Képviselőházi napló, 1927. II. kötet • 1927. március 16. - 1927. április 06.

Ülésnapok - 1927-28

116 Az országgyűlés képviselőházának 28. ülése 1927 március 23-án, szerdán. lamentárizmus tulaj donképen elvesztette. Oka annak, hogy ez a szerves és szoros összeköttetés az élettel megszűnt, vagy legalább is ideiglenesen megszakadt, az, hogy a választóközönség politikai és erkölcsi nevelése nem halad ugy, ahogy annak haladnia kellene. (Ugy van! Ugy van!) és ez a nevelés nem tette meg azokat a lépéseket az utolsó évtizedekben, amelyeket megtettek a nyugati államok sokkal rohamosabban, sokkal erőteljesebbéin előrehaladva. Másik oka ennek az, hogy a választóközönség szabad véleménye megnyilvánulásának nyilt teret nem engedtek. De emellett fájdalmas szivvel bár, de konstatálnom kell. hogy azt a fiatalos, naiv rajongást, melyet mi régi képviselők fiatal képviselő-korunkban tápláltunk a parlamentarizmus intézménye és a parlamentaris tárgyalások iránt, ennek a képviselőháznak uj tagjai részéről csak elvétve tapasztalhatjuk. (Ellenmondások a jobb oldalon. — Farkasfalvi-Farkas Géza: Majdnem mindnyájan uj képviselők vagyunk itt! — Gál Mihály: Épen mi vagyunk itt!) Azokban a régi időkben nem csupán az érdeklődés vonzotta az uj képviselőt a képviselőház termébe, hanem annak a magasztosnak vélt feladatnak és kötelességteljesitésnek az érzése is, amely őt idehozta és itt tartotta állandóan és megszakitás nélkül. (Jánossy Gábor: Itt is vagyunk!) Az én igen tisztelt képviselőtársaim közül azok, akik az uj országgyűlésnek uj tagjai, tiltakoznak ez ellen a beállítás ellen. A jen lenlevőknek mindig igazuk van, tisztelt képviselőtársaim is. (Ugy van! Ugy van! Élénk derültség a jobboldalon.) ennélfogva azokra, akik ebben a pillanatban véletlenül jelen vannak, (Ellenmondások és felkiáltások a jobboldalon: Nem véletlenül! — Jánossy Gábor: Kötelességből, nem véletlenül !) ez természetszerűleg nem áll. Megfigyeltem azonban és ne méltóztassék rossznéven venni, ha megállapitani kivánom, hogy az első megnyitó üléstől eltekintve, az utána következő üléseken olyan végtelen sivárság, olyan tátongó üresség mutatkozott meg ebben a képviselőházi teremben... (Farkasfalvi-Farkas Géza: Tessék hátranézni!) — Kérem, nekem nincs pártom, nekem nem kell hátranéznem. Nekem nem felel senki s én sem felelek senkinek. — ... amely sivársáíg csak arra enged következtetni, hogy már kiveszett az a naiv és ideális lelkesedés, amely bennünk annak idején élt képviselői hivatásunk teljesítése iránt. Utaltam az előbb arra, hogy ennek vannak mentségei, mentő okai is. Utaltam arra, hogy ez elsősorban is annak a rettenetes munkának tulaj donitható, amelyet a választókerületek az egyes képviselőkre rákényszeritettek. Értem ez alatt azt a lekötelezést, amely minden képviselőt ma már a választókerületében felmerülő egyes személyes ügyek elintézéséhez füz. Értem azt, hogy ma már a képviselőt nagyrészben elvonja törvényhozói kötelességének teljesítésétől lótás-futás, (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon, és a középen.) amelyet választókerületének nem is közérdekű, (Ugy van! Ugy van!) hanem magános és személyi ügyeiben véghez kell vinni (Egy hang a balközépen; Az .öregebb képviselők szoktatták, rá őket!) azon helytelen precedensekből kifolyólag, amelyek a múltban kifejlődtek. Régente a rendi országgyűléseken megbízásokat kaptak a képviselők és felelősséggel tartoztak kiküldőiknek. Ma ennek a közérdekű .felelősségnek -helyébe egy magánérdekű -felelősség lépett, olyan felelősség, amely, mint mondottam, csak a közérdek rovására érvényesülhet. (Élénk helyeslés minden oldalon.) T. Ház! Sokan hangoztatták és Kállay Tibor t. képviselőtársam múltkori felszólalása nyomán egy pillanatra napirendre került az inkompatibilitásnak kérdése is. Én azt tartom, hogy Szilágyi Dezső erkölcsi magaslata? ról ma már, sajnos, az összeférhetlenség kérdését itt ebben a hajszás, ebben az anyagi, ebben a lenyomorodó társadalmi életben ugy megállapitani, mint a múltban, nem lehet. De bizonyos, hogyha megkivánjuk attól a képviselőtől az ő teljes erkölcsi és anyagi felelősségét, akkor abba a helyzetbe is kell tudni hozni azt a képviselőt, hogy teljes anyagi függetlenséggel tudja tisztét . betölteni. (Farkasfalvi-Farkas Géza: Elég nagy a fizetés, meg lehet abból élni!) Értem ez alatt azt, hogy az ő fizetését igenis, arányba kell tudni hozni azokkal a szükségletekkel, azokkal a megélhetési viszonyokkal, amelyekkel a mai viszonyok között a hasonló társadalmi állású embereknek számolniuk kell. (Farkasfalvi-Farkas Géza: így is túlmagas a fizetés; azért van olyan tülekedés a képviselőségért ! — Mozgás és zaj balfelől. — Kun Béla : De akinek abból kell élnie, annak kevés !) Tisztelt képviselőtársam azt mondja, hogy túlmagas ma a képviselői fizetése. (Kun Béla : Hát mondjunk le róla !) Bocsánatot kérek, én ezt a kérdést a teljes erkölcsi és anyagi függetlenségem magaslatáról tudom megítélni; ennélfogva nem pro domo beszélek. Mindezek ellenére meg kell állapítanom, hogy olyan képviselőnek, akinek odahaza családja és háztartása van, és akinek azonfelül idefenn is külön nehezebb és drágább viszonyok között kell gondoskodnia a maga megélhetéséről képviselői kötelességének teljesítésére, annak nagy kérdés, hogy a mai viszonyok között, a mai képviselői fizetés erre elegendő-e. Én ennek a vitatásába most nem megyek bele, én csak azt a maximát kivánom felállítani, hogy akkor, amikór a régi értelemben való erkölcsi inkompatibilitást teljes szigorával alkalmazni kívánjuk, akkor vonjuk le ennek konzekvenciáit abban az értelemben is, hogy a képviselőt minden körülmények között olyan anyagi függetj lenséigigel bástyázzuk körül, amely feleslegessé és szükségtelenné teszi, hogy más megélhetés után is nézzen. (Gaal Gaston: Ha ez lenne az eredménye, semmi baj sem lenne!) T. Képviselőház ! Az első költségvetésnek tárgyalása tág teret nyit mindazoknak a kérdéseknek megvitatásaira és elbírálására, amelyek az áilam igazgatását és a kormány politikáját vezetik. Itt fájdalommal kell rámutatnom arra, hogy az első és második nemzetgyűlésnek, amelyeket alkotmányozó nemzetgyűlésnek neveztek, számos olyan alkotmányozó feladata hárult erre az országgyűlésre, amelyet ezek a nemzetgyűlések teljesíteni nem voltak képesek. Alkotmányunknak kiépítése, a" sájtóa gyülekezési- és szólásszabadságnak, az es-. küdtszéknek helyreállítása mind olyan követelmények, amelyek egy nyugodt mederbe viszszatért állami és társadalmi rendnek elengedhetetlen követelményei. De t. Képviselőház, ha ez igy áll az alkotmányjogi kérdésekre, akkor ugyanez áll a gazdaságpolitikai kérdésekre isés ha alkotmányunkon olyan rések vannak, amelyeket egy nyugodt mederbe terelt társadalmi és politikai rend keretében ki kell pótolni, akkor ugyanúgy - a gazdasági alkotmányunkon támadt réseknek kiigazítása, kipót-