Nemzetgyűlési napló, 1922. XLVI. kötet • 1926. október 27. - 1926. november 16.
Ülésnapok - 1922-599
382 A nemzetgyűlés 599. ülése 1926. ségesen és igazságosan rendezik ezt a kérdést, ahogyan a nemzet becsülete is megkívánja. Ezek mind az ellenzék politikai küzdelmének fegyverei, nem akarunk velük élni, mert mi minden legélesebb és leghatalmasabb fegyverről is szívesen lemondunk, ha cserében kell lemondanunk róla, ugy, hogy ezzel az országban valami jó történik. (Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalcn.) Méltóztassanak jóságukat és őszinteségüket bebizonyitani. Két napon nem mulhatik az, hogy az adózó polgárság, a ki nem elégitett polgárság és a megcsalt polgárság valamiféle jóvátételhez jusson. Nem fogadom el az elnök ur napirendi javaslatát hanem a következő indítványt teszem (olvassa): »Az elnöki napirendi javaslat kiegészítéséül inditványozom, hogy a javasolt tárgyak mellé tűzze napirendre még: az adó- és illetékmérséklésről szóló 1188. számú pénzűgyministeri javaslatot és a hadikölcsönök valorizálására vonatkozó indítványok megokolását és az indítványéitárgyalását«. (Élénk helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) Elnök: Kivan még valaki szólani? (Nem!) Ha sen'ki szólni nem kivan, a vitát bezárom és a tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. Következik a határozathozatal. Az elnöki napirendi javaslattal szembenáll Rupert Rezső képviselőtársunk napirendi inditványa amely két pontból áll. Az első pontja azt kivan ja, hogy az adó- és illetékmérséklésről szóló 1188. sz. pénzügy ministeri javaslat tárgyaltassék, a második pontja pedig indítványozza a hadikölcsönök valorizálása tárgyában Sándor Pál képviselő ur által előterjesztett indítvány megokolásának kitűzését. Az első pontra vonatkozóan a házszabályokkal állunk szemben, amelyek akként rendelkeznek, hogy a benyújtott törvényjavaslatok előbb bizottságilag tárgyalandók, miután pedig a szóban levő törvényjavaslatot a Ház határozata folytán kiadtam az illetékes bizottsághoz, ennélfogva a házszabályok értelmében az elnök Rupert képviselő ur napirendi indítványának első pontját szavazásra nem bocsáthatja. (Rupert Rezső: Már holnap letárgyalható! Máskor is^ tűztünk így !ki javaslatot! — Zaj.) Csendet kérek, képviselő urak! Ami a képviselő ur napirendi indítványának 2-ik pontját illeti, az hálzszabályszerü, azt az elnöki javaslattal szemben fel fogom tenni és határozat alá bocsátom. Kérdem tehát a t. Házat méltóztatik-e az elnöki napirendi javaslatot elfogadni szemben Rupert Rezső képviselő ur napirendi javaslatánalk második, házszabályszerü részével, igen vagy nemi (Igen! Nem!) Kérem azokat a képviselő urakat, akik az elnöki napirendi javaslatot fogadják el. szíveskedjenek felállani! (Meatör fenik.) Többség. (Baticz Gyula: A nemzet kisebbsége! —Felkiáltások jobbfelőlől: Majd mcgl'tjuk!) A Ház az elnöki napirendi javaslatot fogadta el. (Zaj a szélsőbaloldalon.) Csendet kérek, kéipviselő urak ! Strausz István (képviselő ur a házszabályok 205. §-ának a) pentja alapján személves kérdésben kért szót. (Zaj.) Csendet kérek, t. képviselő urak, mind a két oldalon. (Ruoert Rezső: Másban nem is bíznak, csak a csendőrszuronyban! — Ellenmondások a jobboldalon.) A szó Strausz István képviselő urat illeti Strausz István: T. Nemzetgyűlés! A felsőházi törvényjavaslat részletes vitájában felvetettem a szunnyadó ujonemegajánlási jogévi november hó 12-én, pénteken. nak életrekeltését. Tettem ezt kizárólag az alkotmányjog szempontjából és tettem azt a felsőházi törvényjavaslatnak annál a szakaszánál, amely a felsőház törvénykezdeményezési jogát szabályozza. Beszédem alatt az igen t. igazságügyminister ur nem egyszer ingerülten tette azt a megjegyzést, hogy a felsőházi törvényjavaslat általam tárgyalt szakaszának tárgykörébe nem vonható bele az ujonemegajánlási jognak taglalása. Nekem ezek ellen a megjegyzések ellen nem lehet panaszom, mert az igen t. elnök ur abszolút tárgyilagossága megvédett engem azzal, hogy egyáltalában nem reagált az igen t. igazságügyminister ur megjegyzéseire és engedte beszédem folytatását. Ami engem személyemben sért, az az igazságügyminister urnák az a válasza, hogy én fejtegetéseimmel kifelé, a külföld felé nehézségeket támasztottam a kormánnyal szemben, sőt, ha jól emlékszem, ugy fejezte ki magát, hogy gondokat okoztam a kormánynak. Ebből az okból az igazságügyminister ur válaszában többszörösen hangsúlyozta, hogy ebben az országban sorozás egyáltalában nem folyik. Teljesen felesleges volt az igazságügyminister ur részéről a sorozás hangsúlyozása, mert én fejtegetéseim során sorozásról egyáltalán nem beszéltem. Ha tehát valami félreértés lehet ebben a kérdésben, az kizárólag az igazságügyminister ur válaszára vezethető vissza. De én tagadom azt, hogy az igazságügyminister ur válasza is félreértésekre adhatott volna alkalmat a külföldön. Egész beszédem beállitásából kitűnik, hogy én az ujonemegajánlási jogot ugy állítottam be a nemzetgyűlés tárgyalásának keretébe, mint alkotmányunk fundamentumát. Hogy pedig én újoncokról beszéltem, az csak természetes, mert újoncok vannak a toborzott hadseregben is épen ugy, mint az általános védkötelezettség alapján megszervezett hadseregben. Minden katona, akit felavatnak, aki belép a hadseregbe, akár toborzás utján, akár védkötelezettség utján regrutálódnak a hadsereg tagjai, újoncoknak tekintendők. Engem alkotmányos skrupulusok, alkotmányos aggodalmak indítottak a felszólalásra. Attól félek, hogyha a toborzás olyan eljárás mellett folyik ebben az országban, amint eddig folyt, akkor a törvényhatóságokból és minden hatósági szervezetből kiöljük az alkotmányos érzéket. Rn attól is tartok, — megvallom őszintén — hogyha olyan módon folyik a toborzás, mint ahogyan eddig folyt, akkor az állami főhatalmak kiegyensúlyozását is kockára tehetjük. Tudjuk, hogy 35.000 főben van a magyar hadsereg létszáma a trianoni béke alapján megállapítva. Elnök : A képviselő ur már túlmegy azon a határon, amely a személyes megtámadtatás kerete. (Ugy van! a jobboldalon.) Méltóztassék tehát abban a keretben maradni, amelyet a házszabályok előírnak és amelyhez a képviselő urnák röviden és szigorúan alkalmazkodnia kell. Strausz István : Lehetőleg alkalmazkodni fogok az elnök ur utasitásához, ami különben kötelességem is. Ehhez a 35.000 főnyi létszámhoz fűzöm annak megállapítását, hogy időnként, évenként azonban szükségessé válik a hadsereg létszámának kiegészítése a fogyatékhoz képest. Én tehát kívánom és követelem alkotmányunk alapján, hogy a toborzási rendszerben is a fogyatéknak a pótlása ujonemegajánlási törvény alapján történjék ; mert ily külön felhatalmazás felel meg a magyar alkotmány követelményeinek. A honvédség felállításáról szóló törvény is ezen az elgondoláson épült fel. De volt már nekünk toborzott hadseregünk, régebben, különösen a
