Nemzetgyűlési napló, 1922. XLVI. kötet • 1926. október 27. - 1926. november 16.

Ülésnapok - 1922-588

34 A nemzetgyűlés 588. ülése 1926. Zoltán: Jelentkezett és az elnök nem vette észre!) Propper Sándor képviselő ur jelentke­zését a házszabályokhoz való hozzászólásra nem vettem észre. Amint észrevettem, néki a felszólalásra a jogot kötelességszerűen meg­adtam. Propper Sándor: T Nemzetgyűlés! (Zaj a .jobboldalon.) A házszabályok merev rendelke­zésein kivül itt van a méltányosság és a lojali­tás. (Halljuk! Halljuk! a szélsőbaloldalon.) Itt van azonkívül a parlamenti vita gyakorlati technikája, amelynek nem szabad elvenni az értékét. Fábián Béla képviselőtársunk meg­magyarázta, hogy a vitarendezés folyamán teg­nap két szónok elcserélte a szónoki helyet. Ez a vita érdekében történt, mert előre akartak bo­csátani egy szónokot, aki közjogi szempontból akar a kérdéshez hozzászólni. Ezek a szónoki cserék, amelyek kizárólag a politikumot szol­gálják, a túlsó oldalon is igen gyakran előfor­dulnak. Ha a házszabályokat ilyen mereven alkalmazzuk, akkor a parlamenti vita egysze­rűen lehetetlenné válik. A túlsó oldalnak is meg van a maga vitarendezője, ott is cserélgetik a szónokokat a célszerűségnek, a szónok és az ügy érdekeinek megfelelően. Nem látóin be, miért ne lehetne ugyanazt megtenni a baloldal­nak is. Drozdy Győző képviselőtársunk nem je­lentkezett szólásra, Drozdy Győző képviselő­társunk abban a tudatban volt, — azt az in­strukciót kapta a vitarendezőtől — hogy Rain­nrecht képviselőtársunk után fog beszélni. Igen csekély fizikai fáradságba került volna, hogy a teremből kimenjen, ha tudta volna, hogy fel van írva, de nem akar beszélni. Az ő jóhisze­műségét, az ő igazát bizonyitja az is, hogy ide­benn maradt és várta Rainprecht felszólalását. Véletlenül, technikai tévedés vagy hiba foly­tán, nem Rainprecht képviselő urat, hanem Drozdy képviselő urat hivták fel. Ez azonban nem lehet ok arra. hogy most felborítsuk a tár­gyalás technikáját, a jövő tárgyalás rendjét, hogy ugy mondjam a pártok között hallgatóla­gosan megállapított berendezkedést és elüssük a szólás jogától ennél a fontos törvényjavas­latnál egy képviselőtársunkat, akinek mondani­valója van. Nagyon kérem a nemzetgyűlés elnökségét, hogy a dolog lényegére és a szóbanforgó képvi­selő ur jóhiszeműségére való tekintettel a jö­vőre gondolva, a tárgyalás rendjének és mene­tének biztosítása, a vitarendezés technikájának megóvása céljából a házszabályok merev alkal­mazásától eltekinteni méltóztassék. (Helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon. — Zaj a jobbolda­lon.) Elnök: T. Nemzetgyűlés! Én a házszabályo­kat minden esetben a legméltányosabban ke­zelem; de, engedelmet kérek, az illető képviselő urnák, aki feliratkozott és nem óhajt szólás­jogával élni. módjában állott volna megtenni azt az általában szokásos eljárást, hogy letö­rölteti magát és akkor iratkozik fel újból, ami­kor szólani óhajt. Mivel a képviselő ur a te­remből eltávozott és nincs jelen, nincs észre­vételem az ellen, hogiy jelen nem levőnek te­kintessék és alkalomadtán az újból feliratko­zás jogával éljen. (Helyeslés.) Szólásra következik? Forgács Miklós jegvző: Rainprecht Antal! Rainprecht Antal: T. Nemzetgyűlés! (Hall­juk! Halljuk!) Jól tudom, hogy a t. Nemzetgyű­lés technikailag kezeli ezt a törvényjavaslatot is, mint a legtöbbet és igy a kormánypárt leg­több tagja saját meggyőződése ellenére is az •»Unbedingte Unterwerfung« katonai elv alap­ján az ellenzék minden figyelmeztetése és fel­szólalása ellenére is meg fogja szavazni ezt a évi október hó 28-án, csütörtökön. törvényjavaslatot, mégsem tartom meddőnek ezt a küzdelmet, mert már eddig is bizonyos eredménnyel járt abban a tekintetben, hogy a t. túloldalról elhangzott és a javaslatot pár­toló felszólalásokból is imegálliapithatói, hogy az eddig megközelithetétlen szentségnek te­kintett orthodox jogfolytonosság engedett a maga merevségéből és a vita során kiderült, hogy ilyen abszolút orthodox jogfolytonosság a nemzet és a társadalom történetében nincs s hogy ilyenre mint alapra helyezkedni nem le­het. Hiszen az előadó t. képviselőtársam által az angol történelemből felhozott igen jó és ta­láló példák is — amelyekről az újságokból ér­tesültem — alkalmasak bizonyítani azt, hogy a jogfolytonosság törésekor jelentkező diffe­renciákból nem lehet teljes biztossággal meg­állapítani, hogy evolúciós vagy revolúciós kérdésről van-e szó. Ez a vita, a szónokok ok­fejtéseinek divergáló volta bizonyitja legjob­ban azt, hogy ezt az egész kérdést, a jogfolyto­nosság kérdését egy közös nevezőre kell hozni, az ebből a közös nevezőből való egyetemleges kiindulás lehet csak az egészséges s ez a kö­zös nevező a XX. században a népszuverenitás elvének preciz betartása, az általános, titkos, egyenlő választójog alapján összeülő parla­ment és ennek felelős kormánya utján képzel­hető el. (U.gy van! a bal- és szélsőbaloldalon.) Mert máskülönben egy 1 teljes és tökéletes káosszal állunk szemben, mert minden ember, politikus, közjogász a maga szubjektív szem­pontjai szerint bírálja el ezt a kérdést és min­dig más és mais eredményre jut. Máskülönben ez az elv egy formáihatásra, alakításra nagy­szerű viaszmassza marad a törvényhozás ke­zében, amelyet ki-ki formálhat a maga izlése szerint. Az olyan generális megállapítás, mint ami­- lyet Wolff Károly igen t. képviselőtársam is tett, — szintén elismerve beszéde folyamán az evolúciónak jelentőségét, mert hiszen máskü­lönben az orthodox legitimizmus alapján állott volna — mondom, az olyan kijelentés, hogy a nemzethez, mint ősforráshoz kell visszamenni, problematikus, mert mi is ezt valljuk, csupán a nemzeti akarat érvényesítésének módja tekin­tetében van közöttünk fkülönbség és ez a különb­ség jelentkezett már a következő percben az előttem szólott t. képviselő urnái is. Beszédében egy nagy ür és ellenmondás marad annak foly­tán, hogy nyomban azután, hogy megállapítja, hogy az ősforrást a nemzet akarata kénezi. kije­lenti, hogy ez az ősforrás a magyar királyság. Bocsánatot kérek, vagy a nemzet akarata, vagy a magyar királyság. (Zaj.) mert hiszen a nem­zet akarata nem szükségképen fog megnyilvá­nulni a magyar királyság tovább megtartása mellett. Az általános titkos, egyenlő választó­jog alapján összeülő parlament mellett nagyon könnyen elképzelhető olyan eset is, amelyben a nemzeti akaratot a koronázás mellőzésével a köz­társaság létesítésével akarnánk kifejezésre jut­tatni. Precizirozni kell tehát a tényeket, szaba­tosan kell a közjogi definíciókat megállapítani és akkor az ilyen ellenmondásnaik, — mésr _ ha akár megtapsolják is — értéke a kellő nívójára vagy nundjuk nivótlansáarára fog vísszasüly­lyedni. (Ugy van! a bal- és szélsőbaloldalon.) Tulajdonképen mi a jogfolytonosság? A jogfolytonosság az a szükségesség, az^ a tény, az a tagadhatatlan társadalmi valóság, hogy jog és törvény nélkül nemizet, állaim és társada­lom nem létezhetik, hogy jog* és törvény nélkül egy álladalom, komoly nemzeti élet egyenesen elképzelhetetlen. De ugyanakkor ennek a jog­nak és törvénynek megváltozási időpontja, a

Next

/
Oldalképek
Tartalom