Nemzetgyűlési napló, 1922. XLVI. kötet • 1926. október 27. - 1926. november 16.

Ülésnapok - 1922-599

362 A nemzetgyűlés 599. ülése 1926. fővárosunk hőforrásaiban rejlik s^ annakidején csak a helyi igények kielégítésére szorítkozott, olyan parlagon heverő tőkét képvisel, amelyet gyümölcsözővé tenni s^ a főváros fejlődése és erőforrásainak növelés^ érdekében hasznosítani elsőrendű gazdasági feladat.* E felfogás és a mai kormány felfogása között óriási ellentét van. Az akkori kormányzat előrendü gazdasági és állami feladatnak tekintette a székesfőváros fejlesztését és a Szent Margitsziget megvételével óriási áldozatot is hozott azért, hogy a székesfőváros közegészségügyét a parkokban amúgy is szűkölködő fővárosi lakosság érdekében ezzel a vétellel megjavítsa. De azt hiszem, nem szorul különösebb bővebb magyarázatra, hogy a székesfőváros fejlesztése mindenkor elsőrendű állami és országos jelentőségű feladat. A törvényhozás a Margitsziget megszerzésével közeélt kivan szolgálni, azt a közcélt, hogy a Margitszigetet a világhirü gyógyfürdők sorába emelje és nyilvános parkként a székesfőváros közönségének egészségügyi szempontokból rendelkezésére bocsássa, mert ez a székesfőváros két partja között fekvő gyönyörű és az Istentől megáldott flóráju, gazdag, természeti kincsekben bővelkedő sziget olyan tényező, amely alkalmas arra, hogy a főváros egészségügyét erőteljes mértékben megjavítsa és eleje kell hogy vétessék annak,, hogy r a Margitsziget ettől a rendeltetésétől elüttessék. A múlt idényben ezek a hajójáratok teljesen szüneteltek, mégpedig azért, mert ezelőtt egy évvel 1925-ben a Magyar Királyi Folyamés Tengerhajózási Részvénytársaság állítólag négy milliárdot ráfizetett ezekre a helyi járatokra. Ezelőtt az állam ezt a helyi hajózást évente 200.000 aranykoronával szubvenyionálta és a múlt esztendő óta, tehát 1925 óta szubvenció hiányában a Magyar Királyi Folyam- és Tengerhajózási Részvénytársaság képtelen volt e szolgálat ellátására. Sokszor beszélünk arról, hogy Budapestet fürdővárossá kell kifejleszteni és Budapestnek fürdővárossá való kifejlesztése társadalmi ^ és egyesületi utón és a székesfőváros áldozatkészségéből a hatalmas lépésekkel halad is előre. Ennek az akciónak feltétlen defektusa az, hogy ez a fürdővárosi jelleghez erősen hozzátartozó tényező a helyi hajózás be van szüntetve. Az a gyönyörű perspektíva, amely a helyi hajóknak Budapest határán, tehát a budapesti Dunán való végigmenetelekor minden néző elé tárul, az idegenforgalomnak rendkívül hatásos fejlesztő tényezője és az idegen forgalom nem lehet az állam szempontjából sem közömbös, hanem az én igénytelen véleményem szerint azok közé az elsőrendű gazdasági érdekek közé tartozik, amelyeket az 1908:XL

VIII. te. ministeri indokolása oly pregnánsan kifejezésre juttatott. A Margitsziget megszerzése tudvalevőleg az állam áldozatkészsége révén történt. Az állam azóta is támogatta a székesfővárosi közmunkák tanácsát abban a törekvésben, hogy a sziget fejlesztése a törvény rendelkezéseinek és intencióinak megfelelően történik. Ha most az állam megvonja gondoskodását attól, hogy a helyi hajók a Margitszigeten kiköthessenek és hogy ez a kikötés törvényileg biztosittassék, ez mindenesetre visszafejlesztését jelenti annak az akciónak, amelyet az állam annakidején a Margitsziget megvételével a székesfőváros érdekében kezdeményezett. Nem kívánom azt, àogy a helyi hajózás évi november hó 12-én, pénteken. szubvencionálása kizárólag állami feladat legyen. (Sándor Pál: Ez helyes!) Azt szeretném, hogy a helyi hajlózásisznibvencionálása felerészben székesfővárosi, felerészben állami feladatnak tekintessék. De meg kell jegyeznem azt is, hogy a székesfőváros, ha lakosságának számát nézve csak nyoleadrésze is az országnak adózás szempontjából nem nyolcad, hanem ötödrésze, vagyis abban a szubvencióban, amelyet az állam ad, ötödrészben, vagyis 20% erejéig székesfővárosi pénz van. Ha lehetséges volna olyan módot találni, hogy a hajózási társaság által igényelt szubvenció, amelyet az én értesülésem szerint hajlandó lenne 200.000 pengőre redukálni, a békebeli 200.000 aranykoronát. 200.000 pengőben megállapítani s ezt a szubvenciót felerészben az állam, felerészben a főváros viselné, akkor ebből a 200.000 pengőből tulajdonképen csak 80.000 pengő jutna az állam egyéb részeire, ellenben 120.000 pengő a székesfőváros közönségének kasszájából kerülne ki. Azt hiszem, hogy jóakarattal — és meg vagyok győződve, hogy a kereskedelmi miniszter urat a székesfőváros iránt a legteljesebb jóakarat vezeti — meg lehetne találni a módját annak, hogy egy ujabban megindítandó tárgyalás folyamán még a bekövetkezendő nyár előtt a székesfőváros bevonásával a Mftr. és az állam között létesítendő > szerződésben ezeknek a margitszigeti helyi járatoknak sorsa biztosittassék. Hogy ezt megkönnyítsem, a következő határozati javaslatot nyújtom be (olvassa): »Utasítja a nemzetgyűlés a kormányt, hogy a Magyar Folyam- és Tengerhajózási Részvénytársasággal folytasson a székesfőváros bevonásával tárgyalásokat a margitszigeti helyi hajójáratok fentartásának érdekében«. Mély tisztelettel kérem a miniszter urat, ne méltóztassék ettől a határozati javaslattól támogatását megvonni és kérem a nemzegyülést, tekintse azokat, amiket felhoztam, olyan argumentumoknak, amelyek a székesfőváros irányában ezt a kis jóindulatot megérdemlik. Kérem e határozati javaslat elfogadását. (Helyeslés). Elnök: Szólásra következik'? Héjj Imre jegyző: Sándor Pál! Sándor Pál: T. Nemzetgyűlés! (Halljuk! Halljuk!) Ahhoz az indítványhoz, amelyet az előttem szólott Petrovácz t. képviselő ur benyújtott, teljes melegséggel hozzájárulok. Én igenis, azt tartom, hogy az államnak egyedül ezt a szubvenciót nem szabad megadni, mert ez nemcsak állami, hanem főleg fővárosi érdek. Igaz, hogy az államnak is van érdeke abban, hogy az idegenforgalmat az egész vonalon emeljük, de ez az érdek távolról sem olyan nagy, mint a főváros érdeke. Azt hiszem, az államiháztartásban erősen körül kell határolni, hogy mit fizet a város és mit fizet az állam? Nem lehet mindent az állam terhére rakni. Azt hiszem, hogy a t. minister ur, akinek jóindulatát nincs okom semmiféle tekintetben kétségbevonni, e jóindulata alapján talán meg fogja találni a helyes utat, ha a főváros kellő áldozatkészséggel fog hozzájárulni, hogy ezt utólag ebbe a szerződésibe bevegye, mert ugy tudom, hogy a szerződést változatlanul kell elfogadni, — mint minden szerződést — miért különben ez a szerződés ad calendas graecas volna elhalasztva. Én valamikor tagja voltam a Schlesinger és Polako

vies cégnek, amely Magyarország egyik legnagyobb gabcna cége volt. Ez a cég évenként körülbelül két és félmillió métermázsa terményt vásárolt Magyarországon és azt a világ minden