Nemzetgyűlési napló, 1922. XLVI. kötet • 1926. október 27. - 1926. november 16.

Ülésnapok - 1922-588

42 À nemzetgyűlés 588. ülése 1926. évi október hó 28-án, csütörtököné érdekel tehát, hogy a szabadkirályválasztók mit csinálnak, Vindikálta magának azt is, hogy a függetlenségi elveket ők is képviselik, csakhogy csendesen. (Felkiáltások baifelől: Suttyomban!) Mondhatnám, hogy nem csendesen, de némán képviselik, úgyhogy abból senkisem tudja meg, hogy a bizonyos függetlenségi elvek imádata — amely azelőtt az én t. képviselőtársam ajkáról csak ugy csöpögött — egyáltalában megvan-e. (Kiss Menyhért: Lehet egy elvet a parlamentben némán képviselni! — Csontos Imre: Nem Magyarország kiépítését akarjuk-e mi is!) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! (Csontos Imre: Mind csak gyanusitás!) Horváth Zoltán: Szememre vetette t. képviselőtársam azt is, hogy a Habsburg--familiával szemben tegnap illetlen kifejezést használtam. (Kiss Menyhért: Mióta fáj neki a Habsburg-familiaf — Csontos Imre: Nem fáj nekünk!) Ugy látszik Csontosnak nem fáj, de Meskónak fáj. Máir tegnap ezért az elnökség részéről figyelmeztetésben részesültem, de magam is rögtön korrigáltam és lelki emóciómat hoztam fel indokul, hogy magam előtt látom azt a sok vért, bitófát, nyomort, szenvedést, amelyet ez a familia okozott ennek az országnak, s ez ragadott el. De egyébként kötelességemnek tartom kijelenteni, hogy ez a szó, csavargó, nem vonatkozót az elárvult királyi családra, nem vonatkozott azokra, akik nélkülözések között és nem az ő gazdagságuknak és rangjuknak megfelelően élnek, hanem vonatkozott a familiának ama tagjaira, akik vagyonuk átmentésével, vagyonunk felhasználásával törekszenek arra, hogy ezt a magyar királyságot vagy esetleg egy másik királyságot is maguknak lézengő ritterként megszerezzenek. (Kiss Menyhért: Ujabban a lengyel trónra pályáznak! — Csontos Imre: Van elég hely!) Kérem a mélyen tisztelt nemzetgyűlést hogy ebbeli kitételemet igy értelmezni méltóztassék. (Helyeslés baifelől.) Elnök: Most pedig javaslatot teszek legközelebbi ülésünk idejére és napirendjére nézve. Javaslom, hogy legközelebbi ülésünket holnap, folyó hó 29-én, pénteken délelőtt 10 órakor tartsuk és annak napirendjére tűzessék ki az országgyűlés felsőházáról szóló

1 törvényjavaslat folytatólagos tárgyalása. Van valaki a napirendhez szólásra feljegyezve! Forgács Miklós jegyző: Rothenstein Mór! Rothenstein Mór: T. Nemzetgyűlés! Legyen szabad az elnök ur javaslatával szemben egy sokkal aktuálisabb napirendet javasolnom. (Neuberger Ferenc: Házfelosztást! — Esztergályos János: Ugy van!) Körülbelül két hét óta folyik ebben a Házban a vita a felsőházi javaslat felett. Nem akarom azt mondani, hogy ez a vita nem nivós vagy hogy ez a vita és a tárgy maga nem érdekes. De ha ebből a Házból kimegyünk az utcára, az életbe és látjuk, hogy ott mi van, ha tudjuk, hogy november elseje küszöbön allés nagyon sokan vannak az országban, akik nem tudják, honnan vegyék november elsejére vagy ötödikére a házbért, akkor azt hiszem, tekintettel ezekre a körülményekre, lehetne ebben a Házban is sürgősen arról tanácskozni, hogyan lehet ezeken a bajokon valahogy segíteni. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Amikor a kormánypárton és a kormányban is azt hangoztatják folyton, hogy nekik van szociális érzésük, látják, hogy nyomor van az országban, amikor ezt hangoztatják uton~fÉÜ- ' len. akkor miért nem akarják tudomásul venni, hogy ilyenkor mégis csak sürgősebb és fontosa bb lenne, hogy azokkal a kérdésekkel foglalkozzunk, amelyek már égetőek. Akármilyen fontossággal is birjon egy esetleges főrendiház, egy úgynevezett második kamara, olyan égető szükség nincs erre a javaslatra, hogy legalább rövid időre ne lehetne ezt a tárgyat a napirendről levenni, hogy — amint ezt gróf Albert Apponyi is indítványozta, (Derültség jobbfelől.) — hogy visszamenjenek a javaslattal a bizottság elé, mert ahogy ez a javaslat nincs ugy előkészítve, mint ahogy ezt ilyen javaslatnál elvárhatnók. (Zaj és derültség a jobboldalon.) Talán mégis jobb volna, ha az igen t. képviselő urak a túloldalon komolyabban fognák fel a dolgot. (Zaj a jobboldalon. — Csontos Imre közbeszól. — Szabó Imre: Kár kabarét csinálni! — Lendvai István: Ne beszéljen kedves Imre Csontos képviselő ur! — Szijj Bálint: Apponyi Albert, nem Albert Apponyi! — Szabó Imre: Ha maga annyi ideig élne Bécsben, még- mindig nem tudna annyit németül, mint amennyit ő megtanult magyarul! — Zaj.) Elnök: Csendet kérek! Rothenstein Mór: Nem tudom, hogy egyáltalában érdemes-e az ilyen megjegyzésekre reagálni.* A magam részéről ugy érzem, hogy nem. Épen ezért csak fel akarom hívni a nemzetgyűlés figyelmét arra, hogy inditványok vannak beterjesztve és már előttem más képviselőtársaim, amikor a napirend megállapításához szóltak, szintén ismételten rámutattak arra, hogy itt volnának beterjesztett inditványok, amelyek hónapok óta vannak már bejegyezve, (Szabó Imre: Évek óta!) amelyek mégis megérdemelnék már azt, hogy róluk is legyen már szó. Épen a lakbéremeléssel kapcsolatosan Reisinger Ferenc képviselőtársam terjesztett be inditványt és még mindig nem került rá a sor. Még annyi időt sem kivan magának venni a nemzetgyűlés többsége, hogy meghallgassa azokat az indokokat, amelyek ezt az inditványt szükségessé tették. Most november l-e előtt, épen a mai lapok: ban olvastunk hirt arról, hogy a népjóléti minister ur volt szives a lakbérről nyilatkozni. Ismeretes, hogy a főváros előterjesztéssel élt a kormányhoz, kérve, hogy november 1-én a házbéreket ne emeljék. A kormány, ugy hirlik, még nem foglalkozott ezzel a kérdéssel, (Baticz Gyula: A kormánynak nem sürgős!) — ellenben a mai lapokból ismeretes a népjóléti minister nyilatkozata. A^ népjóléti minister azt mondja, hogy azt a kérdést, hogy november 1-én emeltessenek-e a házbérek, bizza a nép a háztulajdonosokra. (Zaj.) Ha a háztulajdonosokra bízzák, hogy 1-én emeljenek-e vagy nem, akkor a szegény nép hiába reméli, hogy november 1-én nem kell neki felemelt házbért fizetnie; ha csak azért nem. mert most — amint szintén Vass népjóléti minister nyilatkozatából tudjuk — a háztulajdonosok is azon törik a fejüket, hogy csakugyan emeljék-e november 1-én a lakbért, mert megtudták, hogy amennyiben emelik — vagy ha nem is emelik — a pénzügyminister a novemberi házbér alapján fogja az adót kivetni. Minthogy pedig ez az adó, ugy látszik, többet tesz ki, mint az a plusz, amelyet a háztulajdonosok házbéremelés címén kapnának, ez esetben esetleg hajlandók ettől az emeléstől elállani. (Zaj.) De miért legyen ez a háztulajdonosokra bízva! Miért nem éí itt a népjóléti minister ur vagy a kormányzat azzal a hatalommal, amely e tekintetben rendelkezésre áll! Ha más dologról volna szó, nagyon gyakran van alkalom, hogy érezzük a kormány hatalmát, de amikor valamely szociá-