Nemzetgyűlési napló, 1922. XLVI. kötet • 1926. október 27. - 1926. november 16.

Ülésnapok - 1922-599

364 A nemzetgyűlés 599. ülése 1926. ezeket az uszályokat, az amerikai bíróság reánkdiktálta, hogy kárpótlásul még- ennyi, meg ennyi uszályt kell leadnunk. Ha tehát nem vették volna el ezeket az uszályokat, akkor is oda kellett volna adnunk a békeszerződés alapján. Ezeket az uszályokat okvetlenül pótolni kell, s én kritizálom ezt a szerződést azért, mert nem megy elég messze ebben a tekintetben, s az ország gazdaságát nem eléggé istápolja az a segítség, amelyet ennek a hajóstársaságnak aunak. Szerintem túlsók a megkötés bizonyos irányokban, nem pedig kevés. Egy olyan társaság iránt, amely-30 éven keresztül bebizonyította, hogy magyar, kitűnő, elsőrendű, tisztességes emberek vezetése alatt áll, rneg kell lenni a bizalomnak, hogy az állam azt mondja: nem irok elő semmit, meglátom, hogyan sáfárkodó!, én vigyázni fogok, hogy kötelességedet telj esi tsed. Hiszen a 23. és 26. § teljesen kezébe adja a ministernek ezt a társulatot. Ha a minister akarja, minden pillanatban megbéníthatja a társulat egész működését. (Az elnöki széket Puky Endre foglalja el.) Én, aki ilyen intézménynek élén álltam, tudom, hogy nem lehet olyan könnyen boldogulni a miinisteriummal. A ministeriumnak kezében van ez a társaság, ugy, hogy semmitől a világon nein kell félni, különösen ha becsületes ministerrel van dolgunk, aki törődik az ügyekkel. (Propper Sándor: Ilyen is van! — Felkiáltások a jobboldalon: Éljen Herrmann Miksa!) Feltételezem, hogy a mostani minister ilyen, legalább eddigi beszédeiből itélve s ha a tettei sem mutatnak majd mást, akkor azt hiszem, hogy hosszú idő után először tkaptunk megint olyan ministert, aki a kereskedelemmel foglalkozni fog, mert eddig igazán édesleveset foglalkoztak a kereskedelemmel. (Szabóky Jenő: Csak egy hibája van, hogy nem jogász! — Derültség.) Hála Istennek, hogy nem jogász! (Rupert Rezső: Milyen kár, hogy Szilágyi és a többiek is jogászok voltak!) Ázt hiszem, t. képviselőtársam sem kivan jogászt kereskedelmi ministernek. (Rupert Rezső: Kossuth Lajos idejében milyen jó volt a jogász! Annak köszönhetjük az ipar és a kereskedelem alapjainak lerakását!) Várnai t. képviselőtársam azt mondotta, hogy a kormány a kereskedelmet, a kisipart és a kézműipart eddig abszolúte nem támogatta s amig nem fogja támogatni, ő nem haj landó megszavazni ezt a törvényjavaslatot. Abban igaza van a t. képviselő urnák, hogy eddig- bizony nem kaptunk semmiféle támogatást. Ellenkezőleg: a kereskedő örült, ha élhetett anélkül, hogy megtámadják és hogy lebecsüljék az ő működését. Támogatást eddig nem kaptunk, de az, hogy eddig nem kaptunk támogatást, még nem ok arra, hogy mi egy instrumentumot, amelyre a kereskedelemnek és iparnak nélkülözhetetlenül szüksége van és amelyet, ha nem volna, meg kellene alapítani, mellőzünk és ebből az okból lehetetlenné tegyük azt, hogy az állam ilyen szerződést megköthessen. Ez tehát nem ok arra, hogy ezt a szerződést mi ne fogadjuk el. Remélem, hogy a kormány, mihelyt érzi, hogy a mi pénzügyeink megerősödnek, kipótolja a hiányt, amely ebben a szerződésben még tapsztalható és tovább megy az uszályépitések terén; mert 40 uszállyal még^nincs segítve azon, ha a magyar folyam- és tengerhajózás tekintetében a mi forgalmunk fokozáévi november hó 12-én, pénteken. sara és a tarifákra befolyással legyen. Én ezt a kérdést szem előtt fogom tartani és emlékeztetni fogom a minister urat arra, hogy e tekintetben sokkal tovább kell menni, mint ameddig ebben a szerződésben mentek. Nagyon is szükkeblüek voltak, de valószinü, sőt bizonyos, hogy az állam pénzügyi helyzete kényszeritette őket erre. Én azonban szivesén látnám, ha az ilyen általános szükségesség tekintetében, mint amilyen a folyam- és tengerhajózás, amelyre minden embernek személyesen is, de az árut illetőleg is szüksége van, az ország közösen fog azon működni, hogy a mi nemzeti hajózásunk megerősödjék. Nagyon szükséges ez különösen abban az értelemben, hogy itt mindig hallunk hangzatos frázisokat a tranzitókereskedelmet illetőleg. Igaz, hogy a mi országunk hivatva van arra, hogy tranzitó kereskedelmet folytasson, mert be van ékelve különböző nagy országok közé. Itt van a mi Dunánk, amely nagy kincsünk, de ha rákerül a sor arra, hogy segitsünk és megadjuk az alapját annak, hogy tranzitó kereskedelem létesülhessen, abban a pillanatban máris jönnek az ellenkező hangok, amelyek azt mondják, hogy ne csináljuk ezt meg. Remélem, hogy azok a felvilágosítások, amelyeket adtam meg fogják ingatni még Várnai t. képviselőtársamat is abban a felfogásában, hogy ezt nehezményezi. Én tehát már a tranzitókereskedelem érdekében is kívánnám azt, hogy ez az egész vonalon erősödjék. Ezzel kimerítettem mindazt, amit mondani akartam e szerződés körül. Kívánom és ajánlom, a t. minister urnák, hogy ne álljon meg emellett a szerződés mellett, hanem addig, amig a tisztességes vezetés mellett ez a társulat megmarad, segítse ezt a társulatot, hogy prosperálhasson a haza érdekében. (Helyeslés a jobb- és a baloldalon.) Elnök: Szólásra következik! Héjj Imre jegyző : Senki sincs feliratkozva! Elnök: Szólásra már senki följegyezve nincs. Kérdem, kivan még valaki szólani! (Nem!) Ha senki szólni nem kivan, a vitát bezárom. A kereskedelemügyi minister urat illeti a szó! Herrmann Miksa kereskedelemügyi minister: T. Nemzetgyűlés! Én a pénzügyi bizottságban lefolytatott tárgyalás után azt hittem, hogy itt vitára nem is igen kerül sor, különösen pedig nem fognak hangok hallatszani magának az egész szerződésnek konstrukciója ellen, mert a bizottsági tárgyalás folyamán, azt lehet mondani, egyhangúlag nyilatkozott meg a dologhoz értők részéről az a felfogás, hogy ezt a szerződést, igenis, okvetlenül meg kellett csinálni és egészen kis kritikáktól eltekintve, megcsinálni ugy, amint az előttünk fekszik is. Őszintén megvallva, kissé meg voltam lepődve, amikor a tegnapi tárgyalás folyamán Várnai Dániel igen t. képviselő ur magárnak a szerződésnek fundamentumát alapgondolatát is megtámadta, eltekintve attól, hogy már pártállásánál fogva is bizonyos szociális szempontok hangoztatásával mondott kritikát. Ez késztet engem arra, hogyha egészen röviden is, magára r arra a kérdésre is visszatérjek, hogy egyáltalában szükség volt-e erre a szerződésre, noha erre a kérdésre az előbb szakszerűen, az ellenzéki oldalról Sándor Pál igen t. képviselőtársam és merem mondani: barátom, a legbehatóbb felvilágosításokat adta meg. A kérdést Várnai képviselő ur ugy vetette fel, hogy mirevaló ez az egész — mint ő mon-