatni arra is, hogy efemernek tartok olyan alapot, amikcir egyetlen ember élete és munkabirása az egyetlen bázisa egy nagy párt összefogásának. Őszinte szívvel mondhatom, a mindenható Istentől kívánom a ministerelnök urnák, hogy adjon neki egészséget és erőt arra, hogy az egész cikluson keresztül vezesse ezt az egységespártot, (Felkiáltások a jobboldalon: Sok cikluson keresztül!) de ha ezt megfogja csinálni, ezt herkulesi munkának fogom tekinteni es a vele szemben eddig is érzett nagyrabecsülésem csak meg fog hatványozódni, ha ez a munkája sikerülni fog. Át akarok térni a külpolitikai problémák tárgyalására. Az a gyönyörű szép magyar álom, amelyet erről a helyről Gömbös Gyula t. képviselőtársam megemlített, az a külpolitikai koncepció, hogy Budapest-Róma-BerlinLondon, olyan szép, hogy teljes gyakorlati megvalósításában hinni nem tudok. Óva intem a kormányt attól, hogy akkor, amikor a magyar állam összeköttetéseinek kiépítésén fáradozik, elfeledkezzék Párizs hatalmáról. Franciaország erejéről, arról az óriási nagy fegyveres erejéről, — s ismerjük el, erkölcsi erőről is — valamint külpolitikai kapcsolatainak nagy erejéről. Hogy a kormány bizonyos külpolitikai kapcsolatok lefixirozása által a szegény Magyarországot abba a helyzetbe hozza, hogy a nagyhatalmak égymásközötti egyezkedésének és kiegyezésének újra Magyarország adja meg az árát. Különben ebből a szempontból le akarom szegezni, hogy a ministerelnök ur személyét kiválókép alkalmasnak találom arra, hogy e tárgyalások meneteben Magyarország érdekeit meg fogja tudni védeni. Gömbös Gyula igen t. képviselőtársam belése 1927 március 24-én, csütörtökön. 201 szédébol tiltakozni szeretnék még ama paszszus ellen, hogy igen kívánatos lenne, ha Magyarország a Balkánállamok sorába lépne; ép ugy az ellen is, hogy mi a Balkánon a régi monarchia politikáját folytassuk. Ha a régi monarchiának egyáltalán politikája lett volna a Balkánon, akkox valószínűleg nem jutottunk volna ide, ahol most vagyunk Ha Gömbös Gyula t. képviselőtársam ugy fogalmazza ezt a mondatát, hogy nekünk, ipari és kereskedelmi szempontból azt a politikát kell követnünk a Balkánon, amelyet a régi monarchiának kellett volna követnie, akkor ezt magam is aláirom. Nagyon helyesnek tartom azt a gondolatát, hogy a Balkánállamok közül az egyikkel a barátságos közeledés fonalát felvegyük. Indokolja ezt egyrészt az, hogy egyik alkotórészével évszázadokon keresztül tradicionális kapcsolatban voltunk, amelyeket utóbbinak nagy nyugati egyháztól nyert közös kultúrájának aláfestése mélyit és erősit, másrészt a háború tapasztalatai alapján nyert személyes nagyrabecsülés, amelyet épen a domináló nemzetiséggel a háborús összeütközések alatti kölcsönös vitézség elismerése váltott ki, valamint az is, hogy gazdasági összeegyeztethetőségéről meg vagyok győződve. De azt, hogy Magyarország a balkáni államok sorába lépjen — méltóztassék megengedni — Magyarországra nézve lealázónak tartanám akkor, amikor itt a balkáni államok a bizánci keleti egyház kultúrája köréhez tartoznak, amig mi itt a nagy nyugati egyházak kultúrájának vagyunk büszke letéteményesei, másrészt, pedig veszélyesnek is tartom, mert a Balkán etnográfiai határai ugy össze vannak keverve, hogy nemcsak a múltban, hanem a jövőben is Európa békéjének ez valóságos darázsfészke lesz. A balkán politikába való túlnagy belemélyedés Magyarországra nézve tehát csak veszélyt jelent. Azonkívül pedig etikai szempontból is veszélyesnek tartom, hogy a nyugattal való intenziv kapcsolataink leépítése mellett a Balkán felé menjünk, mert a balkáni erkölcsök ragályosak és ettől a magyar nemzet erkölcsi intaktságát féltem. Utoljára rá akarok mutatni azokra az eseményekre, amelyek a közel-multban közvetlenül nyugati határainkon túl lefolytak. Emlékeztetem a t. Házat arra, hogy esztendőkön keresztül a demokrata és szociáldemokrata sajtó külföldön és belföldön azzal izgatott Magyarország ellen, hogy az itteni konzervatív, szerintük reakciós kormány szükségszerüleg veszélye Európa békéjének és izgatta az entente-hatalmakat azzal, hogy itt titkos fegyverkezés folyik. Egymásután anonim feljelentéseket kapott az entente katonai komissziója, ami arra birta, hogy fegyverraktárak után kutasson. Ennek a kutatásnak eredménye nem volt. De mit láttunk mi most a közel-multban egy olyan országban, amely évekig szocáldemokrata uralom alatt állt, olyan Bundesstaatban, amely ma is a szociáldemokraták hatalmi köréhez tartozik 1 ? Maga annak az országnak kormánya lefoglalt olyan fegyverraktárt, amely már gazdagságánál fogva is az ország belbékéjének veszélyét jelenti. A minden párt árnyalatbeli sajtó tanulsága szerint még más nagy fegyverraktárak is vannak ott, de ezekhez az illető állam kormánya nem mert nyúlni a fegyverraktárak tulajdonosainak fenyegető magatartása miatt. Addig, amig itt Magyarországon minden egyes fegyver a magyar királyi kormány kézében volt és van, amely nemcsak a magyar népnek, hanem internacionális vonatkozásban a külföldi kor-
