Képviselőházi napló, 1927. I. kötet • 1927. január 28. - 1927. március 11.

Ülésnapok - 1927-9

A magyar tradieió az önkormányzat szem- 1 pontjából az, hogy a központi hatalommal szem­ben legyen itt a helyi testületeknek egy önkor­mányzati alakulata, hogy amikor a centrális ha­talom az nkormányzat ellen, a nép széles rétegei ellen akar intézkedni, a népnek helyi szervezete, önkormányzata álljon mindig szemben ezekkel a kísérletekkel.. Nemcsak abban az időben kellett ez, amikor Ausztriával közösségben voltunk­A magyar nemzet minden időkben, Ausztria nél­kül büszke és hires volt a maga Önkormányzatá­ról. A magyar nemzetnek történelmi alkotmánya van, amely az angol magna charta mellé jelöli ki helyét a történelemben. Amig külföldi álla­mok >an papirosalkotmányok vannak és kódexek­kel a brinesolták össze az alkotmányokat, addig a magyar alkotmány élő eleven fejlődés eredménye yoit (Rassay Károly: Volt! Volt!) és ennek az élő és eleven fejlődésnek következményeképen nem helyes az, hogy ma ezt az autonómiát, az önkormányzat nagy elvét ilyen részleges kicsi­nyes okokból el akarják vonni. Én már kijelen­tettem beszédem közben is, hogy a falu iránt a legnagyobb rokonérzéssel és szeretettelviseltetem. Küzdök a falu önkormányzatáért is. De amikor ezt teszem, egyúttal kérem az itt egybegyűlt képviselőket, hogy legyenek kegyesek Budapest fővárosa iránt. Budapest főváros polgársága iránt is rokonszenvvel és megértéssel viseltetni Buda­pestet a természet pazarul felruházta és a munka naggyá tette. Budapest nem kér privilégiumot vagy monopóliumot, csak engedjék a természet és a munka alkotását szabadon fejlődni, kineve­zett gyámok nélkül. Nem fogadom el a törvény­javaslatot. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök: Szólásra következik ? Urbanics Kálmán jegyző. Gáspárdy Elemér! Gáspárdy Elemér: T. Ház! A most szőnyegen fekvő törvényiavaslatnak csak harmadik fejezeté­hez, vagyis ahhoz a részéhez akarok hozzászólni, amely az autonóm testületek hatékonyabb ellen­őrzésére vonatkozik. Mindenekelőtt meg kell álla­pitanom, hogy ennél célszerűbb és — ami a leg­fontosabb — szükségesebb törvényjavaslat régen nem került a Ház asztalára. Megállapítja ezt a törvényjavaslat indokolása is. amely kimondja, hogv igenis szükséges ez a törvény és az autonóm gazdálkodás ellenőrzése azért, mert az nem felelt meg azoknak a követelményeknek, amelyek a takarékosság elveivel volnának összhangban és így az állam gazdálkodásával sem harmonizálnak. A törvényjavaslatnak ez az indokolása kissé lojális. Nem mond sokát. A közvéleményben a köztudatban ellenben már régen megrögződött az a gondolat, hogy az autonóm testületek, kölönö­sen^ pedig a városok és főleg Budapest székes­főváros nem gazdálkodtak mindig ugy, hogy az a takarékosság követetményeit ne haladta volna túl, kanem bizonyos könnyelműség is érvényesült gazdálkodásukban. (Rassay Károly : Ne bántsa a kormányt támogató Wolffot !) Épen ezért nagyon is szükség van erre a törvényjavaslatra és szükségesnek tartotta az ország egész társadalma, hogy ez a gazdálkodás megakadályoztassák vagy legalább is ellenőriz­tessék­Az ország társadalmának különösen egy ré­tege kisérte élénk figyelemmel a városoknak és különösen a fővárosnak pénzügyi gazdálkodását : a tisztviselők társadalma. A tisztviselŐK — már mint az állami tisztviselők — azt látták, hogy mig nekik a legnagyobb gondokkal kell megküz­deniök, hogy mindennapi kenyeröket megszerez­hessék és csekély tizetésükből megélhessenek, ad­dig a városoknak és különösen a fővárosnak tisztviselői kara magasabb illetményei réven nemcsak jobb életlehetőségek között volt, hanem magasabb illetményei, azonkívül különböző pót­illetményei, remunerációi, tantiémjei, közüzemi pótlékai, képviseleti díjai folytán olyan helyzetbe került, hogy még a vagyonszerzés lehetőségével is foglalkozott. Elkeseritő tudat volt ez az állami tisztvise­lőkre nézve, mikor ezt kellett tapasztalniuk. Azt hiszem, nem szolgálja a gazdasági konszolidációt sem, ha fenforog annak lehetősége, hogy közpén­zekkel ilven könnyelműen bánjanak el akkor, amikor az országnak egy egész társadalmi ré­tege súlyos gondokkal küzd. Épen ezért hálával és köszönettel tartozhat az ország egész társa­dalma a kormány iránt, amely ezt a helyzetet már régebben felismerte és ennek orvoslására ezt a törvényjavaslatot idehozta a Ház elé. {Egy hang balt elöl: Jó kormánypárti fiu !) Akkor min­dig kormánypárti vagyok, ha a kormány józan, okos és üdvös törvényjavaslatokat hoz a Ház elé. (Gaál Gaston : És mikor nemi — Derültség a ssélsőbatoldalon. ) Sokan vannak közülünk, akik aggályosnak tartják a törvényjavaslat rendelkezéseit abból a szempontból, hogy az autonómiát nagy mérték­ben érinti. Épen az előttem felszólalt igen t. Bródy képviselő ur hivatkozott arra, hogy az autonómia mindig arra volt jó, hogy a nemzetet válságos időben az elnyomástól és idegen be­folyástól megóvja. Nos hát, az autonómiának ez a nemzetvédelmi, alkotmánybiztositó szerepe im­már megszűnt, (Ugy van! a jobboldalon.) hiszen manapság egy minden izében nemzeti kormány intézi az ország ügyeit és a nemzet nincs kitéve annak, hogy itt idegen befolyások érvényesülje­nek. És ha netalán az ország megint olyan hely­zetbe kerülne, hogy az ország érdeke azt paran­csolná, hogy egy idegen állammal lépjünk állam­közösségbe, akkor az ország, illetőleg a nemzet mindig szerezhet magának alkotmánybiztositéko­kat arranézve, hogy ősi alkotmánya megvé­dessék. Én különben sem látom az autonómia sérel­mét. De ha ez a törvényjavaslat az autonómiát a legmesszebbmenőleg is sértené, még akkor is azt mondanám, hogy ezt a sértést el kell követni, mert hiszen ma nem az a fontos feladat, hogy az autonómiát megmentsük, hanem az, hogy ezt a tönkretett országot ne engedjük végleg elsülyedni a gazdasági váltságban és hogy azt a nagyszerű eredményt, amelyet eddig elértünk, továbbra is megtartsuk. (Helyeslés jobbfelől ) Mert ha ismét oly állapotok következnek be, hogy pénzünk értéke ingadozóvá válik, azt hiszem, ez súlyosabb csapás lesz az országra nézve, mintha az autonómiát a legnagyobb mértékben megszüntetjük. A pénzügyi gazdálkodás ellenőrzését nagyon is fontosnak tartom. Ebből az ellenőrzésből azon­ban talán kivenném az ősi vármegyét, hálából azért, mert valamikor, mikor erre szükség volt, erősen védte a nemzet alkotmányát. (Ugy van! a jobboldalon.) Most is, tradícióihoz hi ven, köte­les szerénységgel viszi a pénzügyeit s a legtöbb vármegye azon van, hogy az a pénz, amely a kezébe kerül, hasznos beruházásokra fordíttassák. Nem tudom azonban ugyanezt elmondani a váro­soknak és különösen Budapest székesfővárosnak gazdálkodásáról. (Rothenstein Mór : Ez a bűnös Budapest !) Épen ezért végtelenül sajnálom, hogy az igen t. pénzügyminiszter ur az eredeti javas­latán változtatott, tágabb Iatitüdöt engedett a városoknak s az autonóm testületeknek és ezt az ellenőrzést enyhébbé tette. Nevezetesen végtelenül sa.málom, hogy a pénzügy m in ister ur, illetőleg a kormány az ujabban átdolgozott törvényjavas­latában lehetővé tette a részvénytársasággá való 16* Az országgyűlés kept viselőházának 9. ülése 1927. évi február hó 11-én, pénteken. 87

Next

/
Oldalképek
Tartalom