Képviselőházi napló, 1927. II. kötet • 1927. március 16. - 1927. április 06.

Ülésnapok - 1927-24

6 Az országgyűlés képviselőházának 24. érteni és a jog-gyakorlat is ezt érti alatta ! — bármikori negativ magatartása., a díj nem fizetés ténye a szerződést abszolút joghatállyal felbontsa. (Rassay Károly: Ez volt egyetlen fegyvere!) Ez ^kétélű fegyver. amellyel különösen a tudatlan nép nagyon sokszor önmagát sebezte meg. A joggyakorlat a törvénynek ezt az imperativ rendelkezését nagyon szigorúan alkalmazta, alkalmazta pedig ugy, hogy bármikor és bármilyen okból következett is be a díj-nemfizetés jogi ténye, ehhez a jogi tényhez imperative hozzáfűzte a jogügylet, a biztosítási szerződés megszűnésének joghatályát s a biztosítási hátralékos díjnak keresetet nem engedett. így megtörtént a legtöbb esetben az, hogyha nem szándékosan is mulasztotta el a biztosítási''díj befizetését, hanem csak azért, mert elfeledkezett róla, ha bekövetkezett a káreset, kártérítést nem kapott. (Rassay Károly: Nagyon ritka eset volt!) A szerződő felek — ugy a biztosító társaság, mint a szerződő fél maga — ez ellen próbáltak is különböző formákban védekezni. Akként akartak kibújni a törvény szigora alól, hogy különböző ügyletekben próbálták a kérdést megkerülni. A birói gyakorlat azonban gondoskodott arról, hogy a törvénynek eme imperativ rendelkezését kijátszani ne lehessen. Megtörtént ugyanis az, hogy előre, kötvényenkivüli jogügyletben arra köteleztek magukat a felek, hogy a díjat meg fogják fizetni. Mármost, ha a díjfizetés nem történt meg és a bírósághoz ment a biztosító társaság s perelte ezt a külön szerződésben kötelezett díjat, a bíróság stereotip válasza az volt, hogy a díjfizetés akármilyen formában legyen kikötve, függvénye az alapügyletnek, ha pedig az alapügylet díjnemfizetés következtében megszűnt, megszűnt a függvény is; nincs jogi bázis és elutasította a keresetet. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) A másik forma az volt, hogy előre díjváltókat adtak. A díjváltó kérdésében is ugyanez volt a bíróság határozata: nincs alapügylet, a díjváltót tehát érvényesíteni nem lehet. Próbálkoztak folyószámla szerződéssel is. A biztosított felek megbizták a biztosítótársaságot, hogy ha elfeledkeznek a díjfizetésről, fizesse be a biztositótársaság az ő terhükre a díjat. Ha már most a biztositótársaság a folyószámla-szerződés alapján próbálta érvényesíteni a követelését, a bíróságnak

: megint az volt a válasza, hogy a díjnemfizetés következtében megszűnvén az alapügylet megszűnt a függvény is, a követelést érvényesíteni nem lehet. (Rassay Károly: Szóval mindig a biztosított szorult legnagyobb birói védelemre!) A biztosítási törvénynek ezekre az előbb említett hiányaira és ezek következményeire a királyi Curia még jobban ráduplázott. Voltam bátor említeni, hogy a törvény egyik nagy hiánya az, hogy a biztosítási időszakok jogi fogalma meghatározva nincsen. Ennek következtében keletkezett a királyi Curiánál az a joggyakorlat az 1885. évi 26. számú döntvényében, hogy a kir. Curia akkor is megszűntnek mondja ki az alapügyletet és nem ítéli meg a részletfizetést sem, ha a felek ugy egyeztek meg. hogy egy évre járó díjra vonatkozólag is részletfizetést engedtek és ha egy részlet elmaradt, akkor is megszűntnek nyilvánította a biztosítási szerződést. Bátor vagyok azzal a közbeszólással kapcsolatban, amely Rassay Károly t. képviselő ur részéről hangzott el, hogy t. i. egyetlen bénéje az volt a biztositottnak. hogy bármikor félreállhâtott az ügylettől (Rassay Károly: A rossz ülése 1927 március 16-án, szerdán. biztosítótársasággal szemben ezzel védekezett!) rámutatni arra, hogy — mint mondottam — ez kétélű fegyver, illetőleg gyerekkézben levő fegyver volt, amellyel a biztosított a legtöbb esetben önmagát sebezte meg. Ne méltóztassék elfelejteni, hogy nem mindig azért nem fizette k^ a díjat, mert félre akartak állani a biztosítási szerződéstől, hanem azért is, mert nem tudtak fizetni. Fizettek volna szegények, ha hirtelen lett volna miből. Nagyon sok esetben megtörtént, hogy a fizetési terminus után pár napra, amikor már megszűnt a biztosítási szerződés, beleestek a kárba s ez a, kár egész vagyoni exisztenciájukat támadta meg. De ettől eltekintve is, lehet-e egy jogintézmény — hogy válaszoljak erre a kérdésre is — olyan labilis, hogy azt bármely pillanatban az egyik szerződő fél önkénye és tetszése felboríthatja? (Rassay Károly: Amint a példa mutatja, lehet!) Lehetett, azonban ötven évvel ezelőtt lehetett, ma már nem, mert az összes nyugateurópai jogok másként rendelkeznek .e tekintetben. (Rassay Károly: És a külföldi biztosítók mégis idejönnek konkurrálni!—Farkas István: Azok ellen megy az egész! — Rassay Károly: Nem olyan veszedelmes a jogi helyzet!) Ez a jogbizonytalanság, amely itt fennáll, kitermelte a maga gyümölcseit. Elsősorban kitermelte a tisztességtelen versenynek egy olyan formáját, amelyet mi kikapcsolásr rendszernek nevezünk. (Rassay Károly: Az egész versenyt kikapcsolják, nemcsak a tisztességtelent!) A biztosítótársaságok valóságos versenyfutást rendeztettek ügynökeikkel aziránt, hogy rábeszéljék a feleket arra, hogy az egyoldalú negativ magatartás minden jogkövetkezmény nélkül megszünteti az ő biztosítási szerződésüket, igyekezzenek tehát nála egy ujabb biztosítási szerződést kötni. (Rassay Károly: Valószínűen olcsóbbat!) Állítólag olcsóbbat, rendszerint azonban az következett be, hogy a közvetítő ügynök megkapta a maga díját, a fél azonban esetleg egy szolid intézettől átkerült egy másik kevésbé szolid intézethez. (Rassay Károly: Azért van az állami felügyelet!) Erre rátérek, eddig nem volt, most lett beállítva, a képviselőtársam ezt nagyon jól tudja s annak igenis, nagy feladata lesz a jövőre nézve. (Rassay Károly: Hogy kiölje még azt a külföldi konkurrenciát is, ami van, ez a feladata!) Ez az üzletszerzési hajsza természetes dolog, hogy teljesen bizonytalanná tette a biztosítótársaságok biztosítási állományát is. Amint méltóztatnak jól tudni, minden biztosítótársaság egy bizonyos biztosítási állományon kalkulál, mert az egész egy valüszinüségi számítás; hogy tehát megtarthassa a biztosítási állományát, valóságos ügynöki gárdát, visszaakviráló gárdát kell, hogy tartson, a másik, az ellenkonkurrencia pedig egy viszontakviráló gárdát kellett hogy tartson és ezeknek a költségei, akármit beszélünk is, mégis csak a biztosítottak terhére voltak, mert bele kellett kombinálniuk a biztosítási díjakba. Még egyéb hátrányt is belekombináltak a biztosítási díjakba, összegszerüleg azt a nagy hátrányt is, hogy miután a biztosított félnek minden pillanatban joga van egyszerű díj nem fizetéssel otthagyni a biztosítást, és ennek következtében a biztosító fél nagyobb kockázatot visel, aminek nagyobb terhét megint belekombinálja a költségekbe. (Rassay Károly: Most viszszakombinálják és olcsóbb lesz!) A jövőre nézve leszek bátor t. képviselőtársamnak válaszolni, egyről azonban megnyugtatom t. képviselőtársamat, hogy engem ebben a dologban nem fog megzavarni. (Rassay Károly: Nem is aka-