Képviselőházi napló, 1927. II. kötet • 1927. március 16. - 1927. április 06.
Ülésnapok - 1927-24
8 Az országgyűlés képviselőházának 24. és a nyugati biztosítótársaságokkal szemben a mi társaságaink felfegyverezetlen állapotban vannak (Rassay Károly: Miért?) Általánosságban azonban a javaslat elég szerencsésen fogja meg és oldja meg a kérdést. Hogy miként van az egész kérdés megoldva a törvényjavaslatban, e tekintetben bátor vagyok rámutatni arra, hogy a törvényjavaslat első fejezetében — amely általánosságot foglal magában — az a hiány, amely a biztositási időszakok meg nem állapításában jelentkezett, tökéletesen eliminálva van. Ki van mondva, hogy biztositási időszak alatt egy esztendőt értünk s ennél nagyobb időszakot nem érthetünk, amennyiben azonban a felek kevesebbre szerződnek, akkor kevesebb is lehet az időszak. Megvan állapitva az is, — és ezáltal a Curia ismert döntvénye eliminálva lesz — hogy a részletfizetés nem jelent kisebb biztosítási időszakot, hanem csak részletfizetést. A törvényjavaslat második része foglalkozik a kárbiztositás kérdésével és ebben az alapvető momentum az, hogy a szerződő felek, tehát ugy a biztositó, mint a biztosított, kötelezve vannak a szerződési hűségre. Ugy a biztositó, mint a biztosított a szerződéstől félreállhatnak vagy felmondhatják, de nem állhatnak egyszerűen félre a díjnemfizetés következtében, hanem bizonyos jogok vannak fentartva mind a két fél részére, amint a részletes tárgyalásnál kifejteni bátor leszek. Itt kellett gondoskodni felmondás esetére arról is, hogy különösen a felmondás kölcsönössége ki legyen kötve, mert különben a biztosítótársaságok a maguk részére belenyomathatnák nyomtatványaikba a felmondási jogos^^ltságot, a másik fél részére azonban nem és ebből az' igazságtalanságok és aránytalanságok folynának. A harmadik fejezet az életbiztosításról szól. Az életbiztosításnál a szerződési hűség alapelvének azok a következményei, amelyek a kárbiztositásnál levenattak, nem lettek keresztülvive. (Rassay Károly: Miért?) Azért, mert az életbiztositás fogalma nem tűri meg azt, amit a kárbiztositás megtűr. A kárbiztositás alapgondolata ugyebár az előállott kár megtéritése, az életbiztositás alapgondolata pedig a tőkegyűjtés, ennélfogva az életbiztositásnál sokkal nagyobb szabadságot kellett engedni a szerződő félnek. Az életbiztosításánál ki van mondva, hogy csak az első évi díj perelhető és érvényesíthető biróilag, a többiek nem, tehát a szerződő fél egyszerűen félreállhat. (Rassay Károly: Ez nagyon sántit!) T. Képviselőtársam erről a kérdésről még majd beszélünk. Készségesen állok a részletes vita folyamán rendelkezésére s nagyon örülök, ha minél alaposabban megvitatjuk a dolgot:. A balesetbiztosítást illetőleg külön intézkedést kellett felvenni a törvényjavaslatba, mert az eddigi joggyakorlatból a régi törvény pongyola, laza és homályos szövegezése miatt az következett, hogy a baleset tulaj donképen életbiztositás. Ezt korrigálta meg ez a törvényjavaslat és kimondta, hogy a balesetbiztosításra igenis a kárbiztositás szabályait kell alkalmazni, mert ez nem életbiztositás. Ezekután átmeneti intézkedésekről kellett gondoskodni. Az átmeneti intézkedésekben egy uj rendelkezés van felvéve, az u. n. valorizációs rendelkezés. Eddig ugyanis a lejárt biztositási összegek tekintetében a legfelsőbb bíróság mindig arra az álláspontra helyezkedett, hogy az átértékelésnek helyt nem ad. Legújabban azonban a legfelsőbb biróság olyan állásülése 1927 március 16-án, szerdán. pontra helyezkedett, hogy elvi szempontból az átértékelés lehetőségét megengedhetőnek tartja vagyis nem tartja a keresetet elvi szempontból elutasithatónak. Ezzel pedig egy kapu nyílott meg, hogy t. i. az átértékelés kérdése birói gyakorlattal oldassék meg. Az együttes bizottság ebben bizonyos veszedelmet látott és miután e zcsak most indult meg, egy felfüggesztő paragrafust látott szükségesnek beilleszteni arranézve hogy a birói gyakorlat keze" megfogassék addig is, amig az átértékelés kérdésében a törvényhozás nem intézkedik. Hogy pedig ez ad Graecas Calendas kitolható ne legyen, utasítást kapott a kormányzat arra, hogy ez év június végéig terjessze be az átértékelési törvényjavaslatot. Azért ennek az évnek a végéig, nehogy egy keletkező birói gyakorlat a törvényes megoldás elé olyan akadályokat állítson amelyeket csak megkerüléssel lehet megoldani. Az egyéb átmeneti intézkedések arra vonatkoznak, — hiszen erre a részletes tárgyalás alkalmával úgyis részletesen fogunk rátérni — hogy az átmeneti időben a biztosítottak érdekében az u. n. elhalászási rendszer elébe minő gátakat kell és lehet állitani. T. Ház! Ezek a meggondolások voltak azok, amelyek a törvényjavaslat benyújtását a kormányzat részéről szükségessé tették. Ezek az elvek vannak a törvényjavaslatban lefektetve, amelyeket részletes tárgyalás során majd részleteiben leszünk szerencsések a t. Házzal ismertetni. Az előadottak alapján vagyok bátor a t. Háznak ajánlani, hegy méltóztassanak ezt a javaslatot általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadni, részleteiben pedig azokkal a módosításokkal, amelyeket az együttes bizottság ajánlott a t. Háznak. (Élénk helyeslés a jobboldalon és a középen.) Elnök: Szólásra következik"? Szabó Zoltán jegyző: Bródy Ernő! Bródy Ernő: T. Ház! A mélyen t. előadó ur beszédében azt mondotta, hogy menjünk vissza a kereskedelmi törvény keletkezésére. Menjünk! Mit fogunk látni? Azt talán, hogy egyedül a biztositási díj kérdése szorul reformra 1 ? Én azt hiszem, hogy a kereskedelmi törvény igen sok része elavult és elévült, és a kereskedelmi törvénynek igen sok részét kellett volna már megreformálni. (Rassay Károly: Sőt a biztositási jogot is!) Majd erre is rátérek. Itt van a részvén y jog kérdése, amely a legélénkebb irodalmi vitát és az életben legnagyobb ellentéteket váltotta ki, A részvényes jogi helyzete (Fábián Béla: Kis részvényesek, nagy részvényesek!) a kis részvényeseknek, igazgatóságnak és felügyelő-bizottságnak a szerepe reformálásra szorul. Ismerjük a felügyelő-bizottság szerepét, amely fiktiv alakulattá vált az életben. Ismerjük a külföldön korlátolt felelősséggel megialakitott részvénytársaságok ügyét stb. Ahova csak nézünk, azt látjuk, hogy a kereskedelmi törvény minden részében elavult, az élet átlépte és uj ösvényeket vágott. És akkor az egész szociális törvényalkotás köréből egyedül a biztosítótársaságok védelmét hozzuk ide. (Fábián Béla: Ez a szociális olajcsepp!) Ez, ugy gondolom, nemcsak a városokat érdekli, hanem igenis érdekli a falusi közönséget is, annak a bőrére is megy a dolog. (Ugy van! Ugy van! a bal- és szélsőbaloldalon.) Eltekintve azoktól a kérdésektől, melyeket fel fogok emliteni és amelyeket az előadó ur is fele miitett, ha már nem tudjuk elhatározni magunkat arra, hogy az
