Képviselőházi napló, 1927. I. kötet • 1927. január 28. - 1927. március 11.

Ülésnapok - 1927-9

nagy nyáj, amelyet egy pár lelkiismeretlen ke­mény fickó ostorral terel maga előtt, (Zaj és ellentmondások a jobboldalon.) épen azért, mert az autonómia iránti érzék kiveszett a népből. (Éry Márton : Csak a szakszervezetekben van igy ! — Zaj a szélsőbaloldalon. — Esztergályos János: Mit ért ön a szakszervezetekhez 1) Elnök : Csendet kérek, képviselő urak. (Esz­tergályos János: Uj papagáj jött a Házba! — Zaj.) Esztergályos János képviselő urat rendre­utasítom. Malasits Géza : Tartozom kijelenteni, hogy a szakszervezeteken belül teljes autonómia van és teljes szabadsága van minden tagnak. A leg­kisebb állástól egészen fel a központi vezetőségig, minden választás alapján történik. Egy-egy tit­kár 10.000 emberből választódik ki. mig oda­kerül, hogy azért a nyomorult éhbérért a szak­szervezet élén állhat. Én is voltam 15 évig szak­szervezeti titkár és sokkal jobb keresztény va­gyok, semhogy az urak bármelyikének kiván­nám, hogy ugy keresse meg kenyerét, mint ahogy nekem kellett 15 éven át megkeresnem. Szóval kiveszett az autonómia iránti érzék a népből azért, mert — nagyon helyesen jegyezte meg Szilágyi t. képviselőtársam — ezek az urak 10—14—15 esztendeig vannak együtt, elpudvásodik már az egész corpus, az egész vármegyei törvény­hatósági bizottság. A népet kirekesztették belőle, természetes tehát, hogy a népnek nem lehet más vágya, mint, hogy szabaduljon ezektől az uraitól. Téved Szilágyi t. képviselőtársam, amikor azt mondja, hogy a nép hozsannával üdvözli a kor­mánynak azt a javaslatát, hogy .ezeket a kiskirá­lyokat elkergesse. Azt én is elismerem, hogy a nép utálja a kiskirályokat; ma a népnek nem kellenek kiskirályok, farkastorkú köpenyek és hasonló dolgok, hanem olcsó, jó, népszerű közigaz­gatás, olcsó megélhetés és olyan adóztatási rend­szer, hogy az embereknek a létfentartás költségein felül is maradjon valami. Sajnos, ha a munkás ezt akarja, akkor ki kell vándorolnia mert itt ezt nem találja, meg. Maga a vármegyei autonómia nem rögződött meg a nép lelkében, épen ezért nem is érzi a hiányát, ha a kormány elveszi. Én azt hiszem, ennek nem az az orvossága, amit Szilágyi t. képviselőtársam ajánlott, nevezetesen, hogy a kormány minél éle­sebben nyúljon bele az autonómiába, hanem ennek orvossága : kiterjeszteni az általános, egyenlő és titkos választói jogot (Élénk helyeslés a szélső­baloldalon.) és a népet bevinni az autonómia sáncaiba. Mert annak a népnek van érzéke a pazarlás iránt. Avval a néppel nem lehetne megértetni, hogy ennek, meg annak a szolga­bírónak csak egy Buick-kocsi kell, hogy a kerületét bejárja. A nén érzi, hogy az ő adó­filléreiből tartják fenn a vármegyét, tehát nem engedné meg azt az esztelen pazarlást, amelyet egyik-másik vármegyében ezek a vén mumia­testületek csinálnak, (Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) Én az orvosságot nem a kormánynál találom, mégpedig azért nem, mert a kormány nem egyéb, mint a társadalomban, az országban levő hatalom­nak kifejezője. Ma ebben az országban uralkodik a földbirtokos-osztály, a vele szövetkezet nagypapi­és kapitalista-osztállyal, s a kormány ennek ki­fejezője, végrehajtó közege. A kormány oly intézkedéseket, amelyek a nép érdekében valók, nem fog helyben hagyni, ellenben oly intézkedéseket, melyeket ez a lát­szat-autonómia hoz, amelyek azonban a nép ellen fordulnak, minden további nélkül helyben fog hagyni. És miután én a demokráciának vagyok hive, azért ennek a mai megyei gazdálkodásnak panaceáját nem abban látom, hogy az autonómiát megszüntessük, hanem abban, hogy a választó­jogot terjesszük ki a vidéki törvényhatóságokra is. (Helyeslés a szélsőbaloldalon. — Reisinger Ferenc: Mit félnek ettől? Hiszen azt mondják, hogy önöket a nép választja ! — Zaj.) Elnök : Csendet kérek ! Reisinger képviselő urat kérem, méltóztassék csendben maradni. (Rothenstein Mór : Az a nép, amelyet ők gon­dolnak !) Malasits Géza : Egyébként nekem az az ér­zésem, hogy itt más valami akar lenni, mint ami a törvény indokolásában van. Nevezetesen Szilágyi t. képviselőtársam a törvény indokolá­sának alapjára helyezkedelt. mondván, hogy bíz­zunk a kormány jóhiszeműségében, hogy az esz­telen pazarlás ellen szükséges a ministeri beavat­kozás. Nem egészen iyy van a dolog, hanem ugy, hogy a vármegyékben nem lehet örökké fentar­tani azt az állapotot, amely ma meg van, mert onnan kirekesztik a dolgozó népet ; nem lehet fentartani azt az állapotot, hogy egypár kivált­ságos família beüljön a vármegyékbe, fullajtár­jaik segítségével kormányozzák azt és elhelyezzék azokat, akiket elhelyezni érdekük kívánja. El fog jönni az idő, amikor a nép átérzi sanyarú helyzetét és elementáris erővel fogja követelni az olcsó és jó közigazgatást. Akkor majd nem lehet kitérni az elől, hogy a választó­jogot kiterjesszék és a bundaszagu, proletárszagu emberek bevonuljanak a vármegyeház termeibe. Akkor majd ki kell a választójogot terjeszteni és a misera plebs contribuens bevonul a vármegye­házába, Akkor a szemforgatók nem mondhatják majd, hogy ezt vagy azt nem lehet megcsinálni, mert a magas ministerium nem járul hozzá, nem mondhatják, hogy egy kórházat, tüdőbeteg­szanatóriumot vagy munkásotthont nem lehet épi­teni. Ellenben ha a nép nem kerül be a vármegye­házára, ezek a szemforgatók azt mondhatják, hogy ezt vagy azt nem lehet megcsinálni, mert a ministerium nem járul hozzá. Ismerjük meg már végre egyszer ezeket a dolgokat, melyeket ugy adnak be az ország népének, hogy : hiszen a te érdeked, hogy ezt a keserű orvosságot bevedd, de valójában az a céljuk, hogy azt a corpust, azt az egyént, aki az orvosságot beveszi, gyengítsék, kevésbé ellenállóvá tegyék. Ugyanez áll a városokra nézve súlyosbítva a?zal, amit a minister ur tegnap mondott és a mi engem rendkívül meglepett, nevezetesen az, hogy a jövőben a vidéki törvényhatóságok nem számithatnak arra, hogy nagyobb arányú kölcsö­nöket kapjanak. Én véletlenül olyan várost kép­viselek itt, immár másodizben, amely szintén igénybe vette a kölcsönt, de nyugodt lelkiisme­rettel «Uithatom — bár egyébként a városi ható­sággal politikai felfogásom miatt szöges ellentét­ben állok — hogy ebben a városban valóban produktív célokra használták fel az igénybe vett kölcsönt A városnak egy nagyon régi közszük­ségletét elégítették ki egy vasúti híd kijavítá­sával, ezenkívül a kórházat egy uj pavilonnal látták e s építettek egy pár bérházat, melyek béréből megkeresik a kölcsön kamatait, sőt amor­tizációra is marad ugy, hogy ebben a városban, annak ellenére, hogy meglehetősen hosszú idő óta — körülbelül tizennégy év óta — ül együtt a régi törvényhatóság, a város lakossága érdekében tör­ténik, a mi történik. (Felkiáltások a jobboldalon; No látja!) Ez a város nem épített lóversenyteret, díszmozit, kaszinót, nem csinált improduktiv be­fektetéseket, hanem kizárólag produktiv célokra költötte el a kölcsönt Ha a város továbbfejlesz­tése érdekét en ujabb kölcsönt akarna igénybe venni, ennek megtagadása igazán igazságtalanság volna, mert ugy mint eddig, a jövőben sem köl­tene improduktiv célokra. Mindent összefoglalva : határozottan ellene 15* Az országgyűlés képviselőházának 9. ülése 1927. évi február hó 11-én, pénteken. 79

Next

/
Oldalképek
Tartalom