Nemzetgyűlési napló, 1922. XLVI. kötet • 1926. október 27. - 1926. november 16.

Ülésnapok - 1922-589

64 A nemzetgyűlés 589. ülése 1926. közgazdasági nagytekintélyű intézmények kép­viselete biztositva van. Hogy mi szükség van ezenkivül még az uralkodó, szóval az államfő által kinevezett tagokra, ezt megérteni nem tudom. Megértem akkor, ha azt tételezem fel, hogy ezáltal a mindenkori kormányok akarják a maguk pozícióját a felsőházban biztositani. Ez lehet praktikus a kormány részéről, ezt azonban demokratikusnak és az idők szellemével meg­egyezőknek egyáltalában nem lehet mondani. Azt is nehezményezem a felsőházi javaslat­ban, hogy túlmagas számban akarja megállapí­tani a felsőházi tagok számát. Ha már egyszer a kormány azon az állásponton van, hogy csonka Magyarországnak is szüksége van felsőházra, lehe­tetlen, hogy elzárkózzék annak belátása elől, hogy egy kétszázon felüli tagból álló felsőházra még az ő princípiumaiból kiindulva sem lehet igazán szüksége ennek a csonka országnak. Hiába mondja a kormányzat, hogy ez nem kerül sok pénzbe, mert hiszen a felsőházi tagok nagyrésze díjta­lanul fogja ellátni tisztségét. De ez egyrészt nem is helyes demokratikus államban, másrészt a felső­házi javaslat szerint a tagok száma túlnyomó nagy részben illetményekben fog részesülni, tehát maga a javaslat is azt kontemplálja, hogy ez a megalkotandó felsőház bizony tetemes összegébe fog kerülni ennek a nyomorult, szegény országnak. Ha tehát egyszer a kormány feállitandónak tartja a felsőházat, elégedjék meg legfeljebb száz taggal ; untig elegendő volna abban az intéz­ményben egy ilyen kicsi ország részéről száz főrend, vagy felsőházi tag is arra a célra, amelyet a kormány és többség ennek a javaslatnak a megvalósításához kapcsol. Mindenesetre én is furcsának találom, hogy ez a javaslat módot ad a volt uralkodóház némely tagjainak arra, hogy 24 éves életkorukban már felsőházi tagságot kaphassanak. Nekem nem lenne semmi kifogásom az ellen, ha a volt uralkodóház Magyarországon élő és az előirt vagyoni feltéte­leknek megfelelő tagjai épugy mint a többi fő­rendek, választás utján bekerülhetnének a többi tagokra megállapított életkorban a felsőházba ; ez ellen talán nem lenne kifogásom, de hogy direkte és kifejezetten megkülönböztetést tegyünk a volt uralkodóház tagjaival, hogy direkte az ő kedvükért leszállítsuk a korhatárt, amely általá­ban véve kötelező a felsőházi tagokra, ezt teljesen lehetetlen dolognak és a fennálló törvényekkel homlokegyenest ellenkezőnek tartom. Egyszer már tiszta bort kellene a kormánynak a pohárba töl­tenie, nyíltan szint kellene vallania abban a kér­désben, vájjon érvényben tartja-e a Habsburg-ház trónfosztásáról szóló törvényt vagy nem ? Ha érvényben tartja ezt a törvényt, akkor ilyen meg­különböztetést nem volna szabad tennie. Most ismételten . a kisgazda képviselőkhöz fordulok, akik kell hogy ismerjék a régi kisgazda­párt programmját. Összeegyeztethetőnek tartják-e a régi, a 48-asnak büszkén nevezett kisgazdák felfogásaival, hogy ilyen felsőházi javaslatot szavazzanak meg, amely szerint a Habsburg-ház Magyarországon levő tagjai minden más főren­dek és egyszerű állampolgárok előtt ilyen kifeje­zetten éles megkülönböztetésben részesüljenek. Ez a régi, a 48-as tradíciókkal való megegyezés 1 Végtelenül csodálom, — nem is csodálom ugyan, mert ettől a kormánytól, amely valósággal tojás­táncot jár a legitimizmus kérdésében, a király­kérdésben, igazán más megoldást nem is" vár­hatunk. Azt hiszem azonban, hogy vannak a túloldalon olyan képviselőtársaink is, akikben fel kell tá­madnia annak a gondolatnak, hogy ezt a tojás­táncot sokáig igy járni nem lesz jó, jó lenne nyíltan szint vallani, hogy mit akar, milyen állás- ' évi október hó 29-én, péntehen. ponton van a kormány. Ha egyik oldalon nehez­ményezi a király kérdés megbolygatását, akkor nehezményezze a másik oldalon is. Nem kívánok mást, csak azt, hogy vonja le a konzekvenciát azzal, hogy ezidőszerint a királykérdés meg­bolygatása nem aktuális, hanem egyenesen vesze­delmes a csonka országra nézve. Ha a kormány­nak ez a felfogása, akkor vigye is ezt keresztül; ha az egyik oldalon nem engedi meg a vélemény­nyilvánítást, ne engedje meg a propagandát a másik oldalon sem, amely szembeszökő módon egyenesen az izgatás jellegét ölti magára. Az utóbbi időkben már az államfő személye ellen is irányul ez az izgatás; a kormánynak ezt nem volna sza­bad tűrnie. Annak a se ide se oda határozott állás-nem­foglalásnak eredménye ez a felsőházi javaslat, amely igy különbséget tesz Habsburg-házi hercegek és más főrendek és állampolgárok között. De különben is helytelenül van megfogalmazva a törvényjavaslatban ez a kérdés. A 2. § kimondja, hogy felsőházi tagok lehetnek méltóság, kinevezés és választás címén. Később felsorolja, hogy kik lehetnek méltóság, kik lehetnek kinevezés és kik lehetnek választás címén felsőházi tagok. Azután egy külön pontba felveszi a Habsburg-ház Ma­gyarországon tartózkodó tagjait. Kérdem, hogy ezek milyen címen lesznek a felsőház tagjai, mert a méltóság címén szereplők között nincsenek, de nincsenek sem a kinevezés, sem a választás címén helyetfoglalók között. Bocsánatot kérek, de azt kell mondanom, hogy ebben a tekintetben a tör­vényjavaslat pongyolán van megfogalmazva, mert fel van sorolva, hogy kik foglalnak helyet a felsőházban méltóság, kinevezés és választás címén, azonkívül van egy szakasz, amely tagsági jogot ad olyanoknak, akiket egyik pont alá sem lehet foglalni. Ismételten hangsúlyozom, hogy ha már a kormány szükségesnek tartotta ezzel a javaslattal idejönni a nemzetgyűlés elé, akkor legalább ugy állította volna össze javaslatát, hogy a kormány által is többször hangsúlyozott modern haladás­nak, az egészséges, magyar demokratikus fejlő­désnek megfeleljen. Ha történt is erre vonatko­zóan lépés, ebben a törvényjavaslatban mint már előbb elismertem, —- sok hiba van, amely a javas­latnak ert az érdemét lerontja és valósággal olyanná teszi a javaslatot, hogy ahhoz egy régi 48-as eszmékhez ragaszkodó ember szívvel-lélekkel hozzá nem járulhat akkor sem, ha magát a gon­dolatot egyébként elfogadhatónak is tartja. Mivel én ezt a javaslatot csonka Magyar­ország szempontjaiból, a tisztességes, a hagyo­mányokon alapuló egészséges magyar demokrácia szempontjából, a régi 48-as hagyományos magyar uolitika szempontjából is elfogadhatónak nem tartom, nem vagyok abban a helyzetben, hogy azt a részletes vita tárgyául is elfogadhassam. (Helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) Elnök : Szólásra következik? Csik József jegyző: Létay Ernő! Létay Ernő: T. Nemzetgyűlés! Tekintettel az idő előrehaladottságára, tisztelettel kérem, hogy beszédemet a legközelebbi ülésen mondhassam el. (Helyeslés.) Elnök : Azt hiszem kimondhatom, hogy a nemzetgyűlés hozzájárul ahhoz, hogy a képviselő ur beszédét a legközelebbi ülésen mondhassa el. Meskó Zoltán képviselő ur a házszabályok 205. §-a alapján személyes kérdésben szót kért. Meskó Zoltán: T. Nemzetgyűlés! Nagyon rosszul esik nekem, mert nem szoktam meg, hogy immár a második napon is személyes kérdésben vagyok kénytelen felszólalni saját reputációm prrlpkfhf 1 !! Horváth Zoltán képviselőtársam, bár tegnap

Next

/
Oldalképek
Tartalom