Képviselőházi napló, 1927. I. kötet • 1927. január 28. - 1927. március 11.

Ülésnapok - 1927-7

44 Az országgyűlés képviselőházának 7. amely valamikor a kurzus elején minden embert elakart valahogy keresztelni é* minden embert igy akart kompromittálni.|Hiszen ha erre a térre men ék — amit én utálok — akkor beszélhetnék bizonyos professzor urak korábbi neveiről, akiket szintén máskép hivtak és most mégis a legnagyobb fajmagyarok, és ők képviselik a magyarság tősgyökeres rendithetetlen mivoltát. Ezt nem lehet tovább tűrni, ez ellen a kormánynak kell valamit tennie. Az egyetem autonómiáját magam is respektálom, de olyan mértékig visszaélni egy kinevezéssel, egy kinevezés körül olyan jeleneteket provokálni, mégis továbbmegy azon a hatáskörön és jogkörön, amely megilleti a professzor urakat, Hiszen voltak még ilyen kinevezések a múltban is. Volt egy nagyon érdekes eset, melyre rá kell világitanom. Marsehalko professzor urat Kolozsváron egyhangúlag hivta meg a professzori kar pályázat nélkül, mire a király szintén pályázat nélkül kinevezte Nékám Lajos professzort. Ez is az autonómia sérelme volt és mégsem történt miatta olyan borzalmas háborgás, senki sem rendezett az egyetemen botrányokai Ezenkivül az orvosi kar Bálint Rezső professzor urat egyhangúlag ajánlotta kinevezésre, — egyetlen különvélemény volt — s ekkor Kéthíy László bárót nevezték ki helyette. A kérdést nem ismeri a nyilvánosság — de Ádám professzor ur esetében sem történt semmiféle sérelem, minthogy nem uj tanszéket kreáltak, hiszen három tanszék volt, csak az egyik szünetelt és voltaképen a szünetelő harmadik tanszéket támasztották fel újra és ide nevezték ki Ádám professzor urat. De micsoda szégyenletes dolog az, hogy amikor arról van szó, hogy kineveznek egy profeszszort és az tanszemélyzetet kér a maga számára, akkor ezt nem bocsátják rendelkezésére. 144 betege van, és azok részére tanszemélyzetet nem bocsátanak rendelkezésére. Kérdezem az orvosi kartól, hogy talán elfelejtették azt, hogy az orvosnak mennyire lelkiismeretesnek kell lennie a betegekkel szemben, hogy van egy orvosi eskü, amely kimondja, hogy télen fagyban, hidegben, tűzben, étlen, szomjan soha nem hagyja magára a beteget és most megcsinálták azt, hogy Ádám professzor ur részére nem bocsátanak tanszemélyzetet rendelkezésre a betegek ellátása céljából. Ezek olyan megdöbbentő jelenségek, olyan nem méltók a tudomány kitűnő képviselőihez, hogy itt a képviselőház terméből kell intelemmel fordulnunk a professzor urak felé, hogy saját tekintélyüket óvják meg. Az autonómiát óvják meg azon határokon belül, amalyeken belül nekik erre joguk van. Az autonómia azonban tételes törvényekkel egyáltalában nincs szabályozva, tisztán jogszokások azok, melyekre ők hivatkoznak. Itt ezt a kérdést végre nyugvópontra kell juttatni. Ádám professzor urat a maga kinevezése által jogos helyére kell juttatni, méltóztassék neki ott alkalmat adni, hogy dolgozhassák, és nem engedni tovább, hogy ezek a jelenségek és káros egyetemi tüntetések előfordulhassanak. Micsoda fájdalmas dolog az, hogy itt a Bajtársi Szövetségek leveleket, felszólításokat irnak a tanár úrhoz olyan hangon, ami hihetetlenül megalázó, ahol azt mondják, hogy (olvassa): az ifjúság »nem akarja önt azon a tanszéken látni, amelyre professzoraink ellenére felkúszott s nem is nyugszik meg mindaddig, amíg Ön ezt a tanszéket el nem hagyja. Épen ezért teljes tisztelettel bár, de erélyesen felkéri, hogy mondjon le és vegye elejét a még bizonnyal várható bonyodalmaknak és folytonos izgalmaknak, melyeknek csak egy erkölcsi vesztese lehet s ez az Ön személye, s amelyekért már előre is elháritjuk magunkról az erkölcsi felelősséget. Ezt üzeni önnek és ezt várja Öntől ülése 1927. évi február hó 9-én, szerdán. a magyar ifjúság nevében a »Turul« Szövetség Vezértanácsi Tábora«. Nem tudom, hogy milyen célt szolgálnak ezek a Bajtársi Szövetségek. Ha az ifjúság erkölcsi és gazdasági érdekeit akarják megvédeni, és ezért tömörültek ilyen szervezetbe, akkor semmi közük az Ádám-ügyhöz. Azt látjuk azonban, hogy amikor a nyilvánosság előtt szerepelnek, mindig valamely botrányos ügy központjába kerülnek, tüntetéseket rendeznek. Itt van a Turul Szövetség, a Csaba Bajtársi Szövetség, melynek védnöke Verebély Tibor sebész-professzor és Kéthly László báró, belgyógyász-professzor. Itt egy-egy érdekelt, Verebély Tibor sebész-professzor ur, miért nem mondja meg a Csaba Bajtársi Szövetségnek, hogy ne avatkozzék be a dologba s ha védnöke, miért nem tiltja be. Ellenkezőleg, ugy látszik, itt van a motorikus ereje az egész utcai tüntetésnek és az egész rendezett demonstrációnak, amelyről, amint már mondtam, a verebek, is csiripelik, hogy kik azok, akik ezeket rendeztetik. Ezt a csúnya személyi elfogultságot egyik tanár részéről a másik ellen el kell Ítélnünk, nem szabad tűrnünk és nem szabad, hogy ilyen személyi háborúság beleavatkozzék magának a közéletnek rendjébe és nyugalmába is. Ez az a konszolidáció, amelyről folyton beszél a kormány s tűri és engedi, hogy a külföld előtt igy meghurcoltassunk í Nem, t. Ház, ezekkel az ügyekkel le kell számolnunk és én a kultuszminister urat teszem felelőssé azért, hogy idáig fajultak ezek a dolgok. Ha nem tud rendet csinálni ezen a téren, akkor mondjon le, hagyja el a helyét. Tessék neki eltávozni helyéről, ha nem tud rendet csinálni. Megállapitottam, hogyha hiba történt, akkor a minister ur felelős ezért, ha az autonómia megsértetett, akkor ő követte el azt a sérelmet, és Ádám professor ur nem tehet róla. Felesleges tehát az orvoskari professzor uraknak ez a demonstrációja Ádám professzor ur ellen. Hiába állítják be ugy a kérdést, mint hogyha Ádám professzor kijárta volna magának ezt a kinevezést, mert nem lehet kijárni, ha nem járul hozzá az egész ministertanács és nem lehet idáig lekicsinyíteni egy ügyet, hogy egy kormányzói kinevezés voltaképen ilyen kijárás eredménye lehet. Nagyobb tiszteletet kérek épen azok részéről egy kormányzói kinevezéssel szemben, akik állandóan azt hangoztatják, hogy ők a mai konszolidációnak, a kurzuspolitikának exponensei, támaszai és hivei. Elnök : Figyelmeztetem a képviselő urat, hogy beszédének ideje lejárt, méltóztassék befejezni. Pakots József : Nem akartam felolvasni azokat a szégyenletes és szellemtelen röpcédulákat, amelyek megjelentek a tegnapi napon, mert nem akartam, hogy a Ház naplójában ezek szerepeljenek. Megállapítom azonban, hogy az egyetem körül nagy bajok vannak, aggasztó jelenségek mutatkoznak, már pedig Comenius megmondotta, hogy az iskola fegyelem nélkül olyan, mint a malom viz nélkül. Ha nem tud a minister ur az egyetemi tudomány területén rendet teremteni, akkor tessék levonni a konzekvenciákat, akkor méltóztassék helyét átadni olyan embernek, aki ezt a rendet meg tudja teremteni, mert az egyetemi rendetlenség kifelé egész nemzetünknek, az egész országnak a kulturvilág előtt való lealacsonyitását jelenti. Ez iüditott arra, hogy interpellációmat a kultuszminister úrhoz intézzem. Nagyon sajnálom, hogy nincs jelen, hogy azonnal feleljen erre a kérdésre, mert ezzel a halogatással csak ujabb tápot ad annak, hogy itt az egyetemen a botrányok folytatódjanak, amit az ifjúság, a Turul Szövetség be is jelentett az Ádám professzor úrhoz intézett levelében. Elnök : Az interpelláció kiadatik a kultuszminister urnák.