Képviselőházi napló, 1927. I. kötet • 1927. január 28. - 1927. március 11.

Ülésnapok - 1927-21

362 Az országgyűlés képviselőházának 21. ütése 1927 március 9-én, szerdán. tanácskozó osztályba kerülnek Kuna P. András, Greskovics József és Hódossy Gedeon képviselő urak. Napirend szerint következik a trianoni békeszerződés katonai, rendelkezései között foglalt egyes tilalmak és korlátozások végrehajtásáról szóló 1922 :XL te. első

( fejezete némely rendelkezésének kiegészitéséről és módosításáról szóló törvényjavaslat harmadszori olvasása. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék a törvényjavaslatot felolvasni! Esztergályos János jegyző (olvassa a törvényjavaslatot.) Elnök: Vitának helye nincs. Következik a határozathozatal. Kérdem a t- Házat, méltóztatnak-e az imént felolvasott törvényjavaslatot harmadszori olvasásban is elfogadni"/ (Igen!) Ha igen, a Ház a törvényjavaslatot harmadszori olvasásban is elfogadja s azt tárgyalás és hozzájárulás céljából a Felsőházhoz küldi át. Napirend szerint következik a polgári iskoláról szóló törvényjavaslat (írom. 43, 57) folytatólagos tárgyalása. A vita már be van zárva. A vallás- és közoktatásügyi minister ur kivan nyilatkozni. Gr. Klebelsberg Kunó vallás- és közoktatásügyi minister: T. Ház! (Halljuk! Halljuk!) Az előadó ur, továbbá Kocsán Károly és Szabó Sándor igen t. képviselőtársaim beszéde voltaképen rendkívül könnyűvé teszi szerepemet. Ök a maguk részéről mindazt elmondták, ami a kérdés megvilágításához elvi és elméleti szempontból elmondható, azért kevés szóra szorítkozom. A javaslatot baloldalról is és jobboldalról is megtámadták. Baloldalról Kéthly Anna igen t. képviselőtársunk, • akinek részéről megszoktuk, hogy ebben a Házban nívós beszédeket halljunk és akinek különösen a nemzetgyűlésen tartott utolsó beszéde méltó feltűnést keltett. Annál inkább csalódást hozott nekem tegnapi felszólalása, amelyben bizonyos homályban hagyta épen az alapvető kérdéseket. Ha azt keresem, ha azt kutatom, mi lehet annak oka, hogy a különben világosan látó igen t. képviselőtársunk tegnap talán nem exponálta a problémát a maga teljességében, erre a választ csakis a törvényjavaslat és az iskolatípus címében találhatom meg. Minthogy itt polgári iskoláról van szó, attól az antipátiától vezettetve, amellyel a polgári gondolat iránt a szocialista ideológia viseltetik, bizonyára ferde világitásban látta ezt az iskclatipust, (Farkas István: No, no! Vagy megfordítva, minister ur!) azt gondolván, hogy áz genuine iskolája a polgárságnak. Pedig Csengery Antal 1879. április 26-án mondott nagy beszédében, amelyben a polgári iskola kérdését exponálta, megmagyarázta, hogy a népiskola és a középiskola között okvetlenül szükség van egy közbülső iskolatípusra. Azután így folytatja (olvassa); »E szükség érzete idézte elő hazánkban is a polgári iskolát, nem a polgári rendről vévén a nevét, hanem onnan, hogy azt az általános műveltséget van hivatva megadni, amelyre egy tudományos pályára nem törekvő, jobbmódu, művelt magyar állampolgárnak nélkülözhetetlenül szüksége van.« Amint méltóztatnak látni, nem a polgárságról viseli ez az iskola a maga nevét, — ez ellen Csengery, ennek az iskolatípusnak megalkotój ci ci leghatározottabban tiltakozik — hanem általában azért nevezik így, mert bizonyos állampolgári nevelést van hivatva adni a széles néprétegeknek. Nagy meglepetéssel hallottam Petrcvácz Gyula igen t. képviselő ur felszólalását, aki nagy emfázissal védelmébe vette velem szemben a szerzetes rendeket, nevezetesen az apácákat. Én azt hiszem, igen t. Ház, hogy egész ministeri működésem alatt az apácarendek különös támogatásomat élvezték, (Igaz! Ugy van!) aminek ők teljes tudatában vannak, úgyhogy tanácsot kérni jönnek hozzám és megbeszélni a kérdéseket és távolról sem látják bennem a felügyeletet ridegen alkalmazó szigorú kultuszministert, (Ugy van! a jobb- és baloldalon.) hanem azt a jó barátot, akihez minden ügyesbajos dolgukban bizalommal fordulhatnak. (Rot neustem Mór: Én másként tudom! — Egy hang a középen: Az apácák bizalmi embere! — Derültség! — Malasits Géza: Igaza van a minister urnák! Teljesen igaza van!) . Pedagógiai és nemzeti szempontból egyaránt rendkívüli súlyt tulajdonitok a szerzetesnők által az iskolákban kifejtett munkának, de mint katholikus embernek is a legnagyobb súlyt kell helyeznem arra, hogy ezeknek az iskoláknak nívóját biztosítsam. (Helyeslés.) Rendkívül elhibázott lenne egy olyan kultúrpolitika, amely ugy állítaná be a dolgot, hogy csakis egyoldalú felekezeti okokból nem emelhetjük a felekezeti polgári iskolai' tanárnők szinvonalat. Olyan probléma előtt állunk tehát itt, hogy egyfelől a szerzetesnők sajátságos kívánságait, t másfelől pedig a magasabb műveltséget nyújtó egyetemi oktatás követelményeit kell összeegyeztetnünk. Kölcsönös jóakarattal meg is fogjuk találni ennek módját és ugy érzem, nincs szükség különösebb hangsúlyozására a szerzetesnők érdekeinek egy olyan ministerrel szemben, aki mindig szeretettel és jóakarattal foglalkozott az ő ügyeikkel. (Petrovácz Gyula: Csak az utódjával szemben!) Ebben a tekintetben is egészen világosan kifejtem a helyzetet. Amint méltóztatnak tudni, a polgári iskolai tanár- és tanárnőképzés ma csak rendelettel van szabályozva, törvénnyel szabályozva nincs. Erre a felhatalmazásra voltaképen nem is lenne szükség, mert hiszen eddig is rendeleti utón szabályozta a minister ezeket a kérdéseket. A teljes világosság kedveért azonban és a kulturprogramm egészének a törvénybe való belefoglalása kedveért egyeztem bele abba, hogy a felügyelet és a közigazgatás kérdései mellett a tanárképzés kérdéseinek rendeleti utón való rendezésére is ilyen felhatalmazást kapjak, amire tulajdonképen hivatali elődömnek a felhatalmazása törvény nélkül is megvolt. A helyzet tehát nem változik in peius. Ma sincs senkinek törvény adta joga erre. Az egész rendszer, ugy a képzés, mint a képesítés, rendeleti alapon nyugszik ma is és rendeleti alapon fog nyugodni a jövőben is. Rátérve most már néhány alapvető kérdésre, a javaslat^ jelentősége elsősorban abban áll, hogy pedagógiailag jobban körvonalazza, jobban körülírja az iskolatípus rendeltetését és magát az iskolatípust is. Méltóztatnak tudni, hogy az egész polgári iskolai szervezet csak a bizottságban került bele a javaslatba, mert Eötvös József francia mintára l'école primaire superieure-öket, csak felső népiskolákat javasolt és akkor fejtette ki Csengery Antal a maga koncepcióját, hogy szükség van itt — a német Mittelschule-ket tartva szem előtt — egy polgári iskolatípusra. így kerültek a polgári iskolákra vonatkozó szakaszok népoktatási törvényünkbe. Az élet továbbépítette ezt az intézményt, viszont az ötödik és hatodik osztály elhalt. Mint mondottam, a törvényjavaslat első fejezetében pedagógiailag körülírja — meghatározván rendeltetését — ezt az iskolatípust. Két