Képviselőházi napló, 1927. I. kötet • 1927. január 28. - 1927. március 11.

Ülésnapok - 1927-10

vallani a saját csődjét, s csak azért jár még jó ruhában és étkezik közepes jó éttermekben, hogy ne bizonyítsa ő maga önmagáról a saját fizetésképtelenségét — mondom, teljes lehetetlenség, hogy ennek a közép polgári osztálynak éttermeit luxusadóval sújtják, nemcsak abban az esetben, ha valaki ott pezsgőt vagy tokaji aszút iszik, vagy nehéz borokat fogyaszt, avagy kaviárt eszik, hanem abban az esetben is, ha valaki ott borjupörköltet vagy sertéskarajt rendel, vagy a maga hosszulépését vagy spriccerét fogyasztja. Én ugy látom, hogy nincs szüksége az államháztartásnak erre a biztonsági koefficiensre, erre a többletbevételre, amely abból származik, hogy az emberek étkezését — nem fényűző étkezését, hanem az életük tengetésére szolgáló napi élelmezésüket — itt luxnsadóval terhelik. T. Ház! A másik adó, amely az államháztartás bevételi rovata részére súlyos arany százmilliókat szolgáltat: a forgalmiadó. A forgalmiadó tulajdonképen nem más, mint egy fogyasztási adó, csak a neve más; a forgalmiadó is az elsőrendű fogyasztást terheli meg. És az a baj, hogy nemcsak egyszer terheli meg, nemcsak egy alkalommal, hanem több alkalommal. Megterheli a húst, a zsirt, a cipőt, nem is egyszer. A cipőt nemcsak ugy terheli meg, hogy valahányszor én egy cipőt vásárolok, akkor már megfizettem a gyárnak, a nagykeieskedőnek és a kiskereskedőnek a forgalmiadót külön, hanem igenis azok, amikből a cipő előállittatik, ugy a cipőbőr, mint a cipőtalp, mint az egyéb mellékdolgok, amik a cipő előállításához szükségesek, szintén több alkalommal kerültek forgalmiadó alá. így hogyan lehet Magyarországon a fogyasztást olcsóbbá tenni, hogyan lehet itt a köztisztviselői fizetések stabilitásáról és leszállításáról beszélni, amikor ebben az országban minden drágább, mint bárhol az egész világon, drágább azért, mert a közszükségleti cikkek rettenetes megdrágulását okozza ebben az országban a forgalmiadó többszöröződése. Az egész világon csak három állam van, ahol ahelyett, hogy egyfázisos forgalmiadó volna, többszörösen szedik be a forgalmi adót, nevezetesen Argentínában, Braziliában és Magyarországon. Hogy ennek a forgalmiadónak azonban a fogyasztásra mi a hatása, e tekintetben én a pénzügyminister ur berlini kollégájára hivatkozom, aki nagyon nehezen egyezett bele abba hogy 0*75% legyen Németorszában a forgalmiadó, mert ő maga 0-6% forgalmiadót akart, mondván, hogy nem a kereskedőt és nem az iparost sújtja a forgalmiadó, hanem sújtja annak az egész országnak a fogyasztását, azért, mert rettenetesen és mérhetetlenül megdrágítja a fogyasztást. Az azonban, amit én mondok, nem újság és nem ellenzéki padokról hangzott el egyedül, miután a pénzügyminister ur, amikor a múlt nemzetgyűlésen először szólalt fel azért, hogy a saját pénzügyi javaslatait megvédelmezze, két adót nevezett meg, mint olyat, amelyet feltétlenül le kell ópiteni, két olyan adót, amely a legantiszociálisabb, amelyet egymásután le kell faragni: az egyik a kincstári házhaszonrészesedés, a másik pedig a forgalmiadó volt. A kincstári házhaszonrészesedést a pénzügyminister ur tényleg leépítette, ellenben a forgalmiadó leépítését illetőleg a pénzügyminister urnái nem látunk még törekvéseket sem, mert a pénzügyminister ur 1924-ben megígérte ugyan azt, hogy egyelőre próbaképen négy cikkre vonatkozólag: a fára, a szénre, húsra és a lisztre behozza a fázisrendszert, sajnálatunkra azonban látjuk, hogy bár azóta közel három esztendő telt el, a pénzügyminister ur csak egyre, a lisztre nézve igéri, hogy azt a legrövidebb időn belül be fogja hozni. Hát, t. Ház, ha nézzük azt, hogy a forgalmiadó körül mi történt, akkor sajnálattal kell megállapítanunk azt, hogy a forgalmiadó leszállítása ugyanolyan volt, mint amilyennek ma ebben az adócsökkentési javaslatban a házadó leszállítását látjuk. Leszállították a forgalmiadó kulcsát, de az alapok felemelésével ténylegesen felemelték magát a forgalmiadót. Valahányszor mi azzal jövünk, hogy 3% forgalmiadó mellett az emberek kevesebb adót fizettek, mint amennyit 2%-os forgalmiadó mellett fizetnek, a pénzügyminister ur ezt kétségbevonja. Épen itt van Ernszt Sándor t. képviselőtársaim is s látom, hogy ő is integet, hogy nem. Errevonatkozólag csak egyet tudok elmondani, azt, hogy miként lehetséges az, hogy kevesebb van beállítva a költségvetésbe 2% mellett, mint amennyi 3% mellett volt s az emberek mégis többet fizetnek? Ez csak akként lehetséges, hogy — nincs itt semminemű eltitkolás, nincs semmi suskus a költségvetésben — hogy amikor 1925 augusztusában a forgalmiadó kulcsát leszállították 3%-ról 2%-ra, akkor a pénzügyigazgatóságok a pénzügyministerium utasításai alapján a 3%-os forgalmiadó alapját 3 hónapra visszamenőleg a háromszorosára emelték fel az egész ország területére, a háromszorosára annak, amennyi eredetileg a költségvetésben benne volt. (Felkiáltások balfelől: A pausálét!) A pausálét felemelték a háromszorosára és a leszállítással egyidejűleg annak, aki 3%-os forglamiadó mellett eredetileg 200.000 koronát fizetett, azt mondották, hogy augusztustól visszamenőleg az elmúlt három hónapra 3% mellett fizet 600.000 koronát, 2% mellett pedig csak 400.000 koronát fog fizetni, vagyis ugyanakkor felemelték a forgalmiadóját anak duplájára. Amikor ebben az országban azt hirdették, hogy a forgalmiadót leszállították, az történt, hogy igen, leszállították a kulcsot, de a pénzügyminister ur gondoskodott arról, hogy a kulcs leszállítása mellett a forgalmiadó-alapok felemelésével tulajdonképen az államkincstár részére 40%-kal több bevétel jusson, mint amennyi akkor jutott, amikor a forgalmiadó kulcsa 3%-os volt. így néznek ki tehát a dolgok. (Mozgás a középen.) Bocsánatot kérek, én azt hiszem, Szabóky Alajts képviselő ur nem fogja megcáfolni azokat, amiket én mondtam, mert én a képviselő urnák az egész országra nézve, kivétel nélkül mindenütt be tudom igazolni azt, hogy ebben az országban 1925 augusztusától három hónapra visszamenőleg az adóalapokat felemelték ugyanakkor, amikor a kulcsot leszállították. Itt a nyilvánosság előtt tehát ugy nézett ki a dolog, mintha leszállították volna a forgalmiadót, ténylegesen azonban a forgalmiadót felemelték. Nem akarok itt arról a kérdésről beszélni, ami a forgalmiadót különösen antiszociálissá teszi, mert hiszen erről beszédemnek az általános adóbehajtás vexaturáira vonatkozó részében fogok majd szólani, csak annyit akarok megjegyezni, hogy Magyarországon az én állitásom szerint több, mint 5000, a pénzügyminister ur állítása szerint 3000 ember foglalkozik azzal, hogy forgalmiadókat szed be, kereskedőket, iparosokat ellenőriz. S én nem a saját statisztikámra, hanem majd a pénzügyminister urnák itt a Házban tett bejelentésére fogok hivatkozni akkor, amikor arról fogok beszélni, Az országgyűlés képviselőházának 10. ülése 1927. évi február hó 15-én, kedden. 93