Képviselőházi napló, 1927. II. kötet • 1927. március 16. - 1927. április 06.
Ülésnapok - 1927-27
94 Az országgyűlés képviselőházának 27. megteremtette a kormány magát a Felsőházat, amelynek helyreállításával ismét a magyar törvényhozás kétkamarás rendszere lépett érvénybe. Nem szándékozom magát a Felsőhálzat bővebben érinteni, kétségtelen azonban, hogy a kormány ennek a fontos reformnak megalkotásánál is a nemzet általános érdekeit tartotta szem előtt, mert amig egyrész számolt a régi Felsőház tradicióival, addig másrészt figyelembe vette a mai megváltozott viszonyokat is, különösen azoknak pénzügyi és gazdasági vonatkozásaiban. A képviselőház mindénesetre örömmel üdvözli a felső kamarát és annak működésében teljes megértétet és a nemzet érdekeinek megvédését biztositva látja. A politikai vonatkozású kérdések között igen fontosnak tekintem a földbirtokreformnak sürgős lefolytatását és befejezését. Ennek a fontos gazdasági kérdésnek megoldása politikai szükségesség. E kérdés elbirálásánál egyformán figyelembe kell venni mindazt a két érdeket, amely egyfelől a földtulajdonosok, másfelől pedig ai földigénylők részéről jelentkezik. Tudjuk nagyon jói, hogy a földbirtokreformnak pénzügyi része végrehajtva nincsen. Ennélfogva igen fontosnak tekintem azt, hogy ezek a pénzügyi kérdések is minél hamarább elintéztessenek, azonkivül pedig azok az egyének, akiket földhöz juttattak, minél hamarább abba a helyzetbe hozassanak, hogy a, földet necsak megtarthassák, hanem azon családi tűzhelyeiket is felépíthessék. A Falusi Kislakásépitő Szövetkezettől igen sokat várok és örvendek, hogy ez már abban a helyzetben van, hogy értékes munkáját megkezdheti és azokat a panaszokat, azokat a kívánságokat, amelyek eddig elhangzottak, megszüntetheti, illetőleg megvalósíthatja:. Az Országos Földbirtokrendező Bíróság működése ellen is igen sok panasz hangzott el, amelyekre kitérni most nem kivánok, azonban az az óhajtásom, hogy a biróság olyan ütemben folytassa működését, hogy ez a nagyfontosságú ; reform végre tető alá jusson és azt a fontos nemzeti érdeket, amelyért az állam és a földbirtokos osztály eddig is már oly nagy áldozatot hozott, végre teljesen kielégítse. Mielőbb megszüntetendőnek kivánom azt a ; tarthatatlan helyzetet is, amelyet részben a vagy on válts ág-földek, részben a megváltott földek megmunkálása és kiosztása tekintetében igen sok helyen tapasztalunk. A vagyonváltság révén leadott földek bérlői a haszonbért igen. sok esetben alig győzik fizetni, különösen a rájuk nehezedő közterheknél fogva. Örömmel látom, hogy a kormány ezt a haszonbért a közelmúltban mérsékelte és kérem is a kormányt, méltóztassék ezt a dolgot figyelemmel kisérni és ha alkalom mutatkozik arra, hogy a vagyotiváltságföldek bére mérsékelhető lesz, tegye meg erre a további lépéseket. A birtokososztályt pedig minél hamarább abba a helyzetbe kell juttatni, hogy a földreform tető alá hozatala révén reája nézve is tiszta helyzet teremtessék, hogy ne kelljen olyan földek után is terhes kötelezettségeket viselnie, amelyek de facto már nincsenek birtokában, jóllehet, hogy jogilag még annak összes terheit viselni tartozik. Ez okozza^ hogy pl. szűkebb hazámban, a Dunántúlon, igen nagy területek vannak megmunkálatlanul. A politikai vonatkozású kérdésekkel kapcsolatban az adópolitika kérdésével kivánok néhány szóval foglalkozni. A költségvetésnek, általában egész állampénzügyi rendszerünknek egyik sarkalatos elve és alapja az adózás. Amikor az állam a maga terheit, kiadásait •ülése 1927 március 22-én, kedden. adókkal fedezi; amikor ezeket a terheket áthárítja az adózó polgárokra, akkor minden adózó alany, minden foglalkozási ág folyton összehasonlitást tesz abban a tekintetben, hogy milyen adóterhekkel küzködik az egyik, a másik osztály és mindegyik arra a konklúzióra jut, hogy az ő adóterhe a súlyosabb. A földbirtokososztály a földadót tartja a. legnehezebbnek és különösen a vele kapcsolatos adópótlékokat s nem utolsó kifogása van a házadó ellen. A többi osztály a kereseti-, jövedelmi-, a társulatiadó miatt panaszkodik. nem is szólva a forgalmiadóról, amelynek létjogosultságát ugy a termelő, mint a fogyasztó alig akarja elismerni. Az kétségtelen, hogy az adóteher nagy. Ha azonban objektívek akarunk lenni, meg kell állapitanunk, hogy az adóteher úgyszólván az egész világofn emelkedő tendenciát mutat. Ha összehasonlítjuk az adóterheket, azt látjuk, hogy az 1913/14-iki békeévekkel szemben, például Angliában körülbelül négyszeresét fizetik adóban 1926-ban; Franciaországban az adó több, mint kétszerese, Olaszországban másfélszerese, Németországban háromszorosa, az Egyesült Államokban körülbelül négyszerese volt az adó 1926 ban a békeévek adójának. Aki az utódállamokban járt, mindenesetre megállapíthatja azt, hogy ezekben az államokban is jóval nagyobb az adóteher, mint a békeévekben volt. Nálunk az adóteher 52—53 pengő között mozog egy-egy adóalanyra nézve. Ez súlyos teher, azonban számszerűleg mégis kisebb adóteher esik nálunk egy-egy polgárra, mint a győztes államokban. Ezzel nem akarom azt mondani, mintha mi kedvezőbb helyzetben lennénk, ezasl csak jelezni akarom, hogy ilyen az egész világon a helyzet. Nálunk a helyzet azért is súlyos, mert figyelembe kell venni a teljesítőképességet és a kereseti lehtőséget, amely jóval alatta marad ezen államok kereseti lehetőségének és teherviselő képességének. Mindenesetre hálásak vagyunk a kormánynak azért, hogy a törvényhozás első munkájának az adócsökkentési javaslat letárgyalását tekintette, amely tudvalevőleg f az állampolgárokra 40 millió pengő könnyítést jelent anyagiakban. Amikor áttérek a költségvetés pénzügyi vonatkozású részeire, nem szándékozom az egyes adónemekkel bővebben foglalkozni, azonban mégis egyetlenegy adónemmel, amellyel szemben a legtöbb kritika hangzott el: a forgalmiadónemmel kivételt kivánok tenni. A forgalmiadó — tagadhatatlan — korra nézve elég fiatal adónem, de azért mégsem uj jelenség a pénzügyi kormányzat életében- Valahányszor az állam vesztett háború, forradalom után nehéz helyzetbe jutott, ilyenlkor rajzottak a különböző adónemek: a forgalmiadé, a pénzlebélyegzés stb. Megértem tehát azt, hogy nálunk is a forgalmiadó napirendre került. Ezt a t. Házon kívül eddig »szükséges rossznak« szoktuk nevezni, mert hogy az adózókra súlyos terhet jelent, az elvitathatatlan, viszont azonban akkor, amikor az ilyen címen előirányzott 114,056.000 pengő az összes állami bevételeknek több mint 15%-át teszi ki, az mindenesetre olyan komoly érv, amely ennek az adónemnek a fentartását, ha kényszerűségből is, de megindokolja. (Esztergályos János: Ha bele is pusztulnak az adózók!) Épen, hogy bele ne pusztuljaniak, adjuk meg azokat a könnyítéseket, amelyek ezt az adónemet elviselhetővé teszik. Az elsősorban érdekelt ipar és kereskedelem nagyon szívesen fogadta volna ennél az adónál a& egyfázisú rendszer behozatalát, de
