Képviselőházi napló, 1927. II. kötet • 1927. március 16. - 1927. április 06.

Ülésnapok - 1927-27

106 Az országgyűlés képviselőházának 27. ülése 1927 március 22-én, kedden. elő olyan eset, amikor bizonyos rideg pénzügyi szempontok miatt nem lehetett ezt az akciót úgy folytatni, nem lehetett olyan mederbe terelni, amint azt a szociális érdek^ megkivánta volna. Elismerem, hogy az állam pénzügyi érdeke mindenekfelett való és hogy nemcsak a pénzügymi nísteriumnak, hanem minden állami hivatalnak minden állami szervnek legelső kötelessége ennek a fontos állami érdeknek a megvédése, de ahol ez a pénzügyi érdek a szociális szempontokkal összegyeztethető, ott ezeknek a szociális szempontoknak feltétlenül érvényesülniük kell. (Ugy van! a középen.) Nem akarok itt részletkérdésekkel foglalkozni, de a,múltban igen sokszor előfordult hogy annak a bizottságnak, amely a népjóléti minister ur elnöklete alatt áll és amelynek tagjai elsőrendű, kiváló szakférfiak, a pénzügyministerium egyenesen előírta azt, hogy milyen ügyeket tárgyalhat és milyeneket nem ; sőt túlmenve ezen a hatáskörén, amely nézetem szerint pusztán az állam pénzügyi érdekeinek megvédésére szorítkozott, még az egves kérdések műszaki elbírálásába is belement. Ez nézetem szerint csak arra való, hogy az akció sikerét veszélyeztesse és annak lebonyolítását nehézkessé és lassúvá tegye. Ezért igen kérem a pénzügyminister urat, hogy illetékes közegeit utasítsa, hogy a jövőben az állam pénzügyi érdekeinek megvédésén túl ők is igazodjanak némi tekintetben ezekhez a fontos szociális érdekekhez, amelyek szorosan összefüggnek ennek az akciónak sikeres és gyors lebonyolításával. Még egy, mondhatnám : tarthatatlan helyzetre óhajtanám a pénzügyminister ur figyelmét felhívni és ez az, amely a népjóléti ministérium kezelése alatt álló állami lakások és lakótelepek adminisztrálása körül áll fenn. A népjóléti ministérium felügyelete alatt áll Budapesten és környékén 14 állami bérház. 15 nagy kiterjedésű lakótelep és 2 tömegszállás összesen kereken 7000 főbe rlővel, 5000 albérlővel, és mivel főleg a külső telepeken jórészt igen nagy családu munkásnép lakik, tehát ezeknek a telepeknek lakossága körülbelül 40.000 lélekre tehető. A szóban levő állami épületek értéke kereken 40 millió pengőt képvisel, ezeknek a lakóházaknak bérjövedelme a költségvetésben 1.993.000 pengővel szerepel. Mivel pedig főleg a külső telepeken jórészt a legszegényebb osztályokhoz tartozó munkásnép lakik, igen sanyarú anyagi viszonyok között, ugy nemzetvédelmi, mint szociálpolitikai okokból is fontos feladat az erről a lakosságról való gondoskodás gyermekvédelmi, közegészségügyi és kulturális intézmények utján. Aránylag igen csekély anyagi eszközök állnak ilyen célra a népjóléti minister ur rendelkezésére és mégis ezeken a barakktelepeken az elmúlt évben négy népkonyhát, két közfürdőt, egy csecsemővédőt, négy napközi otthout, egy szövőtanfolyamot és négy sportpályát létesitett; a lakosság kulturális igényeinek kielégítésére pedig kaszinókat, kultúrházakat, könyvtárakat, mozgószinházakat tart fenn. Ennekaz óriási nagy anyagi és erkölcsi felelősséggel járó munkának elvégzésére egy szerve van a népjóléti ministéríumnak, az úgynevezett Állami Lakások Főgondnoksága, amelynek csak a vezetője kinevezett tisztviselője a népjóléti ministéríumnak, többi tagjai mint kizárólag szegődményes havi, napi és órabéres alkalmazottak, akik egy ilyen nagy vagyont kezelnek, és ilyen fontos, nagyjelentőségű szociális munkát is látnak el. Nézetem szerint ez nem helyes, mert ilyen munkát csak megfelelő képzettségű és esküt vagy legalább is fogadalmat tett állami alkalmazottak láthatnak el sikeresen. (Ugy van! a középen.) A pénzügyministerium kezelése alatt is áll egy nagyobb lakótelep, a Wekerle állami munkástelep, amelynek bérjövedelme jóval kisebb, mint a népjóléti minister ur kezelése alatt álló telepek jövedelme és mindazonáltal ennek a Wekerletelepnek adminisztrálására egy nagy hivatal van szervezve, amely 8 tisztviselőből, 4 kezelőből és 4 altisztből áll. Ha tehát ezt a telepet egy ilyen hivatal kezeli, akkor mindenesetre szükség volna arra, hogy a népjóléti ministérium kezelése alatt álló telepeket is megfelelő kezelésben részesítsék. Lehetne esetleg ezt a kérdést ugy megoldani, hogy az összes állami lakótelepeket egyöntetű kezelés alá vennék és pedig szociális szempontból. Mindenesetre kívánatos volna, hogy a népjóléti minister ur hatáskörébe, az ő főfelügyelete alá utalják ezeket a telepeket (Ugy van ! a középen.) Még egy nagv és általános jelentőségű kérdésre óhajtom a kormány figyelmét felhívni és pedig a mezőgazdasági és a kisipari hitel kérdésére. Ennek a kérdésnek mielőbbi sikeres rendezését igen nagy jelentőségűnek tartom, mert ez a kisgazda- és kisiparos-társadalomnak létértéke. (Ugy van ! a középen.) Amíg a falusi kisgazda és kisiparos akkor, ha kölcsönre van szüksége, 15—20%-oe kamatra tud kölcsönt kapni. (Egy hang a középen : Még ugy sem!) vagy még ugy sem, addig a kisgazda- és kisiparos-társadalom helyzetének javulása nem fog bekövetkezni. Az előttem szólott Dencz Ákos igen tisztelt képviselőtársam szóvátette igen szép és tartalmas beszédében a forgalmi adó kérdését. Én minden tekintetben hozzájárulok ahhoz, amit ő erről a kérdésről mondott Tisztában vagyok én is azzal, hogy a forgalmi adó igen igazságtalan adó, amely nagyon súlyosan terheli különösen a szegény népréteget, de tudom azt is — hiszen a pénzügyminister ur erre nézve ismételten nyilatkozott — hogy az ország mai pénzügyi helyzetében ennek az adónak eltörlésére gondolni nem lehet. Ha azonban eltörölni nem tudjuk, akkor legalább igyekezzünk enyhíteni azokat a súlyos terheket, amelyeket a lakosság a forgalmi adó folytán visel és pedig oly módon, hogy a pénzügyminister ur revizió alá venné a forgalmi adó átalányozását és azonkívül, amint Dencz Ákos t. képviselőtársam is indítványozta, lehetőleg eltörölné a forgalmi adót főleg az élelmi- és elsőrendű szükségleti eikkeknél. Tisztelt Képviselőház ! Kötelességemnek tartom, hogy mint Zala vármegye székhelyének, Zalaegerszegnek képviselője, felhívjam a t. Ház és a kormány figyelmét csonka hazánknak egy igeri elhanyagolt és a kultúra áldásaitól majdnem teljesen elzárt, de támogatásra minden tekintetben igen érdemes vidékére. Ez a csonka Magyarország délnyugati csücskében fekvő úgynevezett Göcsej-vidék, amely Zala vármegyének azt a részét foglalja magában, amely a Zala, a'Kerka és a Válicka folyók közt terül el, a megyének körülbelül négy járását foglalja magában és ahol körülbelül 120.000 ember lakik. A Göcsejnek állítólag az avaroktól származó népe neves tudósaink állítása szerint közeli rokona az erdélyi székelységnek, színtiszta magyar fajta, intelligens, jószívű, becsületes nép, amely részben szűkebb hazájának mostoha talajviszonyai következtében, részben pedig nagymérvű szaporasága folytán igen nagy szegénységben, mondhatjuk : nyomorúságban él. A göcseji magyar vallásos és jó erkölcsű nép, mint ilyen nem hódol az egykének és épen ezért v

igen sok a Gt' csejben azoknak a családoknak szama, amelyeknek 10—12, sőt 15 gyermekük is van. A háborúban igen vitézül harcolt a göcseji katona, aminek legjobb bizonyítéka az, hogy Göcsejben igen nagy a hadirokkantak, a hadiözvegyek és a hadiárvák, valamint :a háborús kitüntetések tulajdonosainak