Nemzetgyűlési napló, 1922. XLVI. kötet • 1926. október 27. - 1926. november 16.

Ülésnapok - 1922-588

A nemzetgyűlés 588. ülése 1926. évi október hó 28-án

} csütörtökön* %& gyűlés és egy szentesítés és meg volna a jogforrás. (Fábián Béla: így van ma is!) Ez nines igy. mert nincs ma Magyarországon olyan lehetőség, hogy az isteni és erkölcsi jogba ütköző jogot kodifikálni lehetne. Itt él a képviselők élő lelkiismerete. Ha a szokásjogon kivül nézem a jogot, ott van még az isteni vagy a természetes jog. Vannak nem kodifikált isteni és természetes Jogok; igy például a léthez való jog nincsen kodifikálva és állitom, hogy ez a legtöbb államban nem kodifikált természetes jogon alapszik. Természetes jogon az isteni és emberi erkölcsbe ütköző szabály nem lehet tételes jog; lehet időleges szabály, de nem lehet jog; lehet forma szerint jog, de nem lehet jogA forma tehát nem jog sa magyar alkotmány nem is tartotta a formát jognak. Ha én, mint köz jogász, átnézem a Corpus Jurist, fel tudom sorolni a törvényeknek egész sorozatát, ahol a forma nincs meg és ez mégis inkorporált jog; élő. eleven jog a Corpus Jurisban ma is élő jog. (ügy van! jobbfelől.) Csak néhány konkrét példát fogok bemutatni. Ott vannak az 1445-ben, 1446-ban és 1447-ben kelt dekrétumok. Az egyik pláne nagyon fontos, mert az 1446-iki dekrétum a kormányzói hatalomról rendelkezik, (ügy vanl jobbfelől.) Vissza fogok rá térni, hogyha én a jogfolytonosság alapján állok, mit szólok a kormányzói hatalomhoz az 1446. évi tcikk alapján. Pedig ez is eleven jog. Ez a három dekrétum, amelyek egyike alkotmányjogi módosítást tartalmazott, — még pedis: az 1446-iki dekrétum, amely a kormányzói hatalomról rendelkezik — forma szerint nem jos:, mert nélkülözi a szentesítést. Pedig benne van a Corpus Jurisban. Ha nem volna forma szerint is jog. akkor a későbbi törvényhozásoknak első feladatuk lett volna az 1446. évi törvénycikkre azt mondani, hogy: ezt nem ismerjük el eleven jognak. Az egész Corpus Juris ilyen negációt nem ismer ezzel a három dekrétummal szemben, mert a jogszokás pótolta és -e három dekrétum inkorporáltatott. De vegyük csak horogszegi Szilágyi Mihály kormányzó dekrétumát, az 1458-as dekrétumot, amelyet ő hozatott. Itt mellesleg megjegyzem, hogy összehívta a rendeket és a főrendeket. A dekrétum kiadása a király kiskorúsága alatt történt és nélkülözi a szentesítést. Korvin Mátyás valóban nagy nemzeti királyunk alatt történt, hogy távollétében hoztak a •Karok és Rendek törvényt 1474-ben. Ez is benne van a Corpus Jurisban, csak később a király egy levélben ismerte el ennek a már inkorporált törvények érvényességét. Hogy ez a levél fennáll, ezt csak Kovacsics gyűjteményéből tűnik ki, mert a Törvénytárból egyébként nem tűnik ki, hogy ezt az 1474-es dekrétumot Korvin Mátyás utólagosan elfogadta. Ezt a dekrétumot tehát a király távollétében hozták a Karok és Rendek. (Fábián Béla: De a király nevében! Benne van! Itt a törvény! Benne van, hogy a király nevében!) Niem arról beszélek, hogy mi van benne, hanem a formádról. Az rendben van, hogy benne van, de nincs szentesítve. Az 1446-os dekrétumnál nincs benne. (Fábián Béla: Benne van a király megerősítése!) Az 1446. évi dekrétumról beszélek, ezt a trón üresedésének idejében hozták. Itt van az 1485-ös dekrétum, amely a nádori hatalomról szól. A tárgyilagos felszólalás érdekében kénytelen vagyok megemlíteni, hogy ezt az 1485-ös dekrétumot sok közjogi irónk kétségbevonja. Ez az 1485-ös dekrétum tehát a nádori méltóságról erndelkezik és ki kell jelentenem, hogy az^ 1845-ös dekrétumban lefektetett anyagi rendelkezés végigvonul az egész nádori intézményen, vagyis ez a forma nélkül létrejött rendelkezés valóban eleven, élő jogává alakult át a Corpus Jurisnak, a jogszokás alapján. De itt van az 1523-ban, bzent üyorgy vértanú ünnepén Budán tartott országgyűlés határozata; az 1525-ben Rákos mezején nozott határozat, ugyanott az 1526-ban hozott határozat; I. Ferdinánd idejéből több dekrétum; II. Mátyás alatt — tessék a '1 örvény tart megnézni! — a koronázás előtti és a koronázás utáni dekrémok; (.Jb attián ueia: Ezek minü alkotmánysértések voltak!) holott koronázás előtti dekrétum nem lehet jog torma szerint, mert a meg nem koronázott király a magyar törvények szerint nem szentesíthet, (Ügy van! jobufelöl.) tehát az 16ü8-iki koronázás edotti dekrétumok voltakepen nem is te&mtnetök eleven jognak. Ezt a kérdést csak azért hoztam elő, hogy cáfoljam azt a tételt, hogy a forma jog, amit én nem fogadok el, világért sem fogadnék ei. (Az ejnöki széket Puky Endre foglalja el.) Ismerek a Törvénytárban egy közjogi törvényt.. Elismerem, hogy közjogilag helyesen jött létre a trianoni béke becikkelyezése, de mert az nézetem szerint a joggal és erkölccsel ellenkezik, én azt a magam részéről és velem együtt százezrek sohasem fogjuk érvényes jognak elismerni. (Élénk éljenzés, helyeslés és ta^s jobbfelől és a középen.) Pedig az forma szerint jog; ha tehát a forma jog lenne, akkor ezt a trianoni békeszerződést is el kellene fogadni forma szerinti jogalkotásnak. De itt van az 1715 : XLIX. te. Rákóczi megbélyegezeséről. Az forma szerint létrejött, szentesitett törvény voit, de a nemzet sohasem tekintette eleven jognak, (Élénk helyeslés és taps jobbfelől és a középen.) úgyhogy kénytelen is volt maga a törvényhozás rektilikámi és kitörölni ezt a megbélyegző törvényt. (Horváth Zoltán: Nagyon hosszú időre!) ]Nem mindig jog a forma; (ügy van! jobbfelől.) azt hiszem, ezt bebizonyítottam, (ügy van! jobbfeiöl és a középen.) Lehetnek bizonyos klauzulákra vonatkozó megegyezések alapján bizonyos szőrszálhasogató ellentmondások, de az a tény, hogy szentesítés nélkül bekerült eleven jog a Corpus Jurisba, meg nem dönthető. Az sem dönthető meg, hogy szentesítéssel is bekerült jog a Corpus Jurisba, amit azonban nem fogadtak el jognak. Mert, hogy mi van a klauzulában, az nem fontos, de a szentesítés hiányzott a törvényhozás idejében. (Fábián Béla: De utólag szentesittetett !) Elnök: Fábián Béla képviselő urat kérem, méltóztassék a köbeszólásoktól tartózkodni! (Rakovszky István: Akkor mindig az országgyűlés végén szentesitettek!) Wolff Károly: Ha már most én az orthodói közjog alapjain állóik, nekem tovább is kell mennem, fejtegetéseimet tovább kell vezetnem. Kétségtelen, hogy a nemzet életében vannak bizonyos tények, amelyek nem tekinthetők nem létezőknek. Ilyen tény az-, hogy az ősi királyság jogalapján áll. én állitom, hogy ebben a kérdésben nem tekintem a jogfolytonosságot megdöntöttnek, nem fogadom el ezt az álláspontot, hogy a jogfolytonosság megdőlt. Ha az ősi királyság', alkotmányé s alapján áll a nemzet, — amint hogy áll, — mit tegyen az a nemzet, ha a törvényalkotás másik faktora egész Európa konflagrációjávai gátolva van a tényleges törvényhozói működés kifejtésében? 5*