Képviselőházi napló, 1927. II. kötet • 1927. március 16. - 1927. április 06.

Ülésnapok - 1927-28

118 Az országgyűlés képviselőházának 28. ülése 192? március 23-án, szerdán. Azért- és abból még, hogy ez a nemzeti el; zárkózás ilyen ideális értelemben nem vihető keresztül, nem szabadi azonban arra a következtetésre jutni, hogy ez a törekvés nem állana fenn és nem volna meg ma is minden nagy gazdasági egységet képező országban. A szerencse ebben csak az, hogy a látszólagos ellentét, amely a nemzeti önellátásra törekvő gazdasági mozgalom, és az egyes nemzetek gazdasági egybefonódása között van, valóban csak látszólagos.. Mert minél jobban eliparosodnak az egyes államok, annál nagyobb szükségük van a nyers anyagoknak, félgyártmányoknak és iparcikkeknek kölcsönös kicserélésére, annál jobban egymásra vannak utalva, amiből az következik, hogyha egy állam kifejleszti is nemzeti alapon a maga gazdasági életét és iparát, ebből kifolyólag annál inkább szüksége van arra a nemzetközi tőkére, amely nemzetközi tőke nem a nemzeti elzárkózás hanem a nemzetközi összefonódást fogja mindig szolgálni, mert nagyon jól tudjuk, hogy a nemzetközi tőke sohasem a nemzeti szempontokat, hanem mindig azt a szempontot nézi, hogy hol találja meg a legbiztosabb és legjobb kamatot (Éténte helyeslés a középen és balfelőL) T. Ház! Ezeknek a megállapításoknak előrebocsátása után, a világ gazdasági konzekvenciák levonására kell röviden áttérnem és itt elsősorban Amerika kérdésével akarok egséz röviden foglalkozni. Amerika a nemzeti elzárkózás és a világgazdasági összefonódás szempontjából egy konzekvens, egy enesvonalu irányzatot sohasem követett. Az utilitarizmus mindenekfelett uralkodó szempontjától vezettetve azt. az irányt követte és követi, amely neki az adott pillanatban s az adott viszonyok között a leggazuaságosabbnak és leghasznosabbnak látszik. Megmutatta ezt abban az érdekes esetben, amely majdnem egy világgazdasági összeütközést váltott ki Anglia és Amerika között, a kaucsuk és a gumi kérdésében. Anglia nagy kaucsuk plantage-okat létesitett és azokat csak fokozta és fejlesztette a maláji-szigeteken, különös tekintettel a háborúra és a háború által előállott kaucsuk keresletre. Amikor azonban ezek a kaucsuk-plantage-ok mind nagyobb és nagyobb termést produkáltak és a háború lezajlása után a gumikereslet csökkent, 1920 körül egy keresleti csökkenés és egy termelési túlprodukció állván elő, egy kaucsuk, gumikrizis következett be, amely Angliát egyfelől termelésének megszorítására, másfelől bizonyos kiviteli tilalmak behozatalára kényszeritette. S ekkor Amerika, amely különben a szabad; kereskedelem, és a nemzetek egymásközt való szabad érintkezésének olyan lelkes bajnoka, egyszerre a nemzeti önellátás alapjára helyezkedett és kijelentette, hogy nem hagyja magát Anglia által terrorizáltatni és uj kaucsuk-ültetvényeket kivan létesiteni csak azért, hogy ezen a téren is eleget tegyen nemzeti termelése szükségleteinek. Az 1925 körül beállott változás ezután ennek a harcnak véget vetett és az angol-amerikai differenciák kiegyenlittettek. De ez az eset jellemzi mindenesetre egyfelől Amerika álláspontját, amelyet másfelől jellemez az a tény, hogy viszont olyankor, amikor saját érdekei ugy kivánják, a szabad kapu politikáját követi, .mint például a gyapottermelésnél, ahol látván,; hogy Anglia olyan óriási mértékben veszi fel az amerikai gyapotot, nyomatékosan követeli, hogy ez világkereskedelmi cikk maradjon s hogy a kapukat a gyapot elől be ne zárják és Amerika szabadon .közvetíthesse oda gyapotfeleslegeit, ahova érdekei kivánják. Mondom, ez a példa annak illusztrálására kell, hogy szolgáljon, hogy Anglia és Amerika is ezen a téren mindig a pillanatnyi szükségesség és nem megmerevített papiros elvek alapján jár el. Ennek köszönheti talán óriási fellendülését, világpozicióját, amely ma már domináló az egész világon. Ennek köszönheti, hogy amig az Egyesült Államok a háború előtt 16 milliárd márkával adósai voltak Európának, ma 60 milliárd márka hitelezésen felül még Európán kívüli birodalmakban 30 milliárd értékű követelései vannak. És bizonyítéka az amerikai ipar óriási fellendülésének és hatalmas előretörének az a James Dawis amerikai munkaügyi államtitkár által felsorolt adatsor, amely azt bizonyitja, hogy az amerikai szénbányák termelésének 40%-a már elegendő saját belső szükségleteinek az ellátására és 60%-a külső országokba való exportra vár; hogy vas- és acélműveinek hét hónapi munkája elég összes vases acélszükségleteinek ellátására és a további öt hónap produktuma már külföldi exportra vár; és hogy például 1542 cipőgyára termelésetek 14%-a ellátja Amerika egész szükségletét" és a többi rész mind exportra vár. De ez az óriási fellendülés, amelyet Amerika ipari és gazdasági téren elért, nyersolajának óriási hódításában nyer legjobban kifejezést. Hiszen a világ összes nyersolajának több mint a fele Amarikáé és csak 2-5%-a Európáé, úgyhogy 1925-ben az Egyesült-Államokban 124 millió tonna nyersolajat produkáltak, amig Európában — Oroszország kivételével — csak 10 milliót. Ez az óriási eredmény pedig nagy világstrukturai változásokat is jelent, mert az a h aire, mely az utolsó évtizedekben a szén és nyersolaj között kitört, az a küzdelem, amely ma még át nem tekinthető perspektívát nyit meg Amerikának, az ő idevágó túlsúlyánál fogva, most már csak ezért is át fog billenni hosszu-hosszu időre Amerikába a mérleg nyelve és az az előny, amellyel Európában épen szénfeleslegei folytán Anglia és Németország bir, most már a nyersolaj uralomra jutás ával Angliából és Németországból szintén Amerikába terelődik át. Csak egy pillantást kellett vetni a múlt esztendők diplomáciai tárgyalásaira, a génuai konforenciának különös, változatos és tarka-barka eseményeire, amikor az akkori angol premier, Lloyd George az oroszoknak egyenesen udvarolt és tálcán vitte elébük a legnagyobb kedvezményeket csak azért, hogy Oroszországnak még a fel sem kutatott nyers olaj-kincseit Anglia számára biztosíthassa, ezek a jelenségeik szintén egyenesen arra mutatnak, hogy a nyersolaj terén megindult óriási küzdelem, a világgazdaság-struktúra változásainak egyik mértföldkövét jelenti. Ugyanígy áll ez a fehér-szénnek, a vizierőnek a kihasználására is. Amerika 52 milliárd lóerőt értékesít a vízerő utján, míg egész Európa ezt távolról som közelíti meg. Márpedig a vizierő hasznosítása óriásilag halad már' Európában is. Hiszen az az energiatöbblet, amelyet a vizierők szaporításával 1913 óta nyert a világ, 30 millió tonna szénnek felel meg. Tisztelt Ház! Ha így láttuk azt a. hatalmas előretörést, amelyet az Egyesült-Államok gazdasági téren mutatnak, most egy pillantást e világ struktúrái változások szempontjából a nagy európai gazdasági egységekre is vetek. Anglia, amelynek sokan lehanyatlását jósolták, kissé elhamarkodottan,, a nagy szénsztrájk huzamos tartama folytán, ."újra" erőrekap, de magának a szénsztrájknakio^yanian; is vcsodálatos