Nemzetgyűlési napló, 1922. XLVI. kötet • 1926. október 27. - 1926. november 16.

Ülésnapok - 1922-598

342 A nemzetgyűlés 598. ülése 1926. évi november hó 11-én, csütörtökön. dett és természetes, hogy neki be kellett szá­molnia nemcsak az elért eredményekről, de perspektívát kellett nyújtania a jövőre is. Más­részt ne felejtsük el, hogy ő egy kivülünk álló személy volt, aki megmondta a maga vélemé­nyét, akár kedvező volt, akár kedvezőtlen. És én azt hiszem, csak hálásak lehetünk neki ab­ban az irányban, hogy ezekben a jelentések­ben az ország helyzetét anélkül, hogy valaha is szépítette volna, tényleg ugy állította be, hogy a jelentések alkalmasak lettek arra, hcgv az ország irán a külföldi tőke bizalmát felkeltsék. Engedelmet kérek, én azt hiszem, az én sze­repem egészen más. En helyes utón járok, ha tisztán és ridegen megállapitom a kedvező vagy kedvezőtlen tényeket. Nem volna helyes, ha én véleményt nyilvánítanék, de nem volna helyes az sem, ha kellemeset mondanék önma­gunkról a külföld felé, mert ez nagyon köny­nyen csökkenthetné a külföld bizalmát. Én azt vettem észre, hogy épen ami a külföldet illeti, ezekben a száraz jelentésekben nagyobb erő van, mint ha bármiféle dicsekvésekkel akar­nók szépiteni a helyzetet. (Igás! Ugy van! a jobboldalon.) Ettől a rendszertől nem fogok el­térni; ellenkezőleg, azt hiszem, meg kell majd később fontolni, nem kell-e egyszerűen csak a számadatokra kiterjeszkedni. Alkossa meg mindenki a maga következtetését, de nekem nincs jogom arra, hogy én próbáljam befolyá­solni bárki hangulatát. De eltévesztik a dolgot más irányban is azok, akik kritizálják ezeket a jelentéseket. A pénzügyministernek nem ezek a jelentések képezik azt a terrénumot, ahol meg kell mon­dania szándékait. A pénzügyministernek ter­rénuma a nemzetgyűlés és hasonló más politi­kai helyek, ahol alkalma van megmondani, hogy mit tervez és mit gondol a jövőt illetőleg. Azt hiszem, épen az volna a helytelen, ha a je­lentésekben próbálnám a jövő programmját megadni. A programm megadása idevaló erre a helyre és a jövőben is ezt a rendszert kívánom fentartani. (Helyeslés a jobboldalon. — Rupert Rezső közbeszól.) Elnök: Rupert képviselő urat másodizben figyelmeztetem, méltóztassék csendben ma­radni! Bud János pénzügyminister: A jelentések­kel kapcsolatban azt látom, hogyha egy hónap­ban hiány vagy bevételi felesleg áll elő* azt azon­nal kihasználják anélkül, hogy valaki számolna a tények helyes alakulásával. Hiszen aki kissé betekint az állami budgetbe, tudhatja, hogy vannak hónapok, amelyek deficitesek s vannak hónapok, amelyek bevételi feleslegekkel zárul­nak. Méltóztassék csak visszagondolni: a júliusi és augusztusi jelentést ugy használták ki, mintha ezekben a hónapokban bevételek egyál­talában nem folynának be s mintha ebből nem tudom, micsoda kellemetlenség származnék. A következő hónapban, amikor már pluszról tet­tünk jelentést, felelősségre vonták a pénzügy­ministert, hogy miért vannak ilyen bevételi többletek. Azzal senki sem számol, hogy tulaj­donképen kiegyenlítődésnek kell ezen a téren bekövetkeznie. (Sándor Pál: Ez hipokrizis, mi­nister ur, ez nem áll!) T. képviselőtársam, al­kalmat adok arra, hogy olvassa el az összes megjegyzéseket, amelyek ezen a téren történ­tek, vájjon nem igazságot mondok-e, hogy így történt a pénzügyek beállítása. Már most, ami a budgetnek feleslegekkel való zárását illeti, engedje meg a t. Nemzet­gyűlés, hogy erre is néhány megjegyzést te­gyek. Én hiszem, hogy teoretice és elvontam az volna a helyes, ha az állami budget ugy alakulna, hogy matematikai kiegyenlitettség következnék be, vagyis ha ugy az egyik, mint a másik oldal azon a matematikai alapon bo­nyolódnék le, amint a költségvetés előírja. Aki azonban ismeri az állami pénzügyek ter­mészetét, az tudja, hogy minden költségvetés­nek feltétlenül egy biztonsági koefficienssel kell dolgoznia. Ma kétszeresen fontosabb ez a kérdés, mint a háború előtti időben, méltóz­tassanak utánanézni az európai államokban történteknek. Egy rendkívül hatalmas álla­mot tudnék mint példát odaállítani, amely­nek ötven évig nem volt igazában véve telje­sen és tökéletesen egyensúlyozott költségve­tése. Ha bárhol hiány következett be, vagy belföldi vagy külföldi kölesönnel ezt a hiányt egyszerűen ki lehetett egyenlíteni és nem kö­vetkeztek be azok a szomorú következmények, amelyet egy deficites költségvetésnek ered­ményei. Kérdem, vájjon a mai időkben, ami­kor rendkivül nehéz külföldi kölcsönökhöz hozzájutni, amikor a legtöbb országban a bel­földi tőkeképződés nincs azon a színvonalon, hogy az állam könnyen hozzájuthasson ilyen kölcsönök felvételéhez, az volna-e a helyes politika, hogy olyan állami költségvetéssel éljünk, amelyben ilyen esetlegességek legye­nek? Ez a biztos romlás volna, (Sándor Pál: Ki állította ezt? Ezt senki sem állította!) Igen t. képviselőtársam,, érdekes, hogyha itt beszélünk, akkor senki sem állítja, ha pedig kivül vagyunk, akkor kifogásolják. (Sándor Pál: Ki mondta?) Ha nem kifogásolják, ak­kor nagyon örülök és leszögezem, hogy ebben a tekintetben egy véleményen vagyunk. (Fábián Béla: Ki mondotta ezt, minister ur! - Zaj.) Elnök: Fábián képviselő urat kérem, méltóztassék csendben maradni. Bud János pénzügyminister: Én ezen a té­ren csak egy példára akarok rámutatni. Fran­ciaország ma azon az utón van, hogy valutáját stabilizálja. Mindenki látja, hogy a valuta sta­bilizálásának előfeltétele az egyensúly megte­remtése az állami pénzügyekben. És ha hosszú időn át, hónapokon vagy éveken át nem tud­ták sikeresen megoldani a kérdést, az jórészt annak a ténynek fel nem ismeréséből követke­zett, hogy végeredményében mindig egy egy­szerű matematikai bázisból indultak ki. (Ru­pert Rezső közbeszól.) A mostani francia pénz­ügyminister és ministerelnök zseniálisan felis­merte, hogy az állami pénzüarvek rendezésé­nek és stabilizálásának előfeltétele az, hogy egy biztonsági koefficienssel megteremtett költ­ségvetés legyen; ilyen irányban kezdtek dol­gozni és már lehet is látni ennek kedvező ha­tását. (Sándor Pál közbeszól. — Zaj. — Elnök csenget.) Nagyon örülök, hogy teljesen egyér­telműen fogjuk fel a kérdést, mert akkor sok félreértést fogunk eloszlatni, sok félreértést, kü­lönösen az esetben, ha nem egy adott pillanat­ból indulunk ki, hanem évekre menőleg fog­juk ezeket a kérdéseket elbírálni. (Klárik Fe­renc: Tömik az államkasszát pénzzel! — Fábián Béla: Tönkreteszik a magángazdaságot! — Zaj.) Elnök: Kénytelen leszek az állandóan közbeszóló képviselő urakat rendreutasítani. Méltóztassanak végre csendben maradni. Bud János pénzügyminister: Olyan meg­jegyzések is történtek az általam kiadott je­lentésekkel kapcsolatban, hogy a kiadásokat fokozzuk. Tisztázzuk ezt a kérdést is és félek

Next

/
Oldalképek
Tartalom