Nemzetgyűlési napló, 1922. XLVI. kötet • 1926. október 27. - 1926. november 16.

Ülésnapok - 1922-598

342 A nemzetgyűlés 598. ülése 1926. évi november hó 11-én, csütörtökön. dett és természetes, hogy neki be kellett számolnia nemcsak az elért eredményekről, de perspektívát kellett nyújtania a jövőre is. Másrészt ne felejtsük el, hogy ő egy kivülünk álló személy volt, aki megmondta a maga véleményét, akár kedvező volt, akár kedvezőtlen. És én azt hiszem, csak hálásak lehetünk neki abban az irányban, hogy ezekben a jelentésekben az ország helyzetét anélkül, hogy valaha is szépítette volna, tényleg ugy állította be, hogy a jelentések alkalmasak lettek arra, hcgv az ország irán a külföldi tőke bizalmát felkeltsék. Engedelmet kérek, én azt hiszem, az én szerepem egészen más. En helyes utón járok, ha tisztán és ridegen megállapitom a kedvező vagy kedvezőtlen tényeket. Nem volna helyes, ha én véleményt nyilvánítanék, de nem volna helyes az sem, ha kellemeset mondanék önmagunkról a külföld felé, mert ez nagyon könynyen csökkenthetné a külföld bizalmát. Én azt vettem észre, hogy épen ami a külföldet illeti, ezekben a száraz jelentésekben nagyobb erő van, mint ha bármiféle dicsekvésekkel akarnók szépiteni a helyzetet. (Igás! Ugy van! a jobboldalon.) Ettől a rendszertől nem fogok eltérni; ellenkezőleg, azt hiszem, meg kell majd később fontolni, nem kell-e egyszerűen csak a számadatokra kiterjeszkedni. Alkossa meg mindenki a maga következtetését, de nekem nincs jogom arra, hogy én próbáljam befolyásolni bárki hangulatát. De eltévesztik a dolgot más irányban is azok, akik kritizálják ezeket a jelentéseket. A pénzügyministernek nem ezek a jelentések képezik azt a terrénumot, ahol meg kell mondania szándékait. A pénzügyministernek terrénuma a nemzetgyűlés és hasonló más politikai helyek, ahol alkalma van megmondani, hogy mit tervez és mit gondol a jövőt illetőleg. Azt hiszem, épen az volna a helytelen, ha a jelentésekben próbálnám a jövő programmját megadni. A programm megadása idevaló erre a helyre és a jövőben is ezt a rendszert kívánom fentartani. (Helyeslés a jobboldalon. — Rupert Rezső közbeszól.) Elnök: Rupert képviselő urat másodizben figyelmeztetem, méltóztassék csendben maradni! Bud János pénzügyminister: A jelentésekkel kapcsolatban azt látom, hogyha egy hónapban hiány vagy bevételi felesleg áll elő* azt azonnal kihasználják anélkül, hogy valaki számolna a tények helyes alakulásával. Hiszen aki kissé betekint az állami budgetbe, tudhatja, hogy vannak hónapok, amelyek deficitesek s vannak hónapok, amelyek bevételi feleslegekkel zárulnak. Méltóztassék csak visszagondolni: a júliusi és augusztusi jelentést ugy használták ki, mintha ezekben a hónapokban bevételek egyáltalában nem folynának be s mintha ebből nem tudom, micsoda kellemetlenség származnék. A következő hónapban, amikor már pluszról tettünk jelentést, felelősségre vonták a pénzügyministert, hogy miért vannak ilyen bevételi többletek. Azzal senki sem számol, hogy tulajdonképen kiegyenlítődésnek kell ezen a téren bekövetkeznie. (Sándor Pál: Ez hipokrizis, minister ur, ez nem áll!) T. képviselőtársam, alkalmat adok arra, hogy olvassa el az összes megjegyzéseket, amelyek ezen a téren történtek, vájjon nem igazságot mondok-e, hogy így történt a pénzügyek beállítása. Már most, ami a budgetnek feleslegekkel való zárását illeti, engedje meg a t. Nemzetgyűlés, hogy erre is néhány megjegyzést tegyek. Én hiszem, hogy teoretice és elvontam az volna a helyes, ha az állami budget ugy alakulna, hogy matematikai kiegyenlitettség következnék be, vagyis ha ugy az egyik, mint a másik oldal azon a matematikai alapon bonyolódnék le, amint a költségvetés előírja. Aki azonban ismeri az állami pénzügyek természetét, az tudja, hogy minden költségvetésnek feltétlenül egy biztonsági koefficienssel kell dolgoznia. Ma kétszeresen fontosabb ez a kérdés, mint a háború előtti időben, méltóztassanak utánanézni az európai államokban történteknek. Egy rendkívül hatalmas államot tudnék mint példát odaállítani, amelynek ötven évig nem volt igazában véve teljesen és tökéletesen egyensúlyozott költségvetése. Ha bárhol hiány következett be, vagy belföldi vagy külföldi kölesönnel ezt a hiányt egyszerűen ki lehetett egyenlíteni és nem következtek be azok a szomorú következmények, amelyet egy deficites költségvetésnek eredményei. Kérdem, vájjon a mai időkben, amikor rendkivül nehéz külföldi kölcsönökhöz hozzájutni, amikor a legtöbb országban a belföldi tőkeképződés nincs azon a színvonalon, hogy az állam könnyen hozzájuthasson ilyen kölcsönök felvételéhez, az volna-e a helyes politika, hogy olyan állami költségvetéssel éljünk, amelyben ilyen esetlegességek legyenek? Ez a biztos romlás volna, (Sándor Pál: Ki állította ezt? Ezt senki sem állította!) Igen t. képviselőtársam,, érdekes, hogyha itt beszélünk, akkor senki sem állítja, ha pedig kivül vagyunk, akkor kifogásolják. (Sándor Pál: Ki mondta?) Ha nem kifogásolják, akkor nagyon örülök és leszögezem, hogy ebben a tekintetben egy véleményen vagyunk. (Fábián Béla: Ki mondotta ezt, minister ur! - Zaj.) Elnök: Fábián képviselő urat kérem, méltóztassék csendben maradni. Bud János pénzügyminister: Én ezen a téren csak egy példára akarok rámutatni. Franciaország ma azon az utón van, hogy valutáját stabilizálja. Mindenki látja, hogy a valuta stabilizálásának előfeltétele az egyensúly megteremtése az állami pénzügyekben. És ha hosszú időn át, hónapokon vagy éveken át nem tudták sikeresen megoldani a kérdést, az jórészt annak a ténynek fel nem ismeréséből következett, hogy végeredményében mindig egy egyszerű matematikai bázisból indultak ki. (Rupert Rezső közbeszól.) A mostani francia pénzügyminister és ministerelnök zseniálisan felismerte, hogy az állami pénzüarvek rendezésének és stabilizálásának előfeltétele az, hogy egy biztonsági koefficienssel megteremtett költségvetés legyen; ilyen irányban kezdtek dolgozni és már lehet is látni ennek kedvező hatását. (Sándor Pál közbeszól. — Zaj. — Elnök csenget.) Nagyon örülök, hogy teljesen egyértelműen fogjuk fel a kérdést, mert akkor sok félreértést fogunk eloszlatni, sok félreértést, különösen az esetben, ha nem egy adott pillanatból indulunk ki, hanem évekre menőleg fogjuk ezeket a kérdéseket elbírálni. (Klárik Ferenc: Tömik az államkasszát pénzzel! — Fábián Béla: Tönkreteszik a magángazdaságot! — Zaj.) Elnök: Kénytelen leszek az állandóan közbeszóló képviselő urakat rendreutasítani. Méltóztassanak végre csendben maradni. Bud János pénzügyminister: Olyan megjegyzések is történtek az általam kiadott jelentésekkel kapcsolatban, hogy a kiadásokat fokozzuk. Tisztázzuk ezt a kérdést is és félek