Képviselőházi napló, 1927. I. kötet • 1927. január 28. - 1927. március 11.
Ülésnapok - 1927-20
356 Az országgyűlés hépviselöházának .< kolai tanárképzés, akkor, amikor a polgári iskolai tanárok számából 1100 van csak vidéken és 900 Budapesten van. Ezt az argumentumot helyesnek nem tartom. Ha az állam kibővíti az ő 90 polgári iskolájával az ország iskoláinak számát és ugyanakkor a székesfőváros a nagy beruházó Programm szerint a polgári iskolák számát megszaporítja, az az arány, amely most fennáll, abszolúte nem változik. Méltóztassék még hozzávenni azt is, hogyha megnézem a két költségvetést, akkor az állam 1927/28-as költségvetésében a polgári iskolák személyi dotációjára mindössze 4,422.000 pengő áll rendelkezésére és ugyanakkor a székesfővárosnak az ő 1926. évi költségvetésében 5,163.000 pengő. A székesfőváros személyzeti kiadás címén 700.000 pengővel többet ad ki az ő 884 tanerőjére, mint amennyit kiad a kultuszminister ur az ő 1141-ére. Vagyis .azt mutatom ki ebből, hogyha a székesfővárosnál alkalmazott polgári iskolai tanárság dotációja nagyobb, mint a vidékieké, akkor hogyan tudja elérni a mélyen t. minister ur azt, hogy ne törekedjenek Pestre ezek a tanerők? Világos tehát, hogy azért elvinni Budapestről a tanárképző főiskolát, hogy a polgári iskolai tanárok vidéki környezetben nevelődjenek fel, borzasztó igazságtalanság, például a pesti szülőkkel szemben. Hogy jön az a pesti szülő, akinek a székesfővárosnál 900 polgári iskolai állásra van virtuális joga gyermekei elhelyezésére, ahhoz, hogy ő Budapestről, ahol minden iskolának kulturközpontja van, kénytelen legyen vidékre adni gyermekét azért, hogy ott képesítsék és ne lehessen módja arra, hogy Budapesten nyerjen kiképeztetést. A leányok tanárnővé való kiképzési módja ezentúl is megmarad, mert ' hiszen az Angolkisasszonyok budapesti intézete a polgári iskolai tanítónőképzésben pótolja azt a hiányt, ami bekövetkezik, ha az Erzsébet nőiiskolát a kultuszminister ur Szegedre helyezi át. Ez esetben tehát ez az intézmény jelentőségében erősen megnő és én attól félek, — nagyon félek tőle — hogy az a tendencia, hogy a minister ezzel az intézkedéssel akarja felduzzasztani a szegedi egyetem filozófiai fakultása hallgatóinak létszámát, legalább is a női részben csődöt mond, mert a női rész iparkodni fog Budapesten a katholikus felekezeti, de helybenlevő főiskolát felkeresni, képesítése céljából. A felett is lehetne vitatkozni, hogy. vájjon kell-e tényleg egyetemi képzés a polgári iskolai oktatók céljaira. Szerintem a szakfőiskolai képzés sokkalta megfelelőbb, mint az egyetemi képzés. Nem középiskola a polgári iskola, ennek következtében szerintem túlzás az, amikor négy polgári iskolához szükséges ismeretek előadására a tanítóságot nem szakfőiskolán, hanem az egyetemen képzik ki, ott, ahol a köziépiskolai tanárokat is képezik. Szerintem egy olyan nagy történelmi érzékkel biró férfiúnak, mint amilyennek én a kultuszminister urat ismerem, már történelmi érzékénél fogva is óvakodnia kell attól, hogy olyan intézmények gyökeré'be vágja be a fejszéjét, amelyek itt évszázadon keresztül prosperáltak, hogy a pedagógiumnak, azi állami Erzsébet főiskolának, a katholikus képzőknek egy egész kis mustármagból hatalmas fává terebélyesedett és ma már nagyszerű gyümölcsöket termő fáknak gyökerébe viáigja be a kultuszminister ur a fejszéjét. Ez a történelmi érzéknek s a tradiciók megbecsülésének szerintem sajnálatos hiányára mutatna. A minister ur az 1 egyetemi előadások nívójával óhajtja indokolni ezt a változtatást, én azonban — nagy tisztelése 1927 március 8-án, kedden. lettel az egyetemi tanárság és az egyetemi előadások iránt — a magam részéről kétségbevonom azt a tényt, hogy mihelyt egy előadás egyetemen hangzik el, az már magában biztosítja annak tudományosságát ,és ha egy előadás nem egyetemen, hanem más főiskolán vagy pláne néha középiskolán hangzik el, az már nívóban az egyetemi előadástól feltétlenül különbözik. Ha az egyetemi tanárság nagy átlagában, mondjuk 99%-ában tényleg a legmagasabb tudományos gráduson áll is, de becsúsznak oda is kisebb minősítésű és kisebb tudományos kvalitású egyének, viszont kimaradnak igen sokszor magas kvalitású és kvalafikációju egyének is. Ennek következtében az, hogy valaki az előadást az egyetemen hallgatja vagy más főiskolán, még nem döntő bizonyíték arra, hogy tudományos képzés szempontjából hol kapta meg a jobbikat. És kérdezem, átgondolta-e a minister ur ennek pénzügyi következményeit, mert hiszen ennek súlyos pénzügyi következményei vannak. Nemcsak abban, hogy három évfolyamról négy évfolyamra fejlesztődik ki a képzés, amely önmagiában óriási teher a szülőkre, de- abban is, hogy vájjon tud-e ellenállni a kultuszminister ur azoknak a természetes törekvéseknek, amelyek abban állanak, hogy a polgári iskolai tanárságot most már nem főiskolán, hanem egyetemen képzik, amikor is tehát ők jogosan hivatkoznak arra, hogy az ő kiképzésük a középiskolai tanárságéval azonos helyen és formában történvén, nekik mindazokra a benékre, jogokra, rangsorozásokra, nyugdíjevekre és egyebekre joguk van, amiket a középiskolai tanárság magáénak vall. Ennek súlyos pénzügyi következményei vannak, amelyek e pillanatig nem láthatók előre és amelyek igenis, megfontolás tárgyát képezhetik, hogy vájjon helyes lesz-e ezeket az ambiciókat felkelteni és ezeket a jogos ambíciókat az államháztartás felé irányítani. És még egytől félek, attól, hegy az így egyetemileg kiképzett polgári iskolai tanárságnak szűk lesz Macedónia, nem fogja látni az ő hivatása teljes és tökéletes kifejtésére megfelelő helynek azt a négy alsó polg'ári osztályt, hogy ők tehát feljebb kívánkoznak, ami természetes és magától értetődő törekvése minden egyénnek. Félek attól, hogy ők többre vágynak és hogy elégedetlenséget fognak termelni épen abból kifolyólag, hogy ők egyetemileg kvalifikált és képzett tanerők, mégis ilyen alárendelt jellegű iskolánál kénytelenek szolgálatot teljesíteni. Hiszen ha a minister ur segíteni akar a vidéki tudományegyetemek bölcsészeti fakultásán mutatkozó hallgatóhiányon, a numerus clausus törvénye módot nyújt neki arra, hogy a budapesti egyetem hallgatóinak számát leszállítsa és a szegedi egyetem hallgatóinak számát felemelje. Ha ez sem segit, akkor megfontolás tárgyát képezi, hogy vájjon a bevált polgári iskolai képzést folytató két, illetőleg több filozófiai fakultás-e az. amely megszüntetendőAzt mondotta a t. kultuszminister ur, hogy sajnos, ma a tanárképzésre, tanári pályára jelentkezők száma meglehetősen alacsony s igen kevesen óhajtják megszerezni a középiskolai, illetőleg a polgári iskolai tanári pályára a tanári képesitést. Azt mondotta a minister ur, nem is olyan régen, hogy a tanári nyomornak két periódusában. Az egyik kezdődik az érettségivel és végződik a diploma elnyerésével, amely idő alatt a tanárjelölt, a bölcsészhallgató, aki a legtöbbször szegény szülők gyermeke, kénytelen mellékfoglalkozások után futkosva és nyomorogva elvégezni tanulmányait, a második nyomorperiodus pedig számítódik a