Képviselőházi napló, 1927. II. kötet • 1927. március 16. - 1927. április 06.

Ülésnapok - 1927-28

Az országgyűlés hépviselöházának 28. jobbfelől !) Kérem tehát, hogy tessék elkezdeni a magyar társadalomnak, a magyar társadalom irányadó köreinek az uj játerem tés munkáját. Ami pedig azt a fügefalevél-divatot illeti (Derültség.) — mert csak az hiányzik már —, amely Nyugatról jött, az egy magát túlélt divatkulturának a szüleménye, azt ne is Párizsba küldjük vissza, hanem a Fidzsi szigetek lakőina k. (Helyeslés és tetszés jobbról és balról,) Amikor én otthon tartózkodva, szombathelyi hálószobám ablakából azt a bizonyos trianoni vagy velencei határt látom, nem tehetek róla, ha reggelenként elmondván magyar imádságomat, kezem ökölbe szorul. (Taps jobbról. Ugy van ! Ugy van !) Azt látom, azt tapasztalom fájó lélekkel, hogy a magyar társadalom nemcsak divat dolgában majmolja a párizsi meg a nyugati müveit államok arcpirító nuditását, hanem egyáltalában nem emelkedett tudatára irtóztató kötelességeinek. (Igaz ! Ugy van ! jobbfelől.) Nem él ugy, ahogyan egy igazán csak rongyokba szakadozott nemzetnek, egy mindenétől megfosztott nemzetnek élnie kellene. (Ugy van! Taps jobbfelől.) Lemondott-e a magyar társadalom egy bizonyos rétege a mindennapi szeparéjáról, pezsgőjéről 1 (Ugy van l) asszonya, lánya a külföldi selyemről, a brüsszeli csipkéről, meg mindenféle idegen, drága rongyokról? Nem fogyaszt-e többet, mint talán békeidőben a boldog Nagy-Magyarországban a magyar társadalom % (Ugy van ! jobbfelől.) Nem költe többet és nem dolgozik-e kevesebbet ? (Homonnay Tivadar : Egy része !) És ma mindenki az államból akar élni ! (Malasits Géza : Vigasztalja meg magát, a szegényember kevesebbet költ, mint azelőtt, mert nem telik ! — Ellenmondások jobbról. — Farkasfalvi Farkas Géza : Mindenütt, fent is. lent is, ott van a selyemharisnya ! — Zaj.) Elnök : Csendet kérek, képviselő urak ! (Malasits Géza : Végül kisütik, hogy a proletárok pazarlók !) Jánossy Gábor : Nem, én nem ezt mondom, én általánosságban a magyar társadalom magáról való megfeledkezettségéről beszélek. (Farkas István : Kezdje a kormány ! Amikor egy külföldi jön, azt tejbe-vajba fürösztik ! — Barla-Szabó József : Talán Thomas ur panaszkodott önöknek ? — Rothentein Mór : A parlament megn\ itó ülése !) Az már nem tartozik a magyar lélek betegségéhez, a magyar lélek meggyógyitásához, és Albert Thomas t. elvtársuknak magyar vendégszeretettel való fogadtatása semmi összefüggésben sincs azzal, amiről itt beszélek. (Farkasfalvi Farkas Géza : Mindig az osztálykülönbségeket belyezik ki! Miért Î — Zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak, mert a közbeszólókat kénytelen leszek megnevezni !) Jánossy Gábor: Mindjárt levezetem azt a kis paprikás hangulatot ! Nem kell hegyezni ! Csak a zabot meg a ceruzát szokás hegyezni. (Derültség.) Mondom, én általánosságban az egész magyar társadalomnak, a nagyoknak és kicsinyeknek, szegényeknek és gazdagoknak magáról való megfeledkezettségéről beszélek. Nincs a lelkek mélyén annak az irtózatos mulasztásnak a tudata, amelyet ez a generáció, vagy ennek közvetlen elődje az ország elprédálásávál elkövetett és nincs az az irtózatos felelősségérzet, amellyel tartozunk a magunk lelkiismeretének, meg az utánunk következő nemzedéknek, amely kérdezheti, hogy mit csináltatok ti az ezeréves szép Magyarországból? (Ugy van! a jobboldalon, — Farkas István : Jó volna őket felelősségre vonni !) Ahhoz, hogy hibáinkat, mulasztásainkat helyrepótol hassuk, hogy a területi integritás igéretföldjére léphessünk, szükséges a magyar lélek meggyógyítása, mindenféle költséges, drága divatnak, mindenféle lélekrontó, egészségpusztitó ülése 1927 március 23-án, szerdán. 143 eszem-iszomnak a megszüntetése ; táplálkozzanak kevesebbet azok is, akik többet ehetnének, ihatnának és dolgozzék többet mindenki, mert különben az integritás helyreállítása csak humbug és frázis marad. (Ugy van! a jobboldalon. — Farkas István : Ugy van, tökéletesen igaz !) T. Képviselőház! Sokat foglalkoztak az igen t. felszólaló képviselőtársaim a magyar faluval is, a magyar falu népe talpraállitásának, gazdasági talpraállitásának a kérdésével is. Nem akarok ismétlésekbe bocsátkozni, azokhoz, amiket^ a gazdasági ismeretek fejlesztéséről, az alsó-, középés felsőfokú gazdasági intézetek feálllitásáról, a falu népe téli gazdasági szakoktatásáról mondottak igen t. előttem szólott képviselőtársaim, én ujat mondani nem kivánok. Egyet azonban mégis meg kell jegyeznem és ez az, hogy igaz, hogy nagyon sok mulasztást pótolt már helyre a magyar állam és a földmivelésügyi kormány ezalatt a pár év alatt, ami a magyar falu népének a talpra állítását illeti, (Ugy van ! jobbról) de, ha jól megnézzük a magyar falut, a magyar falu utcáit, (Rothenstein Mór : Akkor mást látunk!), házait, lakásait, az iskolásgyermekeket, akkor azt látjuk, hogy általában a magyar falu még mindig ezeréves álmát alussza; annyira el van maradva, hogy siralom látni. Nem mondok mást . . . (Felkiáltások a szétsőbaloldalon : Az igaz ! — Kabók Lajos : Le van zárva a falu sorompója! — Farkas István: Csak szavazónak jó a falu népe! — Felkiáltások jobbfelől : Dehogy csak szavazónak jó ! — Gulácsy Dezső : 1918-ban a vörösök nem engedték szavazni a falut! — Farkas István: önöknek nem kell a titkos választás! Hajtják a népet ide-oda a választásnál!) A választások kérdésében sohasem jutunk egy véleményre. (Zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak ! (Farkas István: Itt sajnálják, odakünn ütik-verik! — Folytonos zaj.) Jánossy Gábor : Nem tudom, mit ütnek (Egy hana a jobboldalon, ö sem tudja csak mondja! ~ Farkas István : A falu népét !), mert mindent szeretek meghallani és mindenre szeretem megadni a magam felfogása szerint való feleletet. Mondom, csak azt látom, hogy nem az államtól függ egészen az, hogy a magyar falu utcáin azok a szegény iskolásgycrekek bokáig érő sárban mennek iskolába vagy templomba és reggel 8 órái ól 12 óráig átázott, fázott lábbal ülnek ott, hogy azután hazavigyék magukkal a difteritisznek és egyéb betegségeknek csiráit. (Farkas István : A tüdővész pusztítja őket !) Nem épen a kormánytól függ ám az. hogy a magyar falvakban téli éjszakán az egyik szomszéd a másikhoz át tudjon menni, mert » gy kis világosságot, pislákoló lámpást lát. Ezt a falunak magának kellene megcsinálni, a falu vezetőinek, a falu inteligenciájának, a vármegye intéző köreinek és nekünk törvényhozóknak kellene megcsináltatnunk a falu népével. Én tudok olyan falut, amely falunak a végén már pompás makadamirozott országutat látunk, de a faluban térdig érő sárban kell gázolnia embernek, állatnak egyaránt és ha leszáll az est, ott ember nem teheti ki az utcára a lábát anélkül, hogy a nyakát ne veszélyeztesse. Azt mondom tehát, hogy az elöljáróságnak, az intelligenciának, az értelmiségi osztálynak, nekünk képviselőknek kellene propagálnunk, hogy egy kissé felemeljük a falu népét, egy kis öntudatot öntsünk bele és megértessük vele, hogy a maga jól felfogott érdeke az, hogy egy kis világosságot, egy kis fizikai kultúrát, művelődést adjon önmagának. (Farkas István : Visszatartják, félnek, csakhogy az ne jusson oda !) Még egy kérdésről kell megemlékeznem és ez az államadóság kifizetése, letorlesztése, a hadi*