Nemzetgyűlési napló, 1922. XLVI. kötet • 1926. október 27. - 1926. november 16.

Ülésnapok - 1922-598

A nemzetgyűlés 598. ülése 1926. évi november hó 11-én, csütörtökön. 351 csoda megterhelést jelentenek ezek a feladatok, mert csak igy tudjuk az összhangot és a helyes irányt megtalálni. Nekem meggyőződésem, hogy ezek logikus folyamatai annak az útnak, amelyen elindulhatunk és ha biztosítani akarjuk az eredményt, ha megfelelő összhangba akarjuk hozni az egész vonalon a magángazdaság életét a közszolgáltatásokkal, akkor nem lehet az államnál megállni, mert én adatokkal bizonyítom, de azt hiszem, mindenki tudja is, hogy az állami adókhoz hozzáfüződő egyéb szolgáltatások azok, amelyek olyan súlyossá teszik a közterheket. Itt is határt kell szabnunk és alkalmazkodnunk kell ezen a téren is a mai viszonyokhoz és a ma még megoldatlan kérdések megoldását jobb időkre kell halasztanunk. Ezzel kapcsolatban még egy kérdéssel kívánok foglalkozni, a kereseti adó kérdésével, tudniillik abból a szempontból, hogy ez ma az autonómiák céljait szolgálja. Itt nagy ellentétek vannak, mert azt látjuk, hogy mig vannak városok és községek, amelyek óriási bevételekkel rendelkeznek, addig más városok és községek valósággal sínylődnek. Csak egy részletet fogok megemlíteni és pedig azt, hogyha ma egy községben három bérlő van, a község olyan bevételekhez jut hozzá, amelyeket nem is tud elkölteni, ha azonban nincs, akkor pótadóban kénytelen viselni ezeket a terheket. Foglalkozom ezért azzal a tervvel, hogy a kereseti adót állami adóvá tegyük és bizonyos kulcs, tehát népesség, vagyon, jövedelem stb. mérlegelésével osszuk meg az autonóm testületek között. Azt hiszem, ebben több igazság volna, mint a mai helyzetben. (Ugy van! a jobboldalon.) A közterhek csökkentésének problémáját ezzel már el is intéztem, csak azt akarom még megállapítani, hogy azt hiszem, hatalmas lépéssel mentünk és megyünk előre ezen az utón a gazdasági élet megerősítése felé. Az állam megteszi kötelességét az egyik oldalon és ha megteszik azok a testületek is a másik oldalon, amelyekről az előbb beszéltem, akkor a jótékony hatás a törvény életbeléptetése, és az ezzel kapcsolatos intézkedések után semmiesetre sem maradhat el. Amikor pénzügyi politikám programmját megadtam, három irányt; jelöltem meg. Az első az állami pénzügyek rendezése, a második a gazdasági politika s a harmadik az erre épülő szociálpolitika. Azt is hangsúlyoztam, hogy ez nem azt jelenti, mintha ezeket egymástól mereven el lehetne választani; ezek sok tekintetben együtt kell hogy haladjanak, de mindig vannak időszakok, amelyekben az egyik probléma erőteljesebben jelentkezik, mint a másik. Az első időszakon túl vagyunk: az állami pénzügyeket megingathatatlanul szilárd alapokra helyeztük. (Ugy van! a jobboldalon.) Megindultunk azonban a másik utón is. Ma senki sem vonhatja kétségbe, hogy a gazdasági élet szempontjából is javulás állott be. Nekünk örülnünk kell azon, hogy a szanálást is nem olyan kimélyített válsággal sikerült keresztülvinnünk, mint ahogy az máshelyen történt. Talán Összefüggésben van ez azzal, hogy a szanálási időszak alatt is, ahol csak lehetséges volt, mindig figyelemmel voltam az adott gazdasági lehetőségekre. Ha azonban tovább akarjuk a gazdasági élet megerősödését, akkor azt tartom, nem elégséges megállani csak az adókönnyítéseknél, amelyek nagy összeget jelentenek, és kell hogy a gazdasági életben éreztesék a maguk hatását. Hiszen 40 millió pengő végeredményben nem lebecsülendő összeg. Ha keresztül visszük a másik oldalon is a takarékosságot, amint beszéltem róla, — ennek eredményét legalább tiz-husz millió pengőre becsülöm. Ez összesen 60 millió pengő, mely összegnek kell, hogy mutatkozzék a hatása a gazdasági élet megjavítása tekintetében. Ami a beruházásokat illeti, (Halljuk! Halljuk!) sok erős kritika hangzott el és volt olyan is. amely azt mondotta, hogy nincsenek beruházások. Azt hiszetm, most már senki sem meri ezt állítani; ezen már túl vagyunk. Kritika hangzott el abból a szempontból is, hogy a beruházásokat milyen célokra fordítjuk — s végül a túloldalról bizonyos skepticizmus volt tapasztalható, — hogy vájjon azt a programmot, amelyet a beruházások terén megjelöltem, lehet-e fennakadás nélkül folytatni a jövőben is. Amikor a kormány részéről kilátásba helyeztem azt, hogy a beruházások a gazdasági élet megj avulását kell hogy eredményezzék az egész vonalon, mindig rámutattam arra is, hogy a beruházások megindítása még nem jelenti azt, hogy máról holnapra a gazdasági élet is teljesen talpra áll. Ez lassú folyamat, mert a beruházások csak fokozatosan éreztetik hatásukat. De ha azt nézem, hogy ezen a téren mit értünk el a gazdasági életben, akkor máris jelentkezik eredmény, hiszen a beruházások összege két év alatt háromszáz millió aranykoronára rug. Végeredíményben talán nem is volna helyes, ha mindenki egy véleményen volna^ a beruházások céljait illetőleg, hiszen az egyéni álláspontok mások és mások, én azonban azt tartom, hogy a kormánynak feladata, hogy saját tudása és lelkiismerete szerint állapítsa meg a beruházási programmot. Ismételten rá kell mutatnom arra, hogy

T ha vannak is kifogásolt tételek — különösen a hitelélettel kapcsolatos tételek ezek — méltóztassanak meggyőződve lenni, hogy ezek majdnem hasznosabb beruházások minden másnál. Méltóztassanak elgondolni, mi lett volna^ ha hiteléletünket magáira hagyjuk, ha nem tesszük meg azokat az intézkedéseket amelyek általában a közhitel szempontjából megtörténtek. Nézzük csak a Pénzintézeti Központot, amely igen nagy hivatást töltött be az egész időszak alatt; az volt a szerencsénk, hogy a Pénzintézeti Központ megvolt, mert igy a válság nem mélyült ki annyira, mint amenynyire egyébként kimélyülhetett volna. Sok tekintetben az intézet niükCiidésének eredménye volt az is, hogy nem fordultak elő olyan esetek, amelyek a túlságos spekuláció miatt esetleg veszélyeztették volna a pénzügyi helyzetet. Ami a kisembereket támogató hitelszövetkezetek segítését illeti, azt hiszem, ez is olyan törekvés, amelyet csak helyeselni lehet. (Gaal Gaston: De azért a luxust jó volna ott is leszállítani ! Ott is sokat autóznak! A Hangyánál meg a' Mezőgazdák Szövetkezeténél!) Amennyiben ezek a szövetkezetek a kisemberek problémáinak megoldásával foglalkoznak, azt hiszem, nem objektiv politika ezt kifogásolni, ez ellen észrevételt tenni. Meggyőződésem az, hogy az itt befektetett tőke meghozta a maga gyümölcsét, mert exiszteneiákat mentett meg az összeomlástól, amely exiszteneiák megmentése a gazdasági termelés terén éreztette főképen a hatását. A beruházásokat illetően azt mondom, hogy meggyőződésem szerint a következő két évben is fogunlk tudni — csak ennyiről beszélek, nem akarok további perspektívát nyújtani — ilyen