Képviselőházi napló, 1927. I. kötet • 1927. január 28. - 1927. március 11.

Ülésnapok - 1927-10

Az országgyűlés képviselőházának 10. ülése 1927. évi február hó 15-én, kedden. 95 ismerni, hogy a pénzügyi feleslegek növelésével egyidejűleg ebben az országban állandóan növekedett az adóvégrehajtások száma, mert a pénzügyminister ur kimutatása szerint is az elmúlt esztendőben is már az összadóknak 28-9%-át hajtották be végrehajtás utján. Méltóztatnak tudni, mit jelent ez olyan országban, ahol az előző költségvetési évben még az adók 16%-át hajtották be végrehajtás utján? Nem azt, hogy az emberek nem akartak fizetni, hanem azt, hogy nem tudtak űzetni. És hiába beszél a pénzügyminister ur itt arról, hogy ebben az országban az elmúlt esztendőben kevés volt az adóvégrehajtás és kevés volt az adóárverés, amikor az 1926. év folyamán csak Budapesten 83.000 esetben hajtottak végre adóalanyokat. Méltóztassék a fővárosnak statisztikai évkönyvéből kivenni ezeket az adatokat. Nyolcvanháromezer adóalany ellen végrehajtás: ez azt jelenti, hogy Budapesten minden második adóalanyt végrehajtottak akkor, amikor az államháztartásig felesleg 68-3 millió aranykorona volt egy félesztendő alatt. Lássuk a pénzügyminister ur kijelentéseit a szanálási programra, előterjesztése alkalmával. A pénzügyminister ur akkor ebben az országban, amelyben egy túlságos pénzmennyiségnek és a pénz elértéktelenedésének konjunktúráját éltük, előterjesztett egy szanálási programmât, amelynek értelmében az 1924. év második felében a költségvetési hiány 42-5 millió aranykorona lenne, 1925 első felében 57*5 millió aranykorona. 1925 második felében 30*2 millió, 1926 első felében 19-8 millió aranykorona, öszszesen tehát 150 millió aranykorona. Ezzel szemben ő produkált mint költségvetési felesleget 1924 második felében és 1925 első felében 63 millió aranykoronát, 1925 második felében és 1926 első felében r 62 millió aranykoronát. Közben megjött az étvágya és 1926 második felében egy félév alatt többet produkált, mint az előző években egész év alatt, vagyis produkált 68-3 millió aranykorona felesleget. Ez azt jelenti. 393-3 millió aranykorona költségvetési felesleget produkált. Most, ha hozzátesszük, hogy mennyinek kellett volna lennie a költségvetési hiánynak, megkapjuk, hogy összesen 336'8 millió aranykorona volt az az összeg, amelyet a pénzügyminister ur több-bevételként kihozott a magyar magángazdaságból, mint amennyit a szanálási törvény értelmében kihozhatott volna. Most mi ennek a következménye? Az adócsökkentési javaslatnál is, amikor a pénzügyminister ur a kulcsok leszállításáról beszélt, nekem az a felfogásom, hogy nem a kulcs leszállítása vagy felemelése érdekel, hanem az, hogy a kulcs alapján többet fizetek-e, vagy keveisebbet. Nézzük meg tehát, mennyi adót fizet Budapest lelkenként, mennyi az az összeg, amennyi egy emberre esik Budapesten és az egész országban. A helyzet az, hogy Magyarországon 1924/25-ben minden ember 62-6 aranykoronát fizetett, tehát aki megszületett, azt abban a pillanatban 62*6 aranykorona adó terhelte Magyarországon. 1925/26-ban már 84-2 aranykorona, tehát egy esztendő alatt az egyes embereket terhelő adó felemelkedett fejenként 22 aranykoronával. Békében az adó, amelyet Nagy-Magyarországon, a békebeli boldog Magyarországon. — amelyet ugy neveztek, hogy tejjel mézzel folyó Kánaán — egy-egy adóalany átlag fizetett, 40—50 aranykorona volt^A helyzet tehát az, hogy ma a kevésbé kereső agyonterhelt, agyonszanált, megcsonkított, vérevesztttt Magyarországon az emberek átlagban kétszer annyi adót fizetnek, mint Nagy-Magyarországon a béke Magyarországában, a gazdag Magyarországon. Nem kell adótudósnak lenni, csak ismerni kell a viszonyaikat, a hozzánktartozók viszonyait és azoknak a viszonyait, akikkel érintkeznek, és méltóztassék azután megmondani, lehetséges-e hivalkodni azzal, hogy az államháztartási feleslegeket óriási módon megnövelte és 68 millió aranykorona felesleget mutat ki egy fél esztendőben, olyan pénzügyministernek, aki igaz, hogy az államháztartási feleslegeket óriási módon megnövelte, de nem ugy, hogy ez a jövedelem produktiv forrásokból származott volna, hanem akképen, hogy a szegény, nyomorult adóalanyok a mai csonka, vérevesztett Magyarországon kétszer annyi adót fizetnek, mint amennyit fizettek NagyMagyarországon. Mi a helyzet Budapesten? Itt a helyzet az, hogy ehhez a 84 aranykoronához hozzájárul még körülbelül 20% -cl ÊIZ adónak, és a statisztika szerint igy lehet megállapítani azt, hogy egy ember Budapesten 1923/24-ben 70*45 aranykorona adót fizetett, ma pedig fizet 101 aranykorona adót. Méltóztassanak megmondani, hogy ebben a városban, ahol az emberek nem keresnek, mert köztudomású, hogy nem keresnek, ahol a középosztálynak az emberei egyik képviselőtől a másikhoz szaladgálnak, egyik minister előszobájából a másikba, egyik gyárból a másikba mennek, ahol mérnöki diplomával rendelkező emberek elmennek a fővároshoz nanszámosi munkára, ebben a városban, ahol embereknek a kenyérkeresete nincs meg, nem azért, mert nem akarnak dolgozni, hanem mert nincs mit dolgozni, ebben az országban és ebben a városban lehet-e egyetlenegy adóalanynak az átlagos adója 101 aranykorona? Ha most azt nézzük, hogy a szanálás következtében és annakkövetkeztében, hogy óriási feleslegekkel rendelkezik a kormány, mi következett be, meg kell állapitanunk, hogy a legelső_ következmény a munkanélküliség volt. Engedje^ meg a t. Ház, hogy a szokástól teljesen eltérően itt nem a munkások munkanélküliségével, ne a kimutatott munkanélküliséggel foglalkozzam (Propper Sándor: Pedig ilyen is van!) tudom, hogy ilyen is van, beszélnek is erről, most azonban arról akarok beszélni, amiről nincs kimutatás. A szakszervezetek vezetnek állandó kimutatást arról, hogy Magyarországon hány munkanélküli munkás van, és a pénzügyminister ur büszkén mutat rá erre a kimutatásra és azt mondja, hogy Magyarországon a szakmunkások munkanélkülisége az utolsó félesztendőben csökkent és az utolsó másféleszetendő óta állandóan csökkenőben van. (Propner Sándor: Annyival csökkent, ahányan kivándoroltak! — BródyErnő: Már hazajönnek megint!) Nem tudom, mennyiben csökkent vagy emelkedett a munkások munkanélkülisége, de szomorúan látom, hogy például a BESZKÁRT-nál és a fővárosi üzemeknél munkásfelvételek alkalmával hosszú sorokban állanak kitűnő szakmunkások, lakatosok és olyan iparosemberek, akik részére a békeidőben ebben az országban mindig volt munka. Én inkább a másik munkanélküliségről kivánok beszélni, azoknak a munkanélküliségéről, akik ennek az országnak iskoláit elvégezték. Minden évben, ahány gyerek leteszi az érettségi vizsgát, annyi uj munkanélküli van az országban. És ne méltóztassék a pénzügyminister urnák az államháztartási feleslegek tekintetbevételénél és az államháztartási feleslegekért való elismerések inkasszálásában