Képviselőházi napló, 1927. II. kötet • 1927. március 16. - 1927. április 06.
Ülésnapok - 1927-24
10 Az országgyűlés hépviselöházának 24. ülése 1927 március 16-án, szerdán. Compass kimutatása szerint is a földmivelésügyi minis terium ^támogatásával alakult intézmény, — vájjon ez a Gazdák Biztositó Szövetkezete szintén benne van-e a kartellbenl (Rassay Károly: Persze!) Megnyugodjam? (Borbély-Maczky Emil: Sajnos, benne van! — Fábián Béla: Most már benne van a kartellbenl) Hát, igen i Képviselőház, én azt nem tartom helyesnek, hogy az állam maga jár elől a kartellek védelmében, az állam maga a karteliben benne van, az államnak valamelyik szerve, vagy az a szerv, amelyhez az államnak köze van. Amikor itt hangulat ^vam a kartellek ellen, amely hangulat, remélem, végül le fog vezetődni egy törvényjavaslatban, illetőleg egy törvényben a kartellek ellen (Förster Elek: Nagyon várjuk!), akkor az államnak a kartellek feloszlatásában, nem pedig a kartellek megerősítésében és támogatásában kell előljárnia. (Forster Elek: Mi, gazdák a legjobban érezzük! — Fábián Béla: Tessék támadni!) Hát, itt van az alkalom épen a gazdák számára, mert hiszen a kárbiztositás kérdésében leginkább és elsősorban a magyar gazdák vannak érdekelve. Méltóztatnak itt sok panaszt hallani arról, hogy a magyar gazdatársadalom milyen keserves helyzetbe került. Nekünk tehát segítenünk kell a magyar gazdatársadalom helyzetén is, de nem ugy, hogy intézményesen letörjük vele a szabadverseny lehetőségét. (Pesthy Pál igazságügy minister: Nincsen letörve! — Rassay Károly: Átmeneti intézkedéssel le van törve! — Zaj. — Elnök csenffet.) Méltóztassék megengedni, hogy rámutassak arra, hogy itt már a biztosítótársaságok úgyis különleges védelemben részesültek, egészen csodálatos, egészen szokatlan védelemben, amellyel nagyon kevés gazdasági ágazat dicsekedhetik. (Rassay Károly: Jól választották meg igazgatósági tagjaikat! — Fábián Béla: Jók a protektoraik!) Hiszen van nekünk egy törvényünk, a tisztességtelen versenyről, szóló 1923. évi te., amely 1. §-ában a következőket mondja (olvassa): »Üzleti versenyt nem szabad az üzleti tisztességbe vagy általában a jó erkölcsbe ütköző módon folytatni. A jelen törvény értelmében erre jogosult attól, akiinek magatartása az előbbi bekezdésbe ütközik (tisztességtelen verseny), az ily magatartás abbanhagyását és szándékosság vagy gondatlanság esetében a kár megtérítését követelheti.« A tisztességtelen versenyről szóló törvény gondoskodik tehát a szabadverseny fattyuhajtásaitnak lenyeséséről és kimondja, hogy aki tisztességtelen eszközzel csinálja a maga üzletét, az még magán jogilag is kártérítési felelősséggel tartozik. Hát; miért nem engedjük a biztosítótársaságokat is erre a területre"? , A mélyen t. előadó ur beszédében és maerában a jelentésben is panaszkodik a kikapcsolási rendszer folytán előállott ügynöki visszaélésekről. Engedelmet kérek, hal vannak visszaélések, itt van a tisztességtelen versenyről szóló törvény: e törvény alapján lehet üldözni a viszszaéléseket. Csak azt nem helyeslem és csak azt nem írhatom alá, hogy a tisztességtelen versenyről szóló törvény letétele mellett is privilegizáljuk a biztositóvállia latokat, ezeket külön valami üvegházba tegyük, amellyel minden szellőlebbenéstől meg kell óvni, amelyet nem kell kitenni a szabadverseny izgalmainak. amelyre nem kell alkalmazni a tisztességtelen versenyről szóló törvény paragrafusait. Engedelmet kérek, a biztosítótársaságok éougy a közgazdasági élet faktorai közé tartoznak, mint más vállalatok, sem privilégium, sem monopólium nem illeti meg őket, sem nem jár nekik. (Fábián Béla: Az összeférhetlenségi törvényt kell végrehajtani. — Zaj. — Halljuk! Halljuk!) Az az irányzat, amely a biztosítótársaságokat különleges védelemben részesiti, nem uj már a magyar törvényhozásban. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Itt van az 1923. évi törvény az állami felügyeleti hatóságról. Hiszen az állami felügyeleti hatóság annyira védi a jelenlegi állapotot, hogy az elmúlt nyáron kibocsátott egy rendeletet, amelyben a törvényben adott meghatalmazásánál fogva kizárja 1928-ig uj biztositóvállalat alakulását. (Zaj a szélsőbaloldalon.) Ez ki van mondva ebben a rendeletben. 1928-ig itt uj biztosítóintézet nem keletkezhetik. Ezt sem méltóztattak nyugatról hozni, mert nyugaton nem ismernek ilyen intézkedést, amely petrifikálja a meglévő intézményeket és a szabadVersenyt nem engedi m&s nekik. (Kálnoky-Bedő Sándor előadó: Ott megvan a felügyelet!) Nem a felügyeletről van szó, nem arról beszélünk mi. Arról beszélünk, hogy 1928-ig nem lehet uj biztositótársaságniak megalakulni. (Kálnoky-Bedő Sándor előadó: Én arról nem beszélek! — Zaj a szélsőbaloldalon.) Azért beszélek én, mert a mélyen tisztelt előadó ur nem beszél. (Folytonos zaj a szélsőbaloldalon.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Ne méltóztassanak egyszerre többen beszélni! (Fábián Béla közbeszól.) Fábián képviselő urat ismételten kérem, méltóztassék lehetővé tenni, hogy a szónok egyedül beszélhessen. Bródy Ernő: De, hogy mennyire óvja ez a felügyeleti hatóság a jelenleg itt létező biztositóvállalatokat, arra klasszikus dokumentum van kezeim között. (Az elnöki széket Puky Endre foglalja el.) Itt van az állami felügyeleti hatóságnak egy 1926 június 22-ről kelt rendelete, amely a következőket mondja (olvassa): »A felügyeleti hatóság a biztositó magánvállalatok üzletvitelének ellenőrzésével kapcsolatban figyelemmel kisérte a vállalatoknak az üzletszerzés körül követett eljárását is s arra a sajnálatos tapasztalatra jutott, hogy a vállalatok egy része gyakran eltér azoktól az alapelvektől, amelyek a közfelfogás szerint a tisztességes verseny megengedett eszközeiként szerepelhetnek. így nevezetesen a felügyeleti hatóság számos esetben megállapította a biztosításoknak olymódon való szerzését, hegy a vállalat azzal az Ígérettel tereli át a verseny vállal at biztosított feleit magához, hogy egyéb előnyök kilátásban helyezésén felül a biztosítás időelőtti megszüntetése miatt visszatérítendő tartamengedmény megtérítését magára vállalja. (Rassay Károly: Mi baj van ebből?) Ezzel a gyakorlattal — mely különösen az utóbbi Időben nagyon elterjedt — a szóbanlevő biztositó vállalatok egyrészt túllépik a tisztességes versenynek az üzleti felfogás szerint megengedett határát, másrészt az üzletszerzést oly költségekkel terhelik meg, amely indokolt szerzési költségnek nem tekinthető, amely továbbá nem áll arányban a kikötött díjakkal, és mint ilyen, az illető vállalatra oly tetemes terhet ró, mely annak a veszélynek teszi ki a vállalatot, (Fábián Béla: Hogy nem lesznek oly nagyok az igazgatósági díjak!) hogy a biztosítottak irányában vállalt kötelezettségeinek állandóan megfelelni nem lesz képes. (Fábián Béla: Eddig sem felelt meg!) Tekintve mindezt, a felügyelő hatóság az 1923. évi 196. M. E. sz. ministeriumi rendelet